A tavalyi belgrádi Világkupán és az előttünk álló barcelonai világbajnokságon  plusz jövőre az olimpián  nagyon nagy értéke van a csoportelsőségnek, meccset, idegeskedést spórol meg az a gárda, amelyik az élen végez az alapszakaszban. Az Eb az egyetlen viadal, ahol nem igazán számít, hogy az első négy hely melyikét szerzi meg egy mancsaft.

Alapesetben egy világversenyen a házigazda ellen játszani sohasem leányálom  most az volt a női póló Eb-n.

Hiába vezettünk három góllal, hagytuk felzárkózni Szerbia és Montenegró válogatottját a vízilabda Eb-n. A déliek aranygólja végül alighanem csoportelsőségünkbe kerül.

Egy edzői tehetséggel megáldott családban már egy véletlenül otthon hagyott mágnestáblának is nagy jelentősége lehet a későbbiek során. Kemény Dénest például nem is olyan rég azzal fogadta a nagyobbik fia, hogy az asztalon talált mágnestáblán kikísérletezett egy emberelőnyös figurát.

Hogy a hölgyek szeszélyesek, tudtuk. No de ennyire&!? Tessenek elképzelni egy teljesen szétesett, támadásait lassan, elképzelés nélkül szövögető, alapvető védekezési hibákat elkövető, lelkileg is mélyponton lévő csapatot. Történetesen a magyart.

Vártuk ezt a pillanatot, nagyon vártuk mi is, hiszen hol van már a tavalyi Világkupa, ahol sok ezer forró fejű szerb otthonában gyűrték maguk alá a mieink Sapicsékat, egészen a döntőig menetelve, hogy ott aztán az oroszok megálljt parancsoljanak nekik.