Egy választás mindig nehéz, különösen, ha ennyi klasszist kell egy kalap alá vennünk. Ha csak a hölgyeket vesszük alapul, akkor sem egyértelmű a "Ki volt az esztendő legjobbja? kérdésre megadni a választ, hiszen többesélyes a parti: a perthi Világkupán gólkirálynő lett Pelle Anikó és Primász Ágnes, Sós Ildikó ismét a legjobb kapusnak bizonyult, míg Zantleitner Krisztina káprázatos teljesítménnyel érdemelte ki Faragó Tamás szövetségi kapitánytól a torna felfedezettje különdíjat. Ám, ha mindehhez hozzávesszük, hogy a férfiak portáján is körül kell néznünk&

Csapó Gábor többször is mélyen meghajolt, közben ordított és a félpálya felé hömpölygött. A zsűriben legott rákönyököltek a dudára, azt hitték, az UTE trénere időt kér, az olimpiai bajnok legenda azonban jelezte, nincs mondanivalója a játékosainak, annál több a bíróknak, akik a negyedik negyed közepén méltatták a szerinte első  amúgy második  emberelőnyre a lilákat.

Hogy mi a közös a Ferencváros, a CSZKA Moszkva, a Spandau 04 és a Catalunya pólócsapatában. Mindannyian legyőzték az Európai Szuperkupa-döntőjében a Vasast. A zöld-fehérek 1975-ben, a szovjetek, ma már oroszok 1984-ben, a németek 1985-ben, míg a spanyolok 1995-ben múlták felül a piros-kékeket, akik vasárnap a Komjádi uszodában újra vízbe szállnak a trófeáért.

"Majd postázzuk neki, vagy bevisszük a kórházba&  magyarázta a pódiumon Faragó Tamás.Ez a gála is jól indult&Montreali bajnokunk szavai nem másra, Létay Krisztiánra vonatkoztak. Az Újpest tehetségének adta volna át a róla elnevezett, az esztendő legjobb utánpótlás korú játékosának járó díjat, ám a sors közbeszólt.

Eddig mindig egyetlen lövésen múlott. Ha az angyalföldiek próbálkoztak, vagy a kapus hárított, vagy a kapufa. Ha az ellenfél tüzelt, a labda megakadt a hálóban. Röviden így foglalható össze a Vasas-Plaket együttesének eddigi Szuperkupa-históriája.

Lapzártáig nem érkezett hír arról, hogy karácsony második napján mennyire sikerült ideális körülményeket teremteni a Szőnyi úti uszodában, az azonban tény, hogy...

"A sydneyi győzelem majdnem mindenre gyógyír volt, elevenítem fel magamban a távol hagyott mondatát, amely után sajnos nem volt idő kérdezni, megállni egy pillanatra, lecsapni a kínálkozó lehetőségre, "Mester, mire nem volt az? Görgényi István, a világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes vízilabdázó beszélgetésünk legizgalmasabb pillanatához érkezvén átadja magát az ausztrál tévéskollégáknak.

Győzelemmel búcsúztatta a nápolyi vízilabdázás legendás alakját a Posillipo: a kapitányi székbe távozó Paolo de Crescenzo tiszteletére több ezer néző gyűlt össze a Scandonéban, és már a bemutatásnál felállva tomboltak a nézők az edző nevének említésekor. Brescia elleni rangadó megnyerését követően könnyezve köszönt el játékosaitól az öltözőben.

A Budapesti Vízilabda-szövetség is megtartotta rendes évi közgyűlését. Pázmányi Gábor elnök, a nagyszövetség egykori főtitkára jó hírekről tudott beszámolni: "Nem mondtam le  mosolygott erre a szokására utalva.  Tudja, az ember nehezen válik meg régi szokásaitól, de néha mégis előfordul. Hogy most miért? A közeg, talán az elismerés, talán a gyakorlat miatt, hogy ha az órán szerzek egy ötöst, akkor ezt az osztálynaplóba az én nevem mellé írják, nem pedig a Móricka neve mellé.

December 15., Nyugat-Ausztrália, Perth, interjúszoba, a 13. női Világkupa döntője után fél órával. A győztes magyar együttest szokás szerint az angolt remekül beszélő, tolmácsi feladatokat is ellátó Pelle Anikó, továbbá az utolsó, mindent eldöntő gól szerzője, Primász Ágnes képviseli.