A Formula–1 történetének első világbajnoki futamát 1950. május 13-án, szombaton rendezték meg az angliai Silverstone-ban. Formula–1-es versenyeket már 1946-tól tartottak, de pontokat csak 1950-ben kezdtek el osztani, hogy aki a kijelölt versenyeken a legtöbbet gyűjti, az legyen az év világbajnoka. Az 1950-es silverstone-i futam előtt is volt négy olyan F1-es viadal, amely nem számított bele a világbajnokságba.
A hivatalosan Európai és Brit Nagydíjnak is nevezett verseny nevezői közül hiányzott a korszak egyik fontos versenycsapata, Enzo Ferrari csapatfőnök az alacsony rajtpénz miatt úgy döntött, istállóját el sem utaztatja Angliába, számára egy héttel később, Monacóban kezdődik a világbajnoki versenyfutás.
A legelső vb-idény hét futamból állt, május 13-án kezdődött Angliában és szeptember 3-án ért véget az olaszországi Monzában, ahol Farinának győznie kellett a világbajnoki címért úgy, hogy Fangio nem végez a második helyen. Az argentin kiesése után az olasz győzött és megszerezte az első vb-címet. (A konstruktőrök világbajnokságát 1958-ig nem írták ki.) Kettejükön kívül csak az amerikai Johnnie Parsons nyert vb-futamot, az Indy 500 akkor még az F1-es sorozat része volt, bár egyáltalán nem volt átfedés az indulók között. A vb végeredménye: 1. Giuseppe Farina (olasz, Alfa Romeo) 30 pont, 2. Juan Manuel Fangio (argentin, Alfa Romeo) 27, 3. Luigi Fagioli (olasz, Alfa Romeo) 24 |
Ugyanakkor Silverstone-ban négy autót nevezett az Alfa Romeo, amely az előző években ritkán indult el versenyeken, de azokat nagyrészt uralni tudta. A másfél literes kompresszoros motorral hajtott, 158-as típusszámú autót 1938-ra készítették el Gioacchino Colombo irányítása alatt, és a II. világháború után is a legjobb versenyautónak számított. Silverstone-ban már az időmérőn is mindent vitt az Alfa, az első sor négy rajtkockáját Giuseppe Farina, Luigi Fagioli, Juan Manuel Fangio és Reg Parnell sajátította ki – a három állandó versenyző mellett utóbbi britként kapott lehetőséget arra, hogy hazai pályán versenyezzen.
A szombati versenyen 200 ezer néző és a brit uralkodó család előtt kilenc nemzet 21 pilótája állt rajthoz, de az Alfa Romeókkal senki sem bírt. A két olasz, Farina és Fagioli 2.6 másodperces különbséggel ért célba az élen 325 megtett kilométer után, közel kettő és negyed óra alatt. A brit Parnell 52 másodperces lemaradással lett harmadik a brit közönség nagy örömére, a többiek legalább két kört kaptak (a francia Talbot két francia pilótája, Yves Giraud-Cabantous és Louis Rosier szerzett még pontot negyedikként és ötödikként). Az argentin Fangio műszaki hiba miatt kiállt a versenyből, de egy héttel később Monte-Carlóban győzelemmel kárpótolta magát.
BRIT NAGYDÍJ
1950. május 13., Silverstone
70 kör, 325.458 km
1. Giuseppe Farina (olasz, Alfa Romeo)
2. Luigi Fagioli (olasz, Alfa Romeo) 2.6 másodperc hátrány
3. Reg Parnell (brit, Alfa Romeo) 52.0 mp h.