F1 75: tragikus, fekete hétvége Imolában
Felfokozott várakozás előzte meg az 1994-es idényt, Alain Prost távozásával ugyanis megnyílt az út Ayrton Senna előtt, hogy a Williamshez átigazolva végre elfoglalja a mezőny leggyorsabb autóját. Legalábbis elméletileg, mert hogy a gyakorlatban a teljesen új szabályrendszer alapján megépített konstrukció korántsem volt annyira lehengerlő, mint elődje, sőt. Az FW16 a betiltott technikai segédeszközök nélkül nehezen vezethető autó volt, amellyel a klasszis brazilnak is meggyűlt a baja: az idénynyitón meg is pördült.
Mivel a második futamon rajtbalesetbe keveredett, az imolai hétvégére pont nélkül érkezett, miközben a meglepően erős Benettonnal Michael Schumacher megnyerte az első két versenyt. A nyomás egyre nőtt a Williamsen és Sennán, hangulata pedig még komorabb lett a San Marinó-i Nagydíjon. Pénteken Rubens Barrichello bukott óriásit, és bár honfitársa apróbb sérülésekkel megúszta, a korábbi teszteken látott balesetek miatt is benne volt a levegőben egy esetleges tragédia. Sajnos ez másnap be is következett, amikor az időmérőn Roland Ratzenberger az első szárny meghibásodása miatt 300 fölötti tempóval csapódott a Villeneuve-kanyar melletti betonfalnak.
Michael Schumacher az első hét futamból hatot megnyert, így az évad derekánál puszta formalitásnak tűnt a vb-cím megszerzése. Ezt követően azonban különböző kihágások miatt két futamról kizárták, másik kettőről pedig eltiltották, így Damon Hill az egyre jobb Williamsben megközelítette a pontversenyben. Az utolsó futam előtt mindössze egy egység választotta el őket egymástól, adelaide-i ütközésük viszont azt jelentette, hogy a német maradt a tabella élén. A világbajnok Benettonjának technikai legalitását a mai napig firtatják, az esetleges szabálytalanságokat viszont nem sikerült bizonyítani. Az idény érdekessége, hogy a rengeteg pilótacsere miatt 46-an vettek részt a mindössze 16 nagydíjon. A vb végeredménye: 1. Michael Schumacher (német, Benetton-Ford) 92 pont, 2. Damon Hill (brit, Williams-Renault) 91, 3. Gerhard Berger (osztrák, Ferrari) 41. Konstruktőrök: 1. Williams-Renault 118, 2. Benetton-Ford 103, 3. Ferrari 71 |
Az osztrák versenyző halála az egész F1-es mezőnyt megrázta, és Senna fejében az azonnali visszavonulás is megfordult, ám végül mégis autóba ült a vasárnapi futamon. Az utolsó videófelvételen a rajtrácson a sisakja alól egy szomorú, gondterhelt ember tekintetét láthattuk, aki mintha legbelül érezné, hogy nincsen jó helyen… A verseny hatalmas rajtbalesettel vette kezdetét, de a biztonsági autós időszak után ismét indulhatott az akció. Senna haladt az élen, aki az újraindulás utáni második körben hatalmas tempóval csúszott ki a balos Tamburello kanyarban, és a falnak vágódott. A becsapódás után már a közvetítésben látszott, hogy félrebiccent feje nem mozdul, és ebből következtetni lehetett a legrosszabbra.
A Formula–1 elvesztette aktuális szupersztárját, a háromszoros világbajnok klasszist, ami mélységesen felháborította a világot. Az FIA és a vb-sorozat irányítóit is sokkolta az eset, és megfogadták, hogy a továbbiakban minden erejükkel a biztonság fokozására törekszenek majd. Erőfeszítéseiknek meglett az eredménye, a Senna tragédiája óta eltelt 31 évben nagydíjkörülmények között egyetlen olyan baleset történt, amely halálos kimenetelű volt (Jules Bianchi, 2014, Japán). Ami az imolai versenyt illeti, hosszú piros zászlós megszakítás után újraindították a mezőnyt, Michael Schumacher pedig futamgyőzelemmel őrizte meg száz százalékos mérlegét.
SAN MARINÓ-I NAGYDÍJ
1994. május 1., Imola
58 kör, 292.320 km
1. Michael Schumacher (német, Benetton-Ford) 1:28:28.642
2. Nicola Larini (olasz, Ferrari) 54.942 másodperc hátrány
3. Mika Häkkinen (finn, McLaren-Peugeot) 1:10.679 p h
A TELJES VERSENY
