F1 75: roncsderbi után a Williamsek uralták a spielbergi pályát
Még pénteken történt, hogy Stefan Johansson a McLaren MP4/3-asával elütött egy szarvast, amely a pénteki szabadedzésen a pályára tévedt. Nem volt szép látvány: szegény állatot szétszakította az ütközés – a svéd 225 kilométer per órás sebességgel száguldott épp. Az autó sem úszta meg, a McLaren ezért még éjjel tartalékkocsit küldött repülővel a wokingi bázisáról Ausztriába. Johansson eközben könnyebb sérülést szenvedett, bár később helikopterrel a klagenfurti kórházba szállították, mivel fejfájásra és nyakfájásra panaszkodott (a vizsgálat negatív eredménnyel zárult, tehát újra kocsiba ülhetett).
A rajt – méghozzá az első – látszólag simán ment, ám a hosszú rajtegyenes végén négy autó összeütközött a mezőny második felében, a versenyt azonnal leállították. Második nekifutásra a kuplungjával szenvedő Nigel Mansell nem tudott jól eljönni a második kockából, mire mögötte akkora tömegkarambol keletkezett, hogy újfent le kellett állítani a futamot. Ezúttal kilencen ütköztek össze; Philippe Streiff (Tyrrell) már hiányzott a harmadik rajtnál, míg Alain Prost, Ayrton Senna és Michele Alboreto a bokszutcából indult újra.
Az 1987-es idény végeztével a Honda erőforrás búcsút intett a Williamsnek, és a McLarent meg a Lotust támogatta a következő évben. A McLaren-Honda a japán gyártó F1-ből való 1992-es, ideiglenes kivonulásáig sikert sikerre halmozott a száguldó cirkuszban, de az már egy másik történet. Viszont a Williams és a Honda frigye sem volt utolsó az 1983 végétől számított több mint négy évadban: a szoros együttműködés eredményeként a Williams Racing 23 futamgyőzelmet, két konstruktőri trófeát és egy egyéni bajnoki címet tudott felmutatni. Különösen az 1986-os és az 1987-es esztendő volt kiemelkedő, amikor az FW11, majd FW11B kocsik 18-at megnyertek a 32 nagydíjból, miközben a feltüntetett két évben a két williamses sofőr, Nelson Piquet, illetve Nigel Mansell szerezte a legtöbb pontot összesen. Ugyancsak 1987-ben váltak szét az útjai a McLarennek, valamint a TAG-Porschénak. A Porsche csaknem két évtized után, 1983-ban motorszállítóként tért vissza a Formula–1-be, V6-os elrendezésű, vízhűtéses turbómotorokkal ellátva az angol csapatot. A projektet a TAG finanszírozta, ezért lett az erőforrás neve TAG-Porsche. (A TAG, azaz a Techniques d'Avant Garde a szíriai születésű francia üzletember, Akram Ojjeh találmánya, 1977-ben alapította a céget.) Nos, a McLaren-TAG-éra valamivel több mint négy idénye sikerkorszakként vonult be az F1 történetébe: a John Barnard, majd Steve Nichols tervezte piros-fehér autók összesen 25 futamgyőzelmet, két konstruktőri és három egyéni világbajnoki címet szállítottak Ron Dennis alakulatának. A vb végeredménye: 1. Nelson Piquet (brazil, Williams-Honda) 73 pont, 2. Nigel Mansell (brit, Williams-Honda) 61, 3. Ayrton Senna (brazil, Lotus-Honda) 57. Konstruktőrök: 1. Williams-Honda 137 pont, 2. McLaren-TAG 76, 3. Lotus-Honda 64 |
A roncsderbi utáni start már sikeres volt, több mint kétórás várakozás után végre elkezdődhetett a verseny.
Az első helyről induló Nelson Piquet húsz körön keresztül haladt az élen, ahol Mansell váltotta, akinek már bottal üthették a nyomát a leintésig. Piquet csaknem egy percet kapott a brittől, a többiek legalább egy kört. Prost és Senna átküzdve magát a mezőnyön a 6., illetve az 5. helyen ért célba. Dicséret illeti még a feltörekvő szigetországi csapatot, a Benettont, amelynek mindkét pilótáját a két williamses nagyágyú mögött intették le: Teo Fabi harmadik, Thierry Boutsen negyedik lett.
Hat verseny volt még hátra, Mansellnek tizenöt pontot kellett volna ledolgoznia a vb-pontversenyben vezető Piquet-vel szemben. Monza után öt ponttal nőtt a brazil előnye, Estoril után további néggyel. Mansell azonban nem adta fel, megnyerte a következő két versenyt (Spanyolország, Mexikó), 12 pontra csökkentve a különbséget. Szuzukában azonban nem tudott rajthoz állni, mert súlyosan bukott a pénteki edzésen, Piquet így már a futam előtt világbajnoknak mondhatta magát.
Az 1981-et és 1983-at követően harmadszor megkoronázott Nelson Piquet egyébként az egyik legrosszabbul hajrázó világbajnoka lett a Formula–1-nek, ugyanis a szezon utolsó öt futamán képtelen volt nyerni. Ráadásul 1987 előtt 1981-ben is megcsinálta ezt a „bravúrt”: először szintén úgy lett világbajnok, hogy egyszer sem győzött az idény utolsó öt viadalán.
OSZTRÁK NAGYDÍJ
1987. augusztus 16., Spielberg
52 kör, 308.984 km
1. Nigel Mansell (brit, Williams-Honda)
2. Nelson Piquet (brazil, Williams-Honda) 55.704 mp hátrány
3. Teo Fabi (olasz, Benetton-Ford) 1 kör hátrány
…ÉS MÉG EGY ÖSSZEFOGLALÓ, A VÉGÉN MANSELL KISEBB „BALESETÉVEL”
