Így azért szebben fest a kép

A Kemény-érában még sohasem fordult ugyanis elő, hogy az együttes zsinórban háromszor bukik, arra sincs sok példa, hogy egymás után kétszer jött ki vesztesen a vízből (még 1999-ben, egy spanyolországi edzőtábor során esett meg, hogy két tesztmecscsen is a hazaiak voltak a jobbak, majd a 2001-es fukuokai vb-n a középdöntő két utolsó összecsapása ment el egy-egy góllal – és ennyi). A második belgrádi és az első amerikai partin kapott zakó viselése amúgy is kényelmetlennek hatott, nem csoda, hogy a vasat is átharapta volna együttesünk annak érdekében, hogy legyőzze Rudics gárdáját.
Nem kis izgalmakat élt át a La Jollában található egyetemi uszoda heringként összezsúfolódott közönsége: végig fordulatos, és a csapatok számára olykor egyformán követhetetlen bíráskodás miatt igencsak feszült meccset láthatott a publikum. Az elején gyorsan megugrottak a hazaiak (2–0), nálunk pedig csak a harmadik előny akadt be Kiss Gergő jóvoltából. A negyed vége felé Hudnut húzhatott közelről, azaz 3–1-ről indult a második rész, amelyet az első meccshez képest óriásit javuló Molnár remek centerezése vezetett be, később Kiss bombázott újfent eredményesen. Bailey megint közelről volt eredményes fórban, de Benedek hamar egyenlített, aztán Vári irgalmatlanul nagy góljával – kilenc méterről pattintotta telibe a felső sarkot – már vezettünk. A nagyszünetre mindazonáltal 5–5-tel vonultak el a felek, minthogy az amerikaiak második kísérlete Smith jóvoltából beakadt a végén.

Négy perc "csend" vezette fel a második félidőt, de eztán elég volt 50 másodperc, hogy megugorjunk kettővel: Kiss használt ki gyorsan egy fórt, aztán Biros fejezett be jól egy kontrát (7–5) – a jenkiknek azonban innen is volt visszaút. Azevedo előbb egy büntetőt pakolt be (ő négy méterről lőhette – két napja Birossal ötről végeztette el az ütődött kanadai bíró, amiért a delegátus, Gianni Lonzi csak a meccs után perlekedett vele, közben egy szót sem szólt…), majd egy emberelőnyt, így aztán a záró részre maradt a döntés.
Az elején Szécsi brillírozott, előbb hátrányban védett, majd Azevedo ziccerénél ért oda az ejtésre – míg átellenben az addig kissé hektikusan játszó Szívós végre a tőle megszokott pontossággal tüzelt előnyben. Erre még érkezett válasz, Smith labdája vágódott be a lécről – eztán azonban már csak egy csapat volt a vízben. Kásás egy rossz kísérlet után másodszor is vállalkozott emberelőnyünk során, s a kapufa ezúttal a háló felé terelte a lövését, majd következett a meccs legfontosabb gólja: két perccel a befejezés előtt Steinmetz Ádám beforgatta védőjét, s végre mattig vitte az akciót (korábban kétszer sem tudta feltenni az i-re a pontot). Centerünké volt a zárszó is, ő húzott előnyben, így – ellentétben a hétfői meccsel – ezúttal mi nyertük meg 4–1-re az utolsó kilenc percet. Mindez azt jelenti, hogy ha szombaton és vasárnap legyőzzük az ausztrálokat, csak az elődöntőben kell először vízbe szállnunk a szuperdöntő során. ---- M ---- H