Folytatta felkészülését női válogatottunk, egyszersmind máris a ráhangolódás finiséhez érkezett, hiszen kedd reggel útra kel. Irány Finnország, irány Tampere, ahol az Európa-bajnokság középdöntőjének negyedik fordulójában lép pályára együttesünk a kötelező győzelem tudatában.Vagy inkább csak reményében&?

Lassan a végére ér nyolcmeccses amerikai túrájának a BEAC-Siemens női csapata: már csak a Dayton University elleni ütközet van hátra, és szerda délután hazarepülnek a fekete-fehérek. Nyilván sok-sok érdekes élménnyel, hiszen a játékosok közül a legtöbben most jártak először az Egyesült Államokban, de persze kosaras-pályafutásuk szempontjából sokkal fontosabb, hogy rengeteg hasznos tapasztalatra is szert tettek.

Emlékeznek a sydneyi olimpia kosártornájának talán legemlékezetesebb pillanatára, amikor Vince Carter, az amerikaiak gumiembere zsákolás közben nemes egyszerűséggel átugrotta a franciák 218 centis centerét? Nos, az egyelőre az NBA-csapatok invitálását is visszautasító Frédéric Weis  róla van szó  megmarad így az emlékeinkben, hisz az "odavágó után a szombathelyi mérkőzésen sem lép pályára. És emlékeznek még arra, hogy a francia válogatott a világ nagy megdöbbenésére ezüstérmet nyert a legutóbbi ötkarikás játékokon?!

 Meglep, hogy odahaza találom. Így könnyű& Délutánra elengedett a kapitány, de nemsokára indulok is videózni, a tavalyi franciamagyart vetítik le nekünk  így a telefonvonal másik végén Kálmán László, a Falco és a magyar válogatott karmestere.  Egyébként a kisebbik gyermekemre vigyázok, a feleségemnek el kellett szaladnia valahova.

Amikor Shaquille ONeal  még mindig civilben&  szórta a dicséreteket a kínai felé, úgy tűnt, hogy a házigazda kötelező udvariassága mondatja a szép szavakat a jelenlegi centerkirállyal. Aztán amikor három órával később véget ért a csata, és az idény eddigi részében leginkább lépegető magaslesre emlékeztető Jao Ming neve mellett csak célba talált dobások (9 a mezőnyből, 2 a büntetővonalról) sorakoztak, tetejébe a Houston nyert is a Lakers otthonában, ideje volt elképedni. Talán mégis megfogta az isten lábát a Rockets?!

Németh Ágnes visszavonulása óta állandó probléma, hogy nincs igazi centere a magyar női válogatottnak, olyan, aki nemcsak technikai tudás terén, hanem magasságban és súlyban is felveszi a versenyt a kontinens legjobbjaival az ötös pozícióban.

Ebben az esztendőben sem szűkölködik jubileumokban a kosarastársadalom: hatvanadik születésnapját ünnepli a honi szövetség, tízéves az adidas-streetball, és idén tizenötödik alkalommal szerveznek Magyarországon kosárlabdában All Star-gálát. Aminek a formája többször is változott, volt, amikor Kelet mérkőzött Nyugattal NBA-mintára, volt amikor a vidékieket eresztették össze a pestiekkel, előfordult, hogy a magyarokat a nálunk játszó légiósokkal, és még az is megesett, hogy az északiak viaskodtak a déliekkel.

Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy jól ment a játék. Igyekeztem, de tudja, nem csak amiatt, hogy a Chalon volt az ellenfél. A francia bajnokságban még nem nyertünk idegenben, meg aztán néhány nappal a válogatott fellépései előtt igyekszik az ember.

Az összes csoportelső és csoportutolsó pályára lépett az NBA legutóbbi játéknapján, és egy-egy kivétellel valamennyien igazolták, hogy miért is állnak ott, ahol. A divízió-éllovasok közül egyedül az Atlanti csoportban jelenleg uralkodó New Jersey szenvedett vereséget (otthonában kapott ki a Dallastól), míg a divíziók alján lapulók közül csak a Csendes-óceáni csoport sereghajtója, a Golden State nyert (alaposan helyben hagyta az Orlandót).

A visszaszámlálás elkezdődött. Még három nap, és elindul a sorozat. Ha úgy tetszik, a harmadik felvonás. Csak emlékeztetőül: az első, de főleg a második igazi közönségsikert hozott, ekképpen az Európa-bajnoki középdöntő fedőnevű darab gálaelőadás lehet. Feltéve ha a szünet után sem lankad az összpontosítás. Ha marad a színvonal.

Az idényét két vereséggel kezdő Boston Celtics a gyatra rajtja után hatos győzelmi szériát épített, de a legnagyobb kihívással a legutóbbi játéknapon került szembe. Antoine Walkerék az eddig veretlen Dallas Mavericks ellen bizonyíthatták volna be, hogy valójában mire hivatottak, de Paul Pierce elmaradt a várakozástól, és a vendégek tizenegy pontos sikerrel távoztak Massachusettsből.

Öreg ember, nem vén ember. Charles Oakley magyar idő szerint csütörtökről péntekre virradóra igazolta ezt a közmondást a Utah ellen. A 39. élet-évét a jövő hónapban betöltő csatár 6 perc 56 másodperccel a végső dudaszó előtt lépett pályára a Wizardsban, és remekül védekezett, több, kosárral kecsegtető Jazz-akciót hiúsított meg a hajrában.