F1 75: ajándékba kapott győzelme után kifütyülték Schumachert

Hiába reménykedtek az ellenfelek, hogy a 2001-es Ferrari-dominancia csupán egyszeri kivétel volt, a maranellói csapat a következő évben még magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, és már öt futam után nyilvánvaló volt, hogy Michael Schumachert megint nem lehet majd legyőzni. A címvédő klasszis az Osztrák Nagydíjra négy futamgyőzelemmel és 21 pontos előnnyel érkezett, ám az előző évhez hasonlóan az egyedi karakterisztikájú spielbergi pályára csapattársa, Rubens Barrichello érzett rá jobban.

A Ferrari már 2001-ben is a szurkolók béketűrésének határát feszegette, amikor a hajrában arra utasította brazil versenyzőjét, hogy adja át a második helyet Schumachernek, aztán egy évvel később ugyanott már tényleg túllőtt a célon. Barrichello az időmérőn valódi erődemonstrációt tartott, hiszen nemcsak megszerezte a pole pozíciót, hanem a viszonylag rövid pályán hat tizedmásodperccel verte meg csapattársát, aki csupán a harmadik rajtkockát szerezte meg.

Bár a rajt után Schumacher felzárkózott mögé, a brazil pilóta végig magabiztosan őrizte a vezetést, amikor megismétlődtek az egy évvel azelőtti jelenetek: a Ferrari arra utasította, hogy húzódjon le, és szerződése értelmében adja át pozícióját csapattársának. Ez a helycsere már sokkal otrombábban hatott a külvilág szemében, hiszen az olasz istálló vezetősége az egész hétvégén brillírozó pilótájától rabolta el a futamgyőzelmet látszólag teljesen feleslegesen, hiszen az idényből még 11 verseny hátravolt.

Barrichello természetesen sokáig őrlődött magában, mitévő legyen, de végül fejet hajtott a központi akarat előtt, és az utolsó métereken maga elé engedte a Ferrari egyes számú pilótáját – a nézőtéren pedig elszabadult a pokol. A rajongók pfujoltak, és hüvelykujjukkal lefelé mutogattak, miközben a bizarr helyzetet tovább fokozta, hogy a zavarban lévő Schumacher felráncigálta Barrichellót a dobogó felső fokára, aki megalázottan hallgatta végig a „tiszteletére szóló” német himnuszt…

Évekkel később a Ferrari vezetői is elismerték, borzalmas döntést hoztak, mentségükre csupán azt igyekeztek felhozni, hogy az 1997 és 1999 között elszenvedett három egyéni bajnoki vereség annyira érzékenyen érintette őket, hogy onnantól semmit sem akartak a véletlenre bízni. A dobogós bohózat után a csapatot a protokoll megsértése miatt megbüntették, de ennél is fájóbb volt a szurkolók haragja. Utóbb egyébként az is kiderült, hogy semmi szükség nem lett volna a helycserére, Schumacher ugyanis a folytatásban olyan ütemben gyűjtötte a győzelmeket, hogy már júliusban (!), hat futammal a vége előtt biztossá tette világbajnoki címét.

A német pilóta az idény végén azzal próbálta valamelyest enyhíteni a helyzetet, hogy Indianapolisban az egész mezőnyből gúnyt űzve megpróbált a befutónál holtversenyt kreálni Barrichellóval, ami az ezredmásodperc pontosságú időmérés világában természetesen nem sikerült. A brazil versenyző egy hajszállal előbb érte el a célvonalat, vagyis tulajdonképpen visszakapta a Spielbergben elvett futamgyőzelmet, de a májusi megaláztatásért ez sem kárpótolta. A történtek utózöngéjeként a következő évtől betiltották a nyílt csapatutasításokat, ám mivel az istállók azt követően is kijátszották a szabályzást, 2011-ben újra feloldották a korlátozást.

OSZTRÁK NAGYDÍJ
2002. május 12., Spielberg
71 kör, 307.146 km
1. Michael Schumacher (német, Ferrari) 1:33:51.562
2. Rubens Barrichello (brazil, Ferrari) 0.182 mp h.
3. Juan Pablo Montoya (kolumbiai, Williams-BMW) 17.730 mp h.

AZ UTOLSÓ KÖR