Szavakban nem igazán lehet kifejezni, min ment keresztül Roddick az elmúlt néhány napban Melbourne-ben. Kálváriája a nyolcaddöntőben kezdődött, amikor Juzsnij megnyerte ellene az első két szettet, a harmadik elején pedig rögtön elnyerte az adogatását  innen nyert az ifjú amerikai, de ekkor még nem is sejtette, ez a meccs kutya füle ahhoz képest, ami a negyeddöntőben vár rá.

Utoljára a melbourne-i Grand Slam-tornát "tisztelték meg azzal a Williams lányok, hogy kisajátítják a női egyes döntőjét, ami azért különösen értékes számukra, mert korábban egyikük sem jutott el a fináléig. Serena az idén jutott először négy közé az Australian Openen, nővére, Venus ugyanakkor ötödször szerepel ott, és mindig eljutott legalább a negyeddöntőig.

"A mi kis csapatunkban mindenki fogadalmat tett. Steffi, ugye, vegyes párost játszik velem a Roland Garroson, a trénerem, Darren Cahill kopaszra borotválja a fejét, az erőnléti edzőm, Gil Reyes meg megiszik végre egy általam elkészített Margarita koktélt. Persze, hogy ezek teljesüljenek, még egy meccset meg kell nyernem  derült ki, miért motiváltabb a szokásosnál Andre Agassi.

Mivel az ausztráliai Grand Slam-döntő párosítását sem kívánságműsor alapján állítják össze, Melbourne-ben is a két Williams lány, Serena és Venus játssza a szombati finálét, bármennyire is Clijsterst szerette volna ott látni a publikum.

Aki szemtanúja volt, soha az életben nem felejti el, függetlenül attól, hogy kedveli-e a teniszt, avagy sem, ehhez fogható mérkőzést ugyanis csak nagy ritkán láthat az ember a Grand Slam-tornákon. Pedig nem két világsztár püfölte a labdát az éjszakába nyúló összecsapáson, a végén még a színvonal is visszaesett, no de amit Roddick és el-Ajnaui nyújtott nekünk, azt ha akarnánk sem tudnánk kitörölni az emlékezetünkből. Öt óra töménytelen izgalom, megannyi fordulat, két, a végsőkig harcoló óriási sportemberrel.