Balzsay Károly a hét végén záruló Bocskai István-emlékversenyt lenyűgöző teljesítménnyel nyerte meg.

Dámosy Zsolt úgy fogalmazott, a sajtótájékoztatók azért vannak, hogy olyan szenzációkat jelentsenek be, amelyeket már előtte mindenki biztosan tud, a Boxutca étteremben kedden megtartott rendezvénynek azonban nem volt ilyen célja.

Ahogyan ő fogalmazott, élete egyik leghosszabb útján jutott túl, még úgy is, hogy csak a németosztrák határtól kellett eljutnia Fótig. Útközben is folyamatosan csengett a telefonja, egymás után hívták, továbbra is "futószalagon" kellett nyilatkoznia, de becsületére legyen mondva, állta a sarat.

Sportmarketing szempontjából Erdei Zsolt ma Magyarország egyik legnagyobb értékű szereplője, hihetetlenül megnőtt az ázsiója ezzel a sikerrel.

Nem hozott meglepetést az est főmérkőzésének kikiáltott (utólag talán már az Universum Box-Promotion vezetői is módosították a nézetüket) Regina HalmichJohanna Pena-Alvarez találkozó.

Régen várt csodálatos ökölvívás, lélekemelően szép pillanatok, euforikus öröm  magyar szempontból talán így lehetne a leginkább jellemezni a szombati, karsruhei bokszgálát. Erdei Zsolt  nincs jobb szó rá  leiskolázta a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú mexikói világbajnokát.

Földöntúli volt a boldogsága.Az őrjítően hosszú tizenkétszer három percet szinte rezzenéstelen arccal végigbokszoló, halálosan nyugodt Madárból az utolsó gongra kirobbant a felhalmozódó feszültség.

Erdei Zsolt pályafutása, a junior Eb-től a profi világbajnoki címig.

Egy világbajnokot ennyire nem szoktak megverni tizenkét menetben. Sőt, majdnem csak tizenegy lett belőle, az utolsó előtti felvonás végén ugyanis Madár valami csodás finist mutatott be, és ha van még néhány másodperc, González talán a padlón fejezi be. Nem ott fejezte be, meglehet, azért, hogy tizenkétszer három percig tartson a varázslat.

Erdei Zsolt címmérkőzése Hamburgból és Budapestről is sokakat vonzott Karlsruhéba. A csarnok környékén, a büfében és a lelátón senki sem kapta fel a fejét a magyar szóra, mert annyi volt belőle.

Három évvel ezelőtt Kovács István lett az első világbajnokunk, más kérdés, hogy csak fél évre. Akkor úgy tűnt, hogy totális átrendeződés küszöbén áll a magyar sport. Azóta sem tart előrébb.

Kokó az eredeti terveinek megfelelően a ring közelében maradt, és a WBO supervisoraként elkezdett emelkedni a ranglétrán. Első önálló feladataként Erdei Zsolt és Jim Murray WBO-interkontinentális bajnoki címmérkőzésén működött közre, majd jöttek a további "kisvilágbajnoki" ütközetek.

Bár debreceni versenyző nem verekedte be magát a Bocskai István-emlékverseny döntőjébe, a mini-világbajnokságnak is beillő viadal fináléján mintegy kétezren voltak.