Döcögve a Világliga-elődöntőbe

De tartsunk sort. Az első negyedben tettük lejtőre saját magunkat, amikor egy Biros–Jenkins gólváltást követően Benedek jóvoltából másodszor is megszereztük a vezetést. Ekkor egy kontra végén Kásás lőhetett volna simán gólt, de pocsékul célzott, s bár átellenben Szécsi megfogott egy az egyes ziccert, később Semmens meglepte távolról. "Ez az a meccs, amelyen ha elmegyünk három egyre, ott mondjuk kivédünk egy emberhátrányt, elöl pedig lövünk egy újabbat, akkor megint nyerünk nyolccal, mint szombaton, de már az első lehetőséget elpuskáztuk" – dohogott egy sort Kemény Dénes a mérkőzést követően, érzékeltetve, egy ilyen irgalmatlanul hosszú sorozatban alkalmasint milyen apróságokon múlhat az, hogy sétagaloppá alakul egy parti, vagy a hazautazás előtt álló s emiatt gyorsan megtörhető auszikban sikerül-e feléleszteni a tüzet.
Nos, nekünk sikerült, olyanynyira, hogy a második rész során Biros négyesgólját követően hirtelen háromszor is megakadt a labda Szécsi mögött, s ha egy gyors lerohanás végén Fodor nem szépít az álláson (5–4), 31 másodperccel a duda előtt, hasonló lidércnyomás körvonalait vélhettük volna felfedezni, mint két és fél hete a Margitszigeten. A folytatásban aztán kezdtünk magunkhoz térni, Biros ismét a hátán cipelte a csapatot, előbb átlövésből, majd megúszásból volt eredményes, a kettő közé befért Kiss Gergő emberelőnyben beakadó bombája, így Osadchuk gólja ellenére visszavettük a vezetést (6–7). Az utolsó felvonás mindazonáltal döntetlenről indult, miután Miller közelről behúzott egy fórt – hogy aztán a negyedet felvezető négy és fél percnyi gyilkos úszóversenynek Benedek vessen véget egy lefordulás zárásaképp. Sokáig nem örvendhettünk, elvégre Thomas újra egalizált (8–8), még jó, hogy egy újabb ellenakció során Biros kiváló keresztpasszából Kiss Gergő könnyedén mattolhatott.

Az igazi izgalmak azonban csak ezután következtek. Maradt hetvenöt másodperc, midőn az auszik emberelőnyhöz jutottak, kihagyták, de maradt náluk a labda. Szemvillanás alatt kettős fórba kerültek, de az extázisban röpködő védelem ekkor is hatástalanította a lövést. Ismervén a mondást, hogy nincs az a szénásszekér, amelyre ne férne fel még egy villával, egy negyedik kiállítást is befújt az észak-amerikai bírópáros, de Szécsivel az élen még mindig nem kapituláltunk, avagy a negyedik kísérlet is elakadt a karokban. Végre mehettünk – volna, ám a nem mindennapi sípkavalkád utolsó, legszebb "darabja" még hátravolt: szinte azonnal kontrát ítéltek meglóduló támadóink ellen, miközben két ausztrál árválkodott a magyar kapu előtt. Az eseménysorozattól megzavarodott vetélytársak azonban nem reagáltak időben, Birosék hihetetlen energiákat mozgósítva még a labda előtt visszaértek, s ezt immáron egy, a javunkra betrillázott kontrafaulttal jutalmazták a partiak. Bónuszként a Benedeket megrúgó s emiatt kiállított Whalan dühében a zsűriasztalnál ülőkhöz vágta a labdát, amiért négyest lőhettünk – ezzel pedig eldőlt az összecsapás.
Mondhatni tehát, kalandos úton jutott a három ponthoz a magyar együttes, amely így csoportelsőként végzett, s csak jövő szombaton, a négy között kell meccselnie a görög–amerikai találkozó győztesével (eddig ez a tavalyi forgatókönyv megismétlése) – míg az amerikaiak elleni záró találkozót némi meglepetésre büntetőkkel elvesztő szerbek a spanyolokkal csatáznak az olaszok kihívásának jogáért. Ez az ő dolguk – a végszó szóljon házunk tájáról: nem baj, hogy van öt napunk a renoválásra. ---- M ---- &