Edzőt váltott, továbbá felfrissítette játékoskeretét a ZF Hungária Egri Vízilabda Klub. A hevesi együttest, amint arról Halmos R. Péter ügyvezető elnök beszámolt, Ladislav Vidumansky irányítja a továbbiakban. A magyarul remekül beszélő szlovák sportember játékosként már megfordult Egerben, ahová most edzőként tér vissza.

Igencsak hektikus idényen van túl a magyar férfipóló: a bajnokság voltaképpen nyugodtan zajlott, egészen az utolsó meccsig, akkor viszont elszabadult a pokol; két klubcsapatunk is fináléig menetelt a két legrangosabb európai kupában, a Vasas-Plaket nyert is; válogatottunk mindkét nagyobb versenyen döntőbe került, ám az egyiken a FINA, a másikon egy öt másodperccel a befejezés előtt kapott gól rontotta el az összképet (s a juniorok is másodikként zártak Eb-jükön). Azaz a sportág honi értékmérőjének számított aranyból nem jutott sok, a honi szövetségnek szánt kritikából viszont akad bőven, két napja a Vasas szakosztályelnöke fogalmazott igen keményen az MVLSZ-szel kapcsolatban. Persze, nem csupán emiatt lehet érdekes, mit mond a folyó ügyekről a szövetség vezetője, Martin György.

Az efféle ziccereket ő sem szokta kihagyni a vízben: miután Kásás Tamás vállalta, hogy szerkesztőségünkben egy órán át válaszol olvasóink interneten feltett kérdéseire (az eredményt itt találják), a "munkaidő leteltével mi is nekiszegeztünk néhányat. Kását az elveszített Világkupa döntőről, annak utolsó pillanatairól, a legjobbak felelősségéről és a hazatérésről faggattuk.

Bár az utóbbi hetekben, hónapokban nagy csend vette körül, azért él és virul a Vasas vízilabda-szakosztálya  a sportág egyetlen képviselője, amely idén nemzetközi porondon nyerni tudott.

"Most azt képzeld el, hogy mindez az olimpiai döntőn történik& Még rágondolni is rossz, hogy éreztük volna magunkat. Akkor már inkább itt  merengett Biros Péter, s ha egy öt másodperccel a duda előtt elveszített Világkupa-döntő után a pozitívan kívánjuk szemlélni a világot, mindenképpen igazat adhatunk olimpiai bajnokunknak. Természetesen ettől még a belgrádi 910-et most kell megemészteni, s rögvest azzal kezdhetjük: nem véletlen, hogy ezúttal nem ismétlődhetett meg a sydneyi fesztivál.

,,Bárkivel előfordulhat  szólt oda Alessandro Campagna, az olaszok sokat látott szövetségi kapitánya Kemény Dénesnek, miközben a szálló liftjénél egymásba botlottak. A jugók elleni kettős diadalt követően ember nem akadt az uszodában, aki ne adta volna előre oda az aranyérmet a mieinknek; ehhez képest az 1997-es sevillai Eb-döntő után megint egy utolsó percben lőtt góllal dőlt el a soros világverseny fináléja  fájdalom, ezúttal nem a mi javunkra.

Huszonkilenc meccsen idén ez a harmadik vereség. A legfájóbb. És mind a három a végén, a legvégén, az utolsó utáni pillanatban ment el. Nincs hosszabbítás, nincs semmi, van ezüst, van egy jó, egy kiváló csapat, amely Belgrádban is bizonyított, amely Belgrádban is a világ tudtára adta, tud, nagyon tud pólózni. Hogy az oroszoké az arany? Valóban. Megérdemelték. El kell ismerni, megérdemelték. Kihasználták a hibáinkat, most is és kedden is.

Elődöntő. Az év mérkőzése. A szerbek fogalmaznak elsősorban így, szerintük ugyanis ha sikeresen lépnek túl fiaik a  figyelem, milyen jelzőt használnak!  "fantasztikus magyar csapaton, nyert ügyük van. Még mielőtt vitába szállnánk velük, mondván, ha úgy adódna (ne adódjon úgy!), a fináléban rajtuk kívük még egy náció képviseltetné magát, eszünkbe jut a rendőri "parancs: "Kérjük, maradjanak csendben, és ne dobáljanak vissza, akkor sem, ha eltalálják önöket!

Csütörtök, háromnegyed tizenegy, néhány perccel a jugoszlávmagyar mérkőzés lefújása után. A műsorközlő a csendben kifelé battyogó nézők felvidítására beolvassa az A-csoport végeredményét: első Jugoszlávia, második Magyarország, harmadik Oroszország, negyedik az Egyesült Államok. Nem magától találta ki, John D. Whitehouse, a meccs FINA-delegátusa számolta ki neki, aki megbízható ember, mégiscsak a vízilabda-bizottság titkára, nem csupán mezei tag.

Kemény Dénes szövetségi kapitány és fiai, a teljes magyar delegáció óva intett mindenkit a görögök lebecsüléséről  ennek alátámasztására elég csak Afrudakiszék belgrádi produkcióját említeni. Az igaz, hogy nyeretlen az ellen, no de veretlen is ám! Három döntetlen a mérlege, amelyből ugyan a horvátokkal szembeni eredményt nem a bravúrkategóriába sorolja, ellenben a két nagyhatalom, Spanyolország és Olaszország megfricskázása, jól tudja, komoly fegyvertény.

Nem múlt el nyomtalanul Wigo könyöklése. A kemény amerikai srác  akire állítólag több csapat több játékosa is feni már a fogát&  még a szerdai derbin Kiss Gergő arcát vette kezelésbe. A sors akkor úgy büntette ezen cselekedetéért, hogy a felúszni nem tudó, az ellen kapuja előtt szédelgő magyar az eltékozolt alkalmi USA-fórt követően magányosan kaphatta a labdát, és 54 után nem egészen tiszta fejjel, de belőtte a roppant fontos, megnyugtató találatot. Aztán sietett Pavlik dokihoz. A diagnózis: orrcsontrepedés&