Az 1976-os idényből a Formula–1 rajongóinak szinte kivétel nélkül a Német Nagydíj és Niki Lauda horrorisztikus balesete ugrik be elsőre, másodikra pedig az idény záró Japán Nagydíj, ahol Hunt végül megszerezte a világbajnoki címet Lauda előtt – erről bővebben a keretes írásunkban.
Az év úgy kezdődött, hogy Niki Lauda annyira simán megvédi a címét, hogy abba még belegondolni is fájt mindenkinek, aki nem az osztrák, vagy a Ferrari sikeréért szorított, hiszen az első hét futam mindegyikén dobogón állt, négyszer győzött, kétszer volt második, egyszer harmadik. A Svéd Nagydíj után több mint kétszer annyi pontja volt, mint a második Jody Scheckternek. Hunt nem volt az első ötben a pontversenyben ekkor – igaz, még nem kapta vissza a Spanyol Nagydíj megnyeréséért járó pontjait. Az idény második felére viszont Hunt megtáltosodott – még úgy is, hogy a Brit Nagydíjon is kizárták, pedig ott is nyert. Történt, hogy az első körben ütközött, ami miatt félbeszakították a futamot, ám a pálya helyett egy szervízúton tért vissza a bokszba, hogy aztán ismét felálljon a rajtrácsra. Ezzel viszont szabályt szegett, s a szervezők nem akarták odaengedni a megismételt rajthoz. A 75 ezres közönség viszont Hunt nevét skandálta, ezért végül tartva a nagyobb botránytól, engedett a népakaratnak a szervezőség. Hunt nyert, aztán szeptemberben kizárták – így ő lett az F1 történetének első utólag kizárt futamgyőztese. A brit playboy a Lauda balesetével járó német versenyt megnyerte, s nagy erőkkel kezdett a pontgyűjtésbe: a monzai kiesése mellett három győzelemmel és egy negyedik hellyel és Lauda mögött három pont hátránnyal érkezett az idényzáró versenyre Japánba. A futam második körében Lauda a szakadó esőben kiállt a bokszba és feladta a versenyt, mondván nem biztonságos a pálya. A brit végül elképesztő izgalmakat követően, egy utolsó körös előzéssel feljött a harmadik helyre, ami elegendőnek bizonyult számára a világbajnoki cím elhódításához, hiszen így egy ponttal megelőzte a címvédőt – 2008-ból is ismerős lehet a forgatókönyv... A vb végeredménye: 1. James Hunt (brit, McLaren-Ford) 69 pont, 2. Niki Lauda (osztrák, Ferrari) 68, 3. Jody Scheckter (dél-afrikai, Tyrrell-Ford) 49. Konstruktőrök: 1. Ferrari 83, 2. McLaren-Ford 74, 3. Tyrrell-Ford 71 |
Az említett, „árnyékban felejtett” futam a 39 évvel ezelőtti Olasz Nagydíj, ahol igazából ott sem lett volna szabad lennie Laudának, ám ő mindenkit meglepve mindössze 42 nappal a „zöld pokolban” elszenvedett, kis híján halálos kimenetelű balesete után Monzában tért vissza. Mint ismert: az esős Nürburgringen rendezett verseny második körében Ferrarijával kisodródott, s az út menti korlátnak csapódott, majd autója azonnal lángra kapott: Laudát a mögötte érkezők szedték az égő roncsból, de így is 46 másodpercig ült az autóban az osztrák. Feje, arca, keze megégett, a belélegzett mérgező benzingőz miatt tüdeje súlyosan károsodott. Kórházba szállították, ahol már egy pap az utolsó kenetet is feladta neki, ám Lauda a halál képébe nevetett és visszaküzdötte magát a versenypályára.
Csupán a következő két futamot hagyta ki a vb-címvédő: az Osztrák Nagydíjat – csapata, a Ferrari is, így tiltakozva, hogy James Hunt visszakapta a Spanyol Nagydíjról történt kizárása miatt elvett győzelmét –, és a holland versenyt, ám Monzában mindenkit meglepett megjelenésével.
Óriási fájdalmai ellenére autóba ült – a sisakja hiába kapott extra szivacsréteget, minden döccenésnél az arcát és fejét borító égési sérüléseknek koccant, ráadásul a pénteki első időmérőt esőben rendezték, s Lauda utóbb bevallotta, amikor érezte, hogy a Ferrari csúszik alatta, félt. Mégis péntek este a szállodai szobájában összeszedte magát – ahogy ma mondanánk, robotpilóta üzemmódba kapcsolt – és szombaton az ötödik helyen zárt a második időmérőn.
Egyébként a kvalifikációhoz tartozik, hogy a 8-9-10. helyen záró John Watson, James Hunt, Jochen Mass triót az üzemanyaggal kapcsolatos szabálytalanságaik miatt a szombati eredményeiket megsemmisítették, s a pénteki idejüket vették figyelembe, ami alapján nem lehettek volna ott a rajtrácson. Hogy aztán mégis ott voltak, az annak köszönhető, hogy három kvalifikált versenyző úgy döntött, nem indul el – pontosabban csak kettő, az ideje alapján az utolsó helyen végző Otto Stuppacher ugyanis az időmérő után hazarepült Ausztriába, így Hunték kizárásakor már eleve nem is volt esélye rajthoz állni.
Ami a futamot illeti: Lauda nem rajtolt jól, az első körben visszaesett a középmezőnybe, ám a tizedik körre fordulva már visszaküzdötte magát a hatodik helyre, majd a hátralévő körökben a két Tyrrellt megelőzve a negyedik helyen zárt.
A futam után több a Ferrari bokszának közelében tartó újságíró látta, hogy miután Lauda levette a sisakját a tűzálló maszkja csupa vér volt, s beleragadt a sebeibe, de az osztrák ezt is kibírta.
A negyedik helyével ráadásul növelte előnyét a vb-pontversenyben Hunttal szemben, aki 24. helyről zárkózva megindult felfelé, ám a 11. körben a 12. helyről kicsúszott, s feladta a versenyt. Azt a versenyt amelyen Ronnie Peterson a 11. körben állt az élre, s a vezetést már nem is adta ki a kezéből, megelőzve a másik Ferrarival Clay Regazzonit, valamint a Ligier és saját maga első rajtelsőségét megszerző Jacques Lafitte előtt. A March-Fordjával győztes Petereson pályafutása 10 futamgyőzelméből a nyolcadikat gyűjtötte be – a tragikus sorsú svéd két évvel később éppen az Olasz Nagydíj rajtbaleseténél elszenvedett sérülései miatt vesztette életét.
Kétségtelen, hogy az 1976-os idénynek voltak izgalmasabb és eseménydúsabb versenyei is, mint a monzai, ám Niki Lauda akaraterőből és bátorságból olyan példát mutatott a visszatérésével, amelyre hasonlót nemcsak a Formula–1, hanem az egyetemes sport világából is keveset lehet felidézni.
OLASZ NAGYDÍJ
1976. szeptember 12., Monza
52 kör, 301.6 kilométer
1. Ronnie Peterson (svéd, March-Ford) 1:30:35
2. Clay Regazzoni (svájci, Ferrari) 2.3 másodperc hátrány
3. Jacques Lafitte (francia, Ligier-Matra) 3.0 mp h.
4. Niki Lauda (osztrák, Ferrari) 19.4 mp h.
LAUDA VISSZATÉRÉSE