Erős túlzás lenne azt állítani, hogy parádésan indult Gergely István magyarországi karrierje. A szlovák válogatott frissiben leigazolt klasszis kapusa három nappal a nyilvánosság előtti bemutatkozást követően máris kórházba került, mégpedig igen súlyos sérüléssel.

A két csapatkapitány, Benedek Tibor és Roberto Calcaterra röhörészésbe fúló diskurzust folytatott a bemutatás alatt, a közelmúltban jubiláló játékosok ajándékokat kaptak; mintha a mosoly országába cseppentünk volna.

Van az úgy, hogy megdönthetetlennek hitt törvényekben csalódik az ember. Albert Einsteint ugyan nem láttuk a német válogatott színeiben, mindazonáltal az ő relativitáselméletéhez méltó módon űzött gúnyt a sportág alapreguláiból a germán gárda. Amellyel kapcsolatban ugyebár egy napja megjegyeztük, félamatőrként nincs esélye arra, hogy partiban legyen az elitegyleteivel  ehhez képest relatíve sima sikert aratott az olaszokkal szemben. Persze ebben a talján együttes is megtámogatta a meccs iránt eleinte tanúsított érdektelenségével  midőn észbe kaptak Calcaterráék, már késő volt. Ezek után már azon sem csodálkozott senki, hogy az ausztrálok a harmadik negyed közepén még vezettek a jugoszlávok ellen  a plávik mindazonáltal sikeresen oltották a tüzet.

Esztendeje a németországi Hagenben történt: Godova Gábor csapata a görögökkel döntőzött az ifi Eb-n. A görögöknek vágott vissza a csoportmeccseken elszenvedett vereségért, a görögöket döngölte, süllyesztette a vízbe. Akkor, az aranycsata utolsó negyedében az égi áldás is köszöntötte a mieinket, záporozó eső közepett ünnepeltek Gulyás Ábelék. Nos, itt Bariban, szombaton este nyolckor úgy voltunk vele, ránk férne az ismétlés  annyi különbséggel, hogy most nem Hellasz fiai, hanem a jugoszlávok a finalisták mellettünk. A szerbek is legyőzték a tornán válogatottunkat, a legjobb pillanatban lehet hát ismét revánsot venni, gondoltuk. Erősen lógott az eső lába, ám úgy voltunk vele, ázzunk el cefetül, de nyerjünk!

Tavaly ifi Európa-bajnokságot nyertek. Most juniort nyerhetnek. Egy esztendeje még "csak tehetségesnek tartották őket. Most tehetségesnek, és már-már érett játékosoknak. Ahogy szétzilálták a horvátok állásait az elődöntőben, az maga volt a tökély, nem csoda, hogy Godova Gábor szövetségi kapitány legjobb formáját idézte a lefújás után: mosolygott, mindenkihez volt egy kedves szava, vigasztalta horvát kollégáját, sok sikert kívánt az olasz edzőnek, viccelődött segítőjével Derekas Szilárddal. Boldog volt no.

A monstre pénteki program délelőtti szeánszát záró összecsapás ismét megerősítette a vízilabda alaptörvényét: az elitgárdák ellen szoros eredményre sincs esélye annak, aki félamatőrként míveli ezt a sportágat. Az ebből adódó különbségek okán fizikai, pontosabban fizikális képtelenség, hogy a jelenlegi germán gárda megszorítsa a magyart, avagy egy pillanatig sem volt kérdéses, hogy a Hajósban nem csupán az ördög veri a feleségét, de mi is a németeket.

SMS-üzenet az uszodából a szállodába: 44. Abban a pillanatban regisztrálhatta magában Godova Gábor, történhet itt bármi, csapata már biztos elődöntős. Nem mintha az ifiválogatott kapitánya, Merész András üzenete előtt kételkedett volna ebben (az oroszok nem ikszelnek a spanyolokkal, hanem legyőzik őket, a jugoszlávokkal szemben csak a kilencgólos vagy az annál nagyobb különségű vereség okozott volna mélyrepülést&), de azért a mai vízilabdában nem árt az óvatosság. Mostanság úgyis rengeteg furcsaság történik a sportágban&

Voltaképpen három jó évük volt az ausztráloknak: 1998-tól 2000-ig mindenki hozzájuk járt vízilabdázni, elvégre a világbajnokságot, a Világkupát és az olimpiát is ők rendezték. Az ausziknak ez mennyei ajándék ott, a bolygónk leghátsó szegletében, mert amúgy a kutya sem nézne feléjük, nem lenne kivel játszaniuk a nagy eseményeken, továbbá az ezek ürügyén szervezett közös edzőtáborok idején. Persze néhány hétre átruccannak a világnak azon szegletébe, ahol magas szinten űzik ezt a sportot, amúgy főnek a saját levükben.