Nyolcból nyolc. Az, hiszen soros Világliga-meccsét is megnyerte Kemény Dénes válogatottja, így egyrészt huszonnégy pontjával magasan vezeti csoportját, másrészt immáron ezerszázalékos résztvevője az augusztus eleji patraszi négyes finálénak. Az ember már hallja is a kétkedők hangját: "Ugyan, mi ebben a pláne, hiszen állandóan gond nélkül nyernek ezek a fiúk, miért lenne ez most másként."

Vajon mire használhatta Kemény Dénes a végtelen hosszúnak tűnő tíz perces szünetet? Dicsért? Dicsérhetett. Elvégre ezúttal az első két negyedben padlóra küldte ellenfelét csapata. Nem várt a harmadik játékrészig, mint pénteken a horvátok ellen, s nem várt a zárófelvonásig, mint vasárnap ugyancsak Djuho együttese ellen.

Igazán örömteli napokat él a magyar vízilabda. Óriási meglepetésre egy hete Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett a Györe Lajos vezette női juniorválogatott, fantasztikusan menetel előre Kemény Dénes csapata, amely hatból hat Világliga-meccsén nyert úgy, hogy még megszorítani sem tudták ellenfelei, miközben a kisebbek, a junior fiúk sem tétlenkednek. Godova Gábor fiai második tornájukon vettek részt, és csak úgy mint a németországi Krefeldben, Gyulán sem találtak legyőzőre.

Nem szóltak semmit. Egykedvűen nézték, amint a magyar válogatott szép lassan megtöri a horvátok ellenállását. Jerisov és társai, azaz az orosz válogatott már vasárnap délelőtt hazánkba érkezett, a helyszínen nézte végig a mieink soros, Horvátország elleni Világliga-derbijét.

Állandóan azzal szembesülni, hogy ugyanaz a szempár szegeződik rád, ugyanaz az arc tornyosul veled szemben, ugyanaz a kéz cibálja a gatyád, karmolja a hátad& Cudarul unalmas egy vízipólósnak. Unalmas és idegesítő. Valami ilyesmit érezhettek a magyar és a horvát játékosok is a vízben, amikor is tíz nap alatt negyedszer mérkőztek egymással.

,,Amikor tizennyolc évesen bekerültem a válogatottba, és végignéztem az akkori harmincéveseken, örültem, milyen hosszú idő áll előttem. Aztán elrepültek az évek. Persze történt egy s más, mégis furcsa megemészteni, hogy most már a fiatalabbak tekintenek rám ugyanúgy. Mindegy, azzal vigasztalom magam, hogy még itt vagyok. Meg kell mutatnom, nem szabad leírni a harminc felettieket, inkább beszéljenek arról, hogy újra és még mindig milyen jó. Azt hiszem, ez elsősorban fejkérdés, nem a testtől függ."