F1 75: jött, látott, győzött, eltűnt – egy mérnöki bravúr nyomában

Az 1978-as idény nyolcadik futamaként rendezték a Svéd Nagydíjat, amely egy mérnöki bravúr, vagy szabályértelmezési kiskapu kihasználása, nem pedig amúgy „szokásos dolgok” – szép előzés, nagy balhé, esetleg meglepő győztes – miatt maradt emlékezetes. A Brabhamnél ugyanis ezen a versenyen mutatkozott be a BT46B jelzésű modell, ismertebb nevén a ventilátoros autó, amely, ha úgy vesszük, az F1 történelmének legtökéletesebb mérlegét hozta: egy versenyen szerepelt, s azt meg is nyerte, majd a futam utórezgései miatt a csapat vissza is vonultatta. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az idényt – lásd a keretes írást – a zseniális tervezőmérnök, egyben a Lotus csapat alapítója és vezetője, Colin Chapman által tervezett „szoknyás” Lotus uralta, köszönhetően annak, hogy a 79-es modell széles oldaldobozaival remekül használta ki az autó alatti szívóhatást. A Brabhamnél viszont a motor elhelyezkedése miatt erre nem volt lehetőség, ám Gordon Murray, az alakulat technikai igazgatója hosszú hónapok munkájával végül előállt egy szabályértelmezési kiskaput kihasználó konstrukcióval. Egy nagy ventilátort szerelt függőlegesen az autó hátsó szárnya alá, ami hivatalosan az autó hűtéséért felelt elsősorban, de közben mintegy véletlenül kiszivattyúzta az összes levegőt az autó alól, ezzel pedig olyan vákuumot hozott létre, és olyan leszorítóerőt generált, amivel felülmúlta a Lotus 79-es szoknyájának hatékonyságát.

Persze a rivális csapatok egyhangúlag tiltakoztak a Brabham megoldása ellen, amikor a svédországi Anderstorpban található pályán meglátták az autót, ám a szervezők beengedték a versenyre a Niki Lauda és John Watson vezette két gépet. Igen, Niki Lauda, az osztrák világbajnok ugyanis miután az előző idényben begyűjtötte második vb-címét a Ferrarival, faképnél hagyta az olaszokat és az utolsó két versenyt ki is hagyta, majd a téli szünetben csatlakozott a Bernie Ecclestone által irányított Brabhamhez. Az időmérőkön a Brabhamek direkt teli tankkal indultak, s Laudáék közel sem adtak bele mindent, nehogy minden potenciálját megmutassák autójuknak, de minden óvatosságuk ellenére így is a második és harmadik rajthelyet szerezték meg. 

A versenyen Lauda a rajtnál megelőzte csapattársát, Watsont, akinek nem sikerült jól az indulás, s a harmadik körben már az ötödik helyen haladt – végül a 19. körben kicsúszott és feladta. Eközben az élen Lauda harcolt Andrettivel, akit végül a 38. körben tudott megelőzni, miután kihasználta az amerikai hibáját, aki Lotusa fékhibája miatt néhány kör múlva kiszállt a versenyből. Így az utolsó bő húsz körben már semmi nem gátolta meg Laudát abban, hogy megszerezze első győzelmét a Brabham csapatánál. Az osztrák után bő fél perccel érkezett a mindössze 15. futamán szereplő, s először dobogóra álló fiatal Riccardo Patrese az Arrowsban – amely szintén először került a pódiumra –, míg harmadikként a hazai sztár, Ronnie Petersen futott be közvetlenül Patrese nyakán.

A verseny után az FIA alaposan megvizsgálta a Brabham „porszívóját”, s megerősítette az istállót abban, hogy az autó megfelel a szabályok betűjének, noha a szellemiségének nem feltétlenül. A legendával szemben egyébként az autót később sem találták szabálytalannak, az istállót vezető Bernie Ecclestone döntött úgy, hogy nem használják többet a ventilátoros versenygépet. Ennek pedig az állt a hátterében, hogy a később hosszú évtizedekre a sportág teljhatalmú urává váló Mr. E. nem sokkal korábban lett a Formula–1-es Konstruktőrök Szövetségének (FOCA) főtitkára, és ebbéli minőségében nem akarta felbőszíteni a szervezetben lévő nem gyári csapatok képviselőit, akik amúgy támogatták őt a sportág átalakítására vonatkozó törekvéseiben.

A FUTAM ÖSSZEFOGLALÓJA

SVÉD NAGYDÍJ
1978. június 17., Anderstorp
70 kör, 282.17 km
1. Niki Lauda (osztrák, Brabham-Alfa Romeo) 1:41:00 óra
2. Riccardo Patrese (olasz, Arrows-Ford) 34.019 mp hátrány
3. Ronnie Peterson (svéd, Lotus-Ford) 34.105 mp hátrány