F1 75: a száguldó cirkuszban nem lett sorozat Dallasból
Az amerikai rendezők mindent megtettek, hogy profi módon bonyolítsák le és emlékezetessé tegyék az 1984-es idény második egyesült államokbeli hétvégéjét: versenyigazgatónak megnyerték a Dallasban felnőtt Carroll Shelbyt, a híres amerikai autóversenyzőt és versenyautó-építőt, továbbá két sztárt is felkértek a Dallas tévésorozatból, hogy emelje az esemény fényét – Jockey Ewing, azaz Larry Hagman a rajt előtt, Samantha Ewing, alias Linda Gray a díjátadón tűnt fel.
Az amerikai rendezők mégsem voltak jó rendezők, sőt egészen csapnivalónak bizonyultak, mert nem gondoltak mindenre, kiváltképp arra nem, ami pedig szorosan összefügg a versenyzéssel, az autókkal, a versenyzőkkel: a pályára. Egészen pontosan arra, hogy a pálya felülete hogyan viselkedik majd az edzések és a verseny idején a tikkasztó melegben. Továbbá a versenyzők és a technika hogyan bírják majd a hőséget… Márpedig július 6-án, 7-én és 8-án pokoli forróság volt Dallasban, a belvárosi Fair Parkban, ahol az utcai pályát kialakították; a levegőhőmérők higanyszála 38-40 Celsius-fokig kúszott fel, míg az aszfalt hőmérséklete pénteken elérte a 66 °C-t is.
A McLaren – összeállva a turbó TAG Porschéval – olyan tarolást hajtott végre, amit addig nem látott a világ: a 16 futamból 12-t megnyert, 513 körön át vezetett a világbajnokságon (a teljes körszám több mint 51 százalékán), miközben 143.5 pontot gyűjtve végzett a konstruktőri tabella élén, 86 egységet verve a második helyezettre. Niki Lauda öt győzelmet aratott Alain Prost hét sikerével szemben, de hiába volt a francia gyorsabb (aki az edzéseken is elverte Laudát), az osztrák taktikusabban versenyzett, és fél ponttal megnyerte a vb-t, ami mindmáig a legkisebb különbség világbajnok és vb-ezüstérmes között. Mialatt Lauda harmadszor diadalmaskodott, majd a következő idény végén végleg visszavonult, addig 1984-ben szárnyait bontogatta egy későbbi háromszoros világbajnok is, a brit F3-as címvédő Ayrton Senna a kis Toleman kormányánál tűnt fel. A vb végeredménye: 1. Niki Lauda (osztrák, McLaren-TAG) 72 pont, 2. Alain Prost (francia, McLaren-TAG) 71.5, 3. Elio de Angelis (olasz, Lotus-Renault) 34 |
Az első nap panaszkodtak is a versenyzők az aszfaltra, amely hol egyenetlen, hol töredezett volt, szombaton még tovább romlott a minősége a betétfutamok miatt, s mire elérkezett a vasárnap, a pálya egészen rémes állapotba került. A verseny eltörlése, elhalasztása is felvetődött az érintettek körében, majd mégis megtartották, igaz, némileg rövidebb távval, bár a futamidő így is meghaladta a két órát.
Az aszfaltcsíkot egész éjjel toldozták-foldozták, sőt még fél órával a rajt előtt is javították, de – kész lettek vele. A gyorsan száradó kötőanyag és a jég ugyanis megtette a hatását… A jég a futamon is fontos kellék lett, a kocsik olajhűtőjébe, vízhűtőjébe szárazjég (szén-dioxid szilárd formában) került, míg a pilóták jégkockákkal, jéghideg vizes tömlőkkel hűsítették magukat a hőségben.
A „jeges kezelés” Keke Rosbergnek sikerült a legjobban, aki előbb a pole-ból induló, 35. körig élen álló Nigel Mansellt, majd a 49-56. kör között vezető Alain Prostot előzte meg az első helyért csatázva. A leintésnél Mansell Lotusa a célegyenesbe fordulva lerobbant, az angol kiugrott belőle, és megpróbálta betolni a célba, azonban a kimerültségtől néhány méter után elájult. De így is hatodik lett, háromkörös hátrányban. Mögötte még ketten értek el értékelhető eredményt a huszonhatból.
DALLASI NAGYDÍJ
1984. július 8., Dallas
67 kör, 261.367 km
1. Keke Rosberg (finn, Williams-Honda)
2. René Arnoux (francia, Ferrari) 22.464 mp hátrány
3. Elio de Angelis (olasz, Lotus-Renault) 1 kör h.
Nigel Mansell elájult az autója mellett
F1 75: kaotikus utolsó három kör döntött Monacóban
F1 75: a legnagyobb csata egy második helyért
