Az 1973-as Formula–1-es világbajnokság első felében nagyon kiegyenlített csatát vívott egymással az előző két év világbajnoka. Az első nyolc futamból a Lotusszal száguldó Emerson Fittipaldi és a Tyrrellt kormányzó Jackie Stewart is hármat nyert meg, a silverstone-i Brit Nagydíj előtt a skót egyetlen ponttal előzte meg a brazilt.
Az időmérőn Fittipaldi csapattársa, az előző versenyt megnyerő Ronnie Peterson volt a leggyorsabb, mögötte a két McLaren-pilóta, az új-zélandi Denny Hulme és az amerikai Peter Revson zárt – ők hárman indultak az első sorból, a másodikban pedig a két vb-aspiráns foglalta el a helyét. Az első körben Stewart megelőzte Petersont, és az élre állt, de a negyedik helyen haladó Jody Scheckter (aki a McLaren által nevezett harmadik autóban ült) a célegyenest megelőző gyors jobbkanyarban, a Woodcote-ban megcsúszott, a falnak ütközött, ahonnan visszapattant a McLarenje az útra, és kilenc autót érintő tömegbalesetet okozott. Egyedül Graham Hill (Shadow) tudott továbbmenni, de Andrea de Adamich eltörte a lábát, és beszorult a Brabhamjébe, ami miatt leállították a versenyt. Az olaszt fél óra elteltével sikerült kiszabadítani az autójából, és még egy óra eltelt, mire újra elrajtolhatott a mezőny.
Az F1 történetében először 15 futamból állt a világbajnokság, amely január végén Argentínában rajtolt, és október elején Watkins Glenben ért véget. Az idény kiegyenlített első fele után a másodikban Jackie Stewart kétszer nyert, Emerson Fittipaldi egyszer sem, így a skót lett a világbajnok, az idény utolsó nyolc versenyének felén győző Ronnie Peterson feljött a harmadik helyre. A szezon két halálos áldozatot követelt, Roger Williamson a Holland Nagydíjon égett bent az autójában, míg Francois Cevert az idényzáró Amerikai GP edzésén szenvedett végzetes balesetet. Utóbbi miatt a Tyrrell nem indult el Watkins Glenben, gyakorlatilag lemondva a konstruktőr-vb-címről. A vb végeredménye: 1. Jackie Stewart (brit, Tyrrell-Ford) 71 pont, 2. Emerson Fittipaldi (brazil, Lotus-Ford) 55 pont, 3. Ronnie Peterson (svéd, Lotus-Ford) 52 pont |
Az első rajthoz odaálló 29 autóból csak 19 vett részt a másodikon. A másfél órával korábban BRM-jével elindulni sem tudó Niki Lauda a megjavított kocsival remek rajtot vett, a második helyre jött fel Peterson mögé, de a második körben Stewart, a hetedikben Fittipaldi is elment a fiatal osztrák mellett, aki műszaki hibás autójával fokozatosan visszacsúszott, végül négykörös hátránnyal a 12. lett. Elöl Stewart megpördült a második helyen, és bár visszaállt, a Tyrrell váltója nem működött rendesen, egykörös hátránnyal tizedik lett.
Elöl Peterson vezetett csapattársa, Fittipaldi előtt, a brazilt közelről követte Revson, Francois Cevert (Tyrrell), Hulme és James Hunt (Hesketh/March). A 37. körben Fittipaldi kiesett műszaki hiba miatt, Revson pedig a másik Lotus után eredt, két körön belül mögötte termett, és átvette a vezetést. Mögöttük Hulme jött fel a harmadik helyre, Hunt is megelőzte Cevert-t. Hunt ezt követően Hulme mellett is elment, és Petersont támadta, az első három szorosan egymás mögött haladt. Az élete harmadik futamán a fiatal angol gumijai elkoptak a hajrára, így lemaradt Petersonról, Hulme visszaelőzte, és a dobogóról is lemaradt, 3.4 másodperces hátránnyal lett negyedik (a következő futamon viszont már harmadik lett).
A Petersont az előzése után végig tisztes távolságban maga mögött tartó Revson élete első győzelmét aratta, amelyet újabb követett 1973-ban, mielőtt 1974 márciusában halálos balesetet szenvedett.
BRIT NAGYDÍJ
1973. július 14., Silverstone
67 kör, 315.607 km
1. Peter Revson (amerikai, McLaren-Ford)
2. Ronnie Peterson (svéd, Lotus-Ford) 2.8 másodperc hátrány
3. Denny Hulme (új-zélandi, McLaren-Ford) 3.0 mp h.