F1 75: a legnagyobb csata második helyért

H. Á.H. Á.
Vágólapra másolva!
2025.07.17. 12:33
null
Villeneuve végül második lett Arnoux előtt (Fotó: Imago)
A Formula–1 idén ünnepli az első világbajnoki idény 75. évfordulóját, ennek apropóján indítottuk el sorozatunkat, amelyben mind a 75 korábbi évad legemlékezetesebb versenyére visszatekintünk. A 46 évvel ezelőtti idényből a Francia Nagydíjat idézzük fel, amely számtalan területen történelmet írt, mégis a második helyért folyó csatáról maradt emlékezetes.

Kis túlzással fel is tehetnénk a kérdést, hogy ki emlékszik az 1979-es Francia Nagydíj győztesére, hiszen annyi minden történt a Dijon-Prenois-ba egy év szünet után visszatérő versenyt megelőzően és magán a versenyen is, hogy az olykor egy egész idényre elegendő témát biztosít. Hogy csak a legnagyobb durranást említsük: a Monacói Nagydíj után 1976 világbajnoka, James Hunt megunta, hogy versenyképtelen autóban ül – gyakorlatilag megcsömörlött a versenyzéstől –, s bejelentette, hogy visszavonul, így már a francia futamon sem áll rajthoz. Helyette a későbbi világbajnok Keke Rosberg érkezett a Wolf Racinghez. Nem Hunt volt az egyetlen nagy hiányzó a Francia Nagydíjon: Patrick Depailler egy sárkányrepülős balesetben mindkét lábát eltörte június elején, helyére pedig a belga veterán, Jacky Ickx ült.

A korábbi évekkel ellentétben 16 helyett csupán 15 verseny alkotta az idényt, miután a Svéd Nagydíjat nem rendezték meg, mert 1978 végén a két kiváló svéd versenyző Gunnar Nilsson és Ronnie Peterson is elhunyt, ezért az országban megcsappant az érdeklődés a sorozat iránt.
A világbajnoki címet Jody Scheckter szerezte meg a Ferrarival, az olasz istálló a konstruktőrök között is diadalmaskodott – senki nem gondolta volna, hogy 21 évet kell várniuk a következő egyéni vb-címre. 
A sportág történelme során első alkalommal került be a versenyautókra vonatkozó előírások közé, hogy kötelező az autóra két visszapillantó tükröt szerelni.
A világbajnok Mario Andrettinek esélye sem volt a címvédésre a zseniálisan sikerült Lotus 79-es méltatlan utódjában: a Lotus 80-nal mindössze öt pontszerzést – közte egy dobogós helyezést – tudott felmutatni, kilencszer is kiesett. 
A három évvel korábbi világbajnok James Hunt a Monacói Nagydíj után megunta, hogy a pontszerzésre is esélytelen a Wolf Racing Fordjával, úgyhogy miután kiesett Monte-Carlóban, vette szépen a kalapját és a Brit Nagydíjon már Murray Walker mellett a BBC tv-közvetítésének szakkommentátoraként bukkant fel.

A vb végeredménye: 1. Jody Scheckter (dél-afrikai, Ferrari) 51 pont, 2., Gilles Villeneuve (kanadai, Ferrari) 47, 3. Alan Jones (ausztrál, Williams-Ford) 40. Konstruktőrök: 1. Ferrari 113 pont, 2. Williams-Ford 75, 3. Ligier-Ford 61

EZ IS TÖRTÉNT 1979-ben

A két évvel korábban forradalminak bátran, eladdig sikeresnek kevésbé bátran nevezhető turbómotorral a Formula–1-be betoppanó Renault istálló parádés időmérővel rukkolt ki a dijoni pályán, hiszen fennállása során első alkalommal sajátította ki az első rajtsort a csapat: Jean-Pierre Jabouille szerezte meg az első, René Arnoux a második helyet – a hazai közönség legnagyobb örömére. Hogy aztán ezt az örömöt a rajtnál rögtön el is rontsa a Ferrarival a harmadik helyről nekivágó Gilles Villeneuve, aki azonnal az élre ugrott. 

Arnoux viszont nagyon elrontotta a startot, az első kör végén a kilencedik helyig csúszott vissza, ekkor tehát a legkevésbé sem volt benne a pakliban, hogy a végén kiélezett csatát vív majd a Ferrari kanadai pilótájával a második helyért. Főleg, hogy Villeneuve a verseny elején szépen elkezdte faképnél hagyni Jabouille-t, s eleinte úgy tűnt, könnyedén megszerzi karrierje negyedik futamgyőzelmét.

A futam felénél aztán kiderült, hogy a Villeneuve Ferrariján lévő abroncsok miatt egyelőre halasztani kell a negyedik ünneplést a dobogó tetején, gumijai ugyanis szép fokozatosan elkezdtek elkopni, és Jabouille utolérte, majd a 46. körben meg is előzte a kanadait – nem árulunk el nagy titkot, meg is őrizte az első helyet a leintésig. Mindeközben Arnoux a 15. körre már visszaküzdötte magát a harmadik helyre, majd az élen haladó duó után indult, s a futam végéhez közeledve meg is érkezett Villeneuve nyakára. 

A verseny utolsó köreire viszont a gyorsasága mellett megbízhatatlanságáról is elhíresült Renault gyengélkedésbe kezdett, ezért Arnoux nem tudott a vártnak megfelelően simán elmenni a kanadai mellett. Így jöhetett létre minden idők legnagyobb csatája a második helyért: a kanadai és a francia körökön át előzték egymást, hol Villeneuve, hol Arnoux volt előrébb, olykor összeértek a kerekeik, néha pedig kitessékelték a másikat a pályán kívülre – a mai F1-es pilótákat a széltől is óvó szabályrendszerben egy ilyen, körökön át tartó csatát el sem tudunk képzelni, valószínűleg a párharcuk harmadik kanyarja után mindketten mehetnének vallomástételre a versenybíróság elé a futamot követően, végül mindketten büntetések sorát gyűjtenék be.

A főleg az utolsó két körre kiélesedő párharcot végül Villeneuve nyerte meg, az utolsó kanyarokban maga mögött tartotta Arnoux Renault-ját, így megszerezte a második helyet a karrierje során később hét futamot megnyerő francia kollégája előtt. Kettejük fantasztikus csatájának legnagyobb vesztese pedig nem más, mint a futamot teljes csendben megnyerő Jabouille, aki pedig önmagában is történelmi győzelmet aratott. Elsőként nyert turbómotoros autóval, az első Renault-győzelmet szállította, ami egyben az első francia motorgyártói siker is volt, ám ezek mellett először diadalmaskodott francia gumiszállító (Michelin) és üzemanyag-szállító (Elf) is, első alkalommal ért célba mindkét Renault ugyanazon a versenyen, és nem mellesleg először nyert francia pilóta az F1-ben Francia Nagydíjat – ám minderre az utolsó körök eseményei miatt alig-alig emlékszik valaki.

„Mindig is úgy tartottam, hogy Gilles a legjobb barátom a Formula–1 berkein belül – emlékezett vissza René Arnoux Méhes Károly Gilles Villeneuve-ről 2014-ben megjelent interjúkötetében. – Számomra ő egy igazi akrobata volt a kormánykeréknél. Minden kanyarban, minden alkalommal a határon autózott, és nem ismerte a veszély szó jelentését. Az a '79-es dijoni volt a világ legjobb versenye, nem kérdés. Csak Gilles és köztem történhetett meg, miután nagyon jól ismertük egymást. Igen, elég veszélyes volt, különösen amikor összeértek a kerekeink, de tudtam, hogy ellenőrzésünk alatt tartjuk a helyzetet. Szerettem volna másodikként végezni, de vacakolt az üzemanyag-befecskendezés, és attól féltem, hogy a célegyenes előtti nagy, emelkedős kanyarban nekiáll hezitálni az autó. Nyomtam, neki, de tulajdonképpen nem is az volt a lényeges, hogy hányadik helyen végzek, Maga a csata kettőnk között, az volt az igazi!” 

A CSATA VILLENEUVE ÉS ARNOUX KÖZÖTT

FRANCIA NAGYDÍJ
1979. július 1., Dijon
80 kör, 304.08 km
1. Jean-Pierre Jabouille (francia, Renault) 1:35:20.42
2. Gilles Villeneuve (kanadai, Ferrari) 14.59 mp hátrány
3. René Arnoux (francia, Renault) 14.83 mp hátrány

1978: jött, látott, győzött, eltűnt – egy mérnöki bravúr nyomában
1977: Andretti karrierje legkedvesebb előzésével szomorította el Schecktert
1976: Lauda kinevette a halált – negyedik hely az utolsó kenet után
1975: James Hunt és az egyik legnagyobb meglepetésgyőzelem
1974: nem volt elég üzemanyag az autóban, meghiúsult az argentin ünnep
1973: amerikai siker a tömegkarambol után újraindított futamon
1972: Emerson Fittipaldi nyerte meg az idegek csatáját Ausztriában
1971: nyolcan álltak az élen, két tizeden belül ért célba az első négy Monzában
1970: Rindt az utolsó kanyarban előzte meg a hibázó Brabhamet
1969: Jackie Stewart és Jochen Rindt klasszikus csatát vívott Silverstone-ban
1968: tragikus idény legnehezebb versenyén brillírozott Jackie Stewart
1967: Jim Clark körhátrányból állt az élre, mielőtt jött az utolsó körös dráma
1966: Scarfiotti beugróként nyerte meg az Olasz Nagydíjat a Ferrarival
1965: az utolérhetetlen Jim Clark a Nürburgringet is legyőzte
1964: egy körön múlt Jim Clark címvédése 1964-ben Mexikóban
1963: Spában vette kezdetét Jim Clark 1963-as dominanciája
1962: Jim Clark beragadt a rajtnál, Graham Hill egérutat nyert a vb-csatában
1961: német riválisa tragédiája után lett az első amerikai világbajnok Phil Hill
1960: Stirling Moss Monacóban megszerezte a Lotus első győzelmét
1959: Jack Brabham a célba tolta az autóját Sebringben
1958: Ferrari-csapatutasítás döntött a vb-címről a tragédiák évében
1957: Fangio az utolsó győzelméért az életét is kockára tette
1956: Peter Collins a saját vb-esélyét feláldozva adta át Ferrariját Fangiónak
1955: Stirling Moss nyerte a Fangio elleni Mercedes-csatát Angliában
1954: Fangio első hazai győzelme a Ferrari sikertelen óvása után
1953: a sorozat első igazi klasszikusa volt az 1953-as Francia Nagydíj
1952: Belgiumban kezdődött Alberto Ascari egyeduralma
1951: a Ferrari Angliában szerezte meg első futamgyőzelmét
1950: így kezdődött minden 75 évvel ezelőtt Silverstone-ban
SOROZATUNK KORÁBBI RÉSZEI

 

 

Legfrissebb hírek

F1 75: jött, látott, győzött, eltűnt – egy mérnöki bravúr nyomában

F1
Tegnap, 13:42

F1 75: Andretti karrierje legkedvesebb előzésével szomorította el Schecktert

F1
2025.07.15. 16:32

F1 75: Lauda kinevette a halált – negyedik hely az utolsó kenet után

F1
2025.07.14. 14:34

F1 75: James Hunt és az egyik legnagyobb meglepetésgyőzelem

F1
2025.07.13. 11:27

F1 75: nem volt elég üzemanyag az autóban, meghiúsult az argentin ünnep

F1
2025.07.12. 14:59

Horner a Ferrari vagy az Alpine élén tér vissza? Verstappen továbbra is a Mercedes felé tart?

F1
2025.07.11. 12:17

F1 75: amerikai siker a tömegkarambol után újraindított futamon

F1
2025.07.11. 11:40

F1 75: Emerson Fittipaldi nyerte meg az idegek csatáját Ausztriában

F1
2025.07.10. 16:21
Ezek is érdekelhetik