F1 75: Jack Brabham a célba tolta az autóját Sebringben

Juan Manuel Fangio visszavonulása és Mike Hawthorn halála után 1959-ben egyetlen korábbi bajnok sem indult a Formula–1-es világbajnokságon, amely rendkívül izgalmasan alakult. A monacói idénynyitón az első győzelmét arató ausztrál Jack Brabham mellett a szintén Cooper-Climaxot kormányzó brit Stirling Moss és a ferraris brit Tony Brooks érkezett világbajnoki eséllyel a floridai Sebringben december 12-én megtartott idényzáróra. A futamgyőzelem mindegyiküknek végső elsőséget ért volna, bár Brooksnak a leggyorsabb körért járó bónuszpont és az is kellett volna, hogy Brabham ne legyen második mögötte.

Az első sorból Moss, Brabham és az amerikai Harry Schell indult, bár a Ferrari vezetői még percekkel a rajt előtt is vitatkoztak a szervezőkkel, mert Brooks gyorsabb volt az időmérőn (pontosabban Schell több kanyart is levágva ért el jobb időt). A második világháborús gyakorló légibázison kialakított versenypályán aztán gyorsan eldőlt a világbajnoki versenyfutás, Moss hiába vezetett a rajt után, a 42 körös futam hatodik körében kiesett Cooperje meghibásodása miatt. Ekkor Brooks már majdnem egykörös hátrányban volt, a rajtnál ugyanis koccant csapattársa, a német Wolfgang von Trips Ferrarijával, és kiállt a bokszba, hogy ellenőrizzék az autóját, amellyel semmi gond sem volt. Brooks remek versenyzéssel visszakapaszkodott a harmadik helyig, de a győzelemre, amely a vb-címhez kellett volna, esélye sem volt.

Brabham az utolsó előtti kanyarig vezetett, de elfogyott az üzemanyaga, és az autója néhány száz méterrel a cél előtt leállt. Így az őt üldöző új-zélandi Bruce McLaren első F1-es győzelmével zárult a sebringi futam (az 1952-es Indy 500-at megnyerő Tropy Ruttmant leszámítva Fernando Alonso 2003-as sikeréig az F1 legfiatalabb futamgyőztese volt), Brabham pedig kiszállt az autójából, és eltolta a célig. Maurice Trintignant és Brooks is megelőzte, öt perccel McLaren után szelte át a célvonalat a negyedik helyen. Drámai pillanatok voltak, de valójában a világbajnoki címhez nem kellett volna ennyit küszködnie, hiszen Innes Ireland az ötödik helyen háromkörös hátrányban volt, azaz a negyedik pozíció így is, úgy is meglett volna, és persze sem Moss, sem Brooks nem nyerte meg az Amerikai Nagydíjat.

AMERIKAI NAGYDÍJ
1959. december 12., Sebring
42 kör, 351.481 km
1. Bruce McLaren (új-zélandi, Cooper-Climax) 
2. Maurice Trintignant (francia, Cooper-Climax) 0.6 másodperc hátrány
3. Tony Brooks (brit, Ferrari) 3:00.9 p h.