Vészharang kongatással felérő sikerrel zárultak a magyar bajnokság egyes küzdelmei, legalábbis a férfiaknál, a trófeát ugyanis Noszály Sándor hódította el.

Immár komolyan is vehetjük Ivanisevic minap tett fogadalmát, amely szerint mindenképpen ott lesz Wimbledonban, ha másért nem, azért, hogy az arrafelé rendkívül népszerű tejszínes epret szervírozza a közönségnek...

Jaross Gábor újfent igazolta, nem tombolán nyerte az egyes kiemelési számot a Siemens magyar bajnokságon, hiszen játszmaveszteség nélkül vitorlázott a fináléig, Noszály Sándor esete viszont merőben más. A veterán játékos szintén szettveszteség nélkül jutott be a döntőbe, holott a mezőny tele van (illetve csak volt) nála fiatalabb, jobb erőnléti állapotban lévő teniszezővel.

A Sampras elleni 1999-es elődöntőben elszenvedett veresége óta először kapott ki Queen'sben a füves pályás viadal háromszoros bajnoka, Hewitt, aki nem csupán a 18-as londoni győzelmi sorozatára boríthat fátylat, ráadásként át kellett adnia a világelsőséget Agassinak.

Volt, aki a bíróval pörölt, néhányan a labdát szidták nem kifejezetten irodalmi stílusban, a többség meg a szeles időjárás miatt toporzékolt, de csak befejeződött a negyeddöntő a magyar bajnokságon.

Dögmeleg, megspékelve hurrikánszerű, rögzített napernyők kitépésére képes széllel, ráadásul a két, rangadónak beígért meccsből se lett semmi  nagyjából ennyi. De csak nagyjából, elvégre a csütörtök is szolgált érdekességekkel a Budaörsön zajló Siemens magyar bajnokságon. Hogy a két "öreg, Noszály Sándor és Nagy Zoltán csatája elmaradt, arról az utóbbi keze tehet ("Ráestem az amúgy is hetek óta sajgó csuklómra.), no meg Sasa, aki meglepően higgadt és szinte hibátlan tenisszel behúzta az első szettet.