Három év, vagy kevesebb

"Megállapodtunk az elnökkel, az egész nem tartott tovább három percnél – közölte Kásás. – Igaz, vegyes érzések kavarogtak bennem, a kiesés után rosszkedvem volt, amit amúgy is csak fokozott, hogy a játék nem ment úgy, ahogy szerettem volna. Meg aztán az is fontos, hogy kivel fogok egy csapatban játszani. Miután Jerisovot mindenképpen meg akarják tartani, és erre több pénzt kell szánni, Rathtal nem tudott megállapodni a vezetőség. Ô túl jó ajánlatot kapott Savonából, elmegy – egy legalább ilyen jó balkezest viszont nem egyszerű találni a piacon.”
Kásás azt is elárulta, hogy remek kondíciókat sikerült elérnie az elnöki szobában, "magam sem számítottam arra, hogy ilyen jól járok”. A papírokon továbbra is szerepel az a kitétel, hogy bármelyik idény végén hazatérhet, ha úgy tartja kedve, és az őt szerződtető magyar klubnak nem kell lelépési díjat fizetnie. Az Itáliában csak "Szuper-Tommynak” becézett pólós jelezte, ez eddig is így volt, és azért ragaszkodott továbbra is hozzá, mert tényleg nagy az esélye annak, hogy Benedek Tiborral nemsokára úgymond "hazanézünk. Egy jól sikerült olimpia után mindenképpen jönni szeretnék. A magyar közönség mégiscsak más, meg aztán ennyi év után azért elfogja a honvágy az embert.”
Kásás amúgy a számára különösen a döntő miatt jól sikerült sevillai Európa-bajnokságot követően szerződött Nápolyba (1994-ig a KSI-ben vízilabdázott, majd egy év "fradizást” két újpesti idény követte), ahol váltakozó sikerekben volt része. Az olasz bajnokságban 1998-ban és 1999-ben elbukta a finálét a csapattal, 2000-ben és 2001-ben sikerült begyűjteni a scudettót, 2002-ben azonban megint csak ezüstre voltak jók a nápolyiak – az idén pedig 13 év után először a Posillipo lemaradt a fináléról. A nemzetközi porondon Kásás 1998-ban BL-győzelemmel nyitott (őt választották a zágrábi Final Four legjobbjának), ám 1999-ben csak negyedik, míg 2001-ben és 2002-ben pusztán harmadik lett csapatával a BL-ben. 2000-ben az elnök közölte, a KEK-indulás nem érdekli – az idén változott a helyzet, ezt a Vasas-Plaket-Euroleasing együttese bánta. Kásás kevésbé: ő az első magyar pólós, akinek mindhárom európai trófea a birtokában van. Igaz, ebből csak egyet nyert magyar csapattal (az UTE gárdájával a LEN-kupát, még 1997-ben) – azt azonban ő sem tagadja, a hazatérésnél az is motiválja, hogy mindez megváltozzék: "jó volna otthon egy jó kis csapatot összeszedni, és azzal megnyerni a BEK-et vagy Euroligát, akárhogy is hívják.”
Az ország hölgylakossága nevében is mondhatjuk: várjuk szeretettel.