Eljönni és meghalni. Szóval kiestek az olaszok. Aranygóllal. Három negyedig uralták a meccset, ám jelenlegi állapotukat jól szemlélteti, hogy hiába vezettek 64-re, elegendő volt egyetlen buta hiba, és a negyedik negyed elejétől eltűntek a vízből. Végül is a hirtelen halálban véreztek csak el, ám érezhető volt, ezt a partit csupán óriási mázlival nyerhetik meg. Januárban kinevezett szövetségi kapitányuk, Paolo de Crescenzo nyilván visszasírja a békés, efféle lebőgésektől a legteljesebb mértékig mentes nápolyi éveket.

Lazítás, ezúttal azonban már nem egy könnyed esti kikapcsolódást (mint alkalmuk nyílott erre szerda este), hanem komoly bemelegítést tessenek elképzelni. A kapitány által egyszerűen csak "operett Eb-nek nevezett esemény ugyanis drámai magaslatokhoz érkezett.

"Lehet, hogy a németek ellen esetleg biztosabb volna a továbbjutás, ám nem tudható, hogy a világbajnokság szempontjából mi a hasznosabb: játszani egy relatíve könnyebb mérkőzést vagy egy kiélezett, nyüglődős összecsapást a spanyolokkal.

Leginkább egy matekteremre hasonlított kedd délelőtt a kranji sajtószoba, apraja-nagyja azt számolta, ki kivel kerülhet szembe a csütörtöki negyeddöntőben. Mi, magyarok nyolc verzióval álltunk fel az asztaltól, elvégre a B-csoportban olyan kesze-kusza helyzet kerekedett, hogy az utolsó fordulóban minden meccs az oszt és szoroz kategóriájába tartozott.

Az izgalmakat nem a mérkőzések szolgáltatták  Faragó Tamás címvédő csapata a várakozásoknak megfelelően vasárnap a házigazdák amatőrtársulatát, a szlovénokat, hétfőn pedig a Sós-Drávucz-Sipos-Kisteleki tengely remeklésének hála a közepes erősségű spanyolokat gyűrte maga alá.

A tavalyi belgrádi Világkupán és az előttünk álló barcelonai világbajnokságon  plusz jövőre az olimpián  nagyon nagy értéke van a csoportelsőségnek, meccset, idegeskedést spórol meg az a gárda, amelyik az élen végez az alapszakaszban. Az Eb az egyetlen viadal, ahol nem igazán számít, hogy az első négy hely melyikét szerzi meg egy mancsaft.