Az NSZK-ban (9. futam) Michele Alboreto (Ferrari) nyert Alain Prost (McLaren) előtt, a pontversenyben ezzel 46–41 volt az olasz javára, míg a konstruktőri táblán 65–46-ra vezettek a maranellóiak a McLarennel szemben. Ausztriában (10. futam) nem lehetett utolérni Prostot, aki az időmérő edzésen sem talált legyőzőre, Alboreto pedig harmadikként ért célba Zeltwegben – összesítésben döntetlen, 50–50 volt az állás a két vb-aspiráns között. Az 1984-es világelső? Nos, Niki Lauda (McLaren) neve mellett mindössze két értékelhető eredmény, egy 4. és egy 5. hely díszelgett a 11. állomás előtt, ezenkívül még nyolc kiesés, azaz a címvédő pocsék idényt teljesített addig.
Zandvoortban végre Lauda alá is került egy olyan gép, amely végigbírta a távot, míg Prost továbbra is bajnoki formában versenyzett. Nelson Piquet idénybeli egyetlen pole pozíciójából indult, a rajtnál azonban lefulladt a Brabham-BMW-je, azért csak-csak elrajtolt, végül egy kört kapva az éllovasoktól a nyolcadik helyen intették le. A szintén első sorból rajtoló Keke Rosberg a 19. körig vezette a mezőnyt a Williamsszel, mígnem elfüstölt a motorja. Prost állt az élre, és a 33. körig ott is maradt, de csak azért addig, mert jelentős időt veszített a bokszban.
A Tolemantől a Lotushoz igazoló 25 éves Ayrton Senna máris megvillantotta oroszlánkörmeit, amennyiben két futamgyőzelme mellé begyűjtött 7 pole pozíciót, 3 leggyorsabb kört, és 38 ponttal a 4. helyen végzett az összetettben. Az ugyancsak másodéves Gerhard Berger már kevésbé tudott érvényesülni az Arrowsban, mindössze három ponttal zárt. René Arnoux-t a nyitó futam után kitette a Ferrari, amely Stefan Johanssont ültette a helyére, és a svéd nem is vallott szégyent, kétszer dobogóra állva a 7. helyet szerezte meg. 1980 világbajnoka, Alan Jones a szezon hajrájában visszatért: három futamon indult a Lola Haasszal (és aztán 1986 végén fejezte be Formula–1-es karrierjét). Hollandiában ült utoljára F1-es kocsi volánja mögött az őstehetségnek tartott Stefan Bellof, aki egy hét múlva életét vesztette a hosszú távú sportautók világbajnokságának spái 1000 kilométeres futamán. Bellof – aki a Formula–1-ben az utolsó atmoszferikus motorral versenyző csapat, a Tyrrell pilótája volt – Spában összeütközött Jacky Ickxszel, az autója kigyulladt, és ő benne égett. A nyugatnémet versenyző halála arra késztette az F1-es alakulatokat, hogy megtiltsák a pilótáiknak, hogy más szakágakban, más kategóriákban is versenyezzenek. A vb végeredménye: 1. Alain Prost (francia, McLaren-TAG) 73 pont, 2. Michele Alboreto (olasz, Ferrari) 53, 3. Keke Rosberg (finn, Williams-Honda) 40. Konstruktőrök: 1. McLaren-TAG 90 pont, 2. Ferrari 82, 3. Williams-Honda és Lotus-Renault 71-71 |
Azt viszont Lauda gyorsan megjárta, aminek köszönhetően átvette a vezetést. Prost rövid időn belül megelőzte Ayrton Sennát a második helyért, és üldözőbe vette Laudát, akit az utolsó körökben hiába követett árnyékként, nem tudta megelőzni (Lauda mesterien védekezett). Alboreto eközben negyedik lett, és a bajnoki pontverseny úgy alakult, hogy Prost három ponttal ellépett (56–53) az olasztól, aki az idény utolsó öt futamán egyetlen pontot sem szerzett már. Bezzeg Prost – a francia és a csapata, a McLaren is világbajnok lett.
Az 1985-ös szezon előtt sokáig úgy tűnt, Lauda a Renault-nál folytatja, aztán mégis maradt a McLarennél. Majd az Osztrák Nagydíj előtt bejelentette, hogy az év végén felhagy az autósporttal, mert nem érez már elég motivációt hozzá. „Ez most komoly, nem térek vissza soha” – így Lauda, aki be is tartotta ígéretét, sohasem versenyzett már.
Amikor visszavonult, a háromszoros világbajnok osztrák számos statisztikai mutatóban az élcsoportban tanyázott. A 171 GP-részvétel, a 25 győzelem, a 25 leggyorsabb kör egyaránt a második helyre volt elég, a 24 pole pozícióval pedig harmadik volt az örökrangsorban. A dobogós helyezések (54) és az összpontszám (420.5) tekintetében viszont vezette a vonatkozó lajstromot, és azt a kunsztot sem tudta lemásolni senki, hogy a Ferrari és a McLaren színeiben is megnyerje a világbajnokságot.
HOLLAND NAGYDÍJ
1985. augusztus 25., Zandvoort
70 kör, 297.64 km
1. Niki Lauda (osztrák, McLaren-TAG)
2. Alain Prost (francia, McLaren-TAG) 0.232 mp hátrány
3. Ayrton Senna (brazil, Lotus-Renault) 48.491 mp hátrány
A VERSENY ÖSSZEFOGLALÓJA IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG.