Ennél kellemesebb, az előre borítékolható győzelem miatt vérpezsdítőbb meccset kívánni sem lehetett: válogatottunk az európai futballranglista utolsó helyezettjét, San Marinót fogadta Európa-bajnoki selejtezőn.

A svéd kapitánykettős, Lars Lagerbäck és Tommy Söderberg alaposan megkavarta a kártyáit. A szakemberek az utolsó pillanatig titkolták a kezdőcsapat összetételét, és szó, ami szó, sikerült is meglepetést okozniuk. Nem került be a meccskeretbe Magnus Svensson, Jörgen Petterson és csere lett a csodagyereknek titulált Kim Källström, akit pedig mindenki biztos kezdőnek remélt; mindemellett a hadrendet is felforgatták a házigazdák szakemberei, de úgy tűnt, kissé eltaktikázták magukat.

– No, és ki lesz az ellenfél ? – kérdezhette joggal Ferenc József, a Monarchia uralkodója, amikor az osztrák és a magyar futballválogatott első mérkőzésére készült. Az ellenfelek ők voltak egymásnak, a házon belüli összecsapáson, amelyet éppen száz éve, 1902. október 12-én játszották Bécsben, mérsékelt érdeklődés, ötszáz érdeklődő jelenlétében. Nehéz lenne vitatni, az osztrákok tették emlékezetessé az öszszecsapást, ugyanis 5:0-ra győztek.

A reykjavíki győzelem arra jó, hogy tompítsa a fájó izlandi emlékeket, és arra, hogy elhitesse a játékosokkal, hogy a világon mindenütt hús-vér emberek szerepelnek az ellenfél csapatában, akiktől nem kell megijedni. Mindenesetre október 12-én Stockholmban várhatóan az izlandinál jobb képességű kapus védi majd a svédek hálóját, aki aligha autók vizsgáztatásával tölti napja nagy részét...

Taps, ünneplés, hurrázás  a közönség már a magyarspanyol mérkőzés kezdete előtt talpon volt. A szurkolók Puskás Ferencet köszöntötték nagy ovációval a stadionban (mégpedig a tegnaptól a hivatalosan is a magyar futball-legendáról elnevezett arénában), és az alsó szektorok nézői közül jó néhányan visszaemlékezhettek arra a pillanatra is, amikor Öcsi bácsi hosszú-hosszú idő után visszatért a legnagyobb budapesti pálya gyepére.