A két óriás mai vízi randevúja egy megamaratoni kezdete, ugyanis a bajnokságban is egymást tesztelhetik, akár öt mérkőzésen keresztül is a döntőben.

A háziderbi előtt két kérdés foglalkoztatta a jelenlévőket. Az egyik, hogy nagyszombaton vajh miért este fél 9-kor kell játszani, a másik meg a kissé kaotikus bajnoki rendszer.

Alkalmi felállással, ugyanakkor az alkalomhoz illő játékkal kezdett a Vasas: a legfixebb kezdő ember, Madaras egy, a mandulája helyén keletkezett fertőzés miatt farmernadrágban szenvedett az uszoda hátterében, így a helyét Vindisch vette át a szélen.

A kanadai Campbell vezérelte az olasz csapatot.

Az olimpiai bajnok Kiss Gergő négy gólt vállalt. A Honvéd nem remekelt, de így is bejutott a fináléba. Az eltiltott Gerendás György távollétében Derekas Szilárddal a kispadon kellett a BVSC-nek megőriznie esélyét a bajnoki döntőbe jutásra. Mégis Fekete játékvezetőnél lépett fel először némi zavar. Kivédekezett BVSC-előny után sípolt, s egy biztos, a Domino ellen fújt, és 12-est mutatott  holott ilyen számmal senki sem tempózott a vízben a vendégek soraiban.

A görögök vezetést szereztek, de Kistelekivel nem bírtak, így a negyed végén már a Hungeritnél volt az előny.

Hogy pokoli izgalmakra nem számíthattunk, le lehetett mérni a Komjádiban megjelent nézők számából: félház sem volt.

A BVSC eleddig nemigen indult 04-ről a rájátszásban, ráadásul nem az elmúlt fél évtized megszokott partnere, a Vasas volt az ellenfél, hanem a bajnok.

A Hungerit-Szentesi VK női vízilabdacsapata a középdöntőnél kapcsolódik be a LEN-kupába, s nem mellékesen Hódmezővásárhellyel összefogva elnyerte a rendezés jogát.

Noha nyakunkon a férfi vízilabda-bajnoki elődöntő két párharca, néhány szó erejéig emlékezzünk meg a szombaton véget ért alapszakaszról. Első lépésben szögezzük is le, hogy minden a papírforma szerint alakult, azaz az idénykezdetkor megszokott udvariaskodások vagy éppen kötelezően optimista nyilatkozatok ellenére is a semleges jóslatok váltak valóra.