Az 1955-ös F1-es idényre a Monacói és a Holland GP visszatérésével már 11 világbajnoki nagydíjat terveztek, ebből azonban végül csak hetet, július közepe után egyet rendeztek meg. Az ok a Le Mans-i tragédia volt június 11-én, amikor a 24 órás viadalon a célegyenes elején Mike Hawthorn hirtelen fékezett, hogy a boxba hajtson, a mögötte haladó Lance Macklin az ütközést elkerülendő félrerántotta a kormányt, de így éppen Pierre Levegh Mercedesének ütközött, amely a levegőbe emelkedett, a lelátóra repült, s lángra kapott. A pilóta és 83 néző életét vesztette.
Le Mans-t megelőzően, május utolsó napjaiban két legendás versenyző is elhunyt, a kétszeres F1-es bajnok Alberto Ascari egy monzai teszten, az 1953-as és 1954-es Indy 500-at megnyerő amerikai Bill Vukovich pár nappal később Indianapolisban verseny közben vesztette életét. A versenypályák biztonságát erősen megkérdőjelezték, törölték a Francia, a Német, a Svájci és a Spanyol Nagydíjat is.
A Brit GP-t Silverstone helyett a Liverpool melletti Aintree lóversenypályáján kialakított, akkoriban nagyon biztonságosnak tartott versenypályán rendezték meg. A Mercedes uralta az F1-es idényt, Juan Manuel Fangio három győzelemnél tartott már a csonka szezonban, mire július közepén Angliába érkezett a mezőny.
A Mercedes a Le Mans-i tragédia hatására visszalépett a 24 órás verseny folytatásától, az F1-es idény végén pedig az egész autósporttal felhagyott, és az 1960-as évek végéig nem tért vissza a versenypályákra. A vb végeredménye: 1. Juan Manuel Fangio (argentin, Mercedes) 40 pont, 2. Stirling Moss (brit, Mercedes) 23, 3. Eugenio Castellotti (olasz, Ferrari) 12 |
Az egy hónappal korábban Hollandiában Fangiót a célba kísérő Stirling Moss élete első pole pozícióját szerezte meg hazai pályán, és a versenyen is hatalmas csatát vívott a világbajnoki címvédővel. A 434 kilométeres távon többször oda-vissza előzték egymást az élen, a többieknek esélyük sem volt arra, hogy csatlakozzanak a győzelemért folyó csatához.
A végén Moss két tizedmásodperccel előnnyel, azaz közvetlenül Fangio előtt ért célba, a közönség hősként ünnepelte a hazai győztest. Az első F1-es győzelmét arató angol sokak szerint Fangio nagylelkűségének köszönhette a sikerét, bár ezt sohasem ismerte el az argentin (szeptemberben Monzában Piero Taruffi lett a második a Mercedesszel héttizedes hátránnyal, Fangio az olaszt tényleg nem hagyta nyerni hazai pályán).
Fangio hivatalosan itt nem lett világbajnok, de 11 pontos előnyt szerzett (8 pontot ért a győzelem, egyet a leggyorsabb kör), és a négy futam törlése miatt már csak egyet rendeztek meg. Azaz gyakorlatilag Aintree-ben biztosította be harmadik vb-címét.
BRIT NAGYDÍJ
1955. július 16., Aintree
90 kör, 434.523 km
1. Stirling Moss (brit, Mercedes)
2. Juan Manuel Fangio (argentin, Maserati) 0.2 másodperc hátrány
3. Karl Kling (német, Mercedes) 1:11.8 p h.