A pole-ból Nelson Piquet indult, mellőle meg Alan Jones – nem is lehetett volna izgalmasabb a rajt, a világbajnoki ponttáblán ugyanis Piquet 54, Jones pedig 53 egységgel állt az élen. Úgy háromszáz métert tettek meg az első sorból rajtolók, amikor az első kanyarban összeütköztek, Piquet a falnak csapódott, és dőlt tovább a dominó, még hét autó tört össze a karambolban. Piquet, Emerson Fittipaldi, Keke Rosberg, Mario Andretti, Gilles Villeneuve és Jochen Mass ott volt a rajtrácson a verseny újraindításánál, Derek Daly viszont nem. Jean-Pierre Jarier csak azért tudott újraindulni, mert átült csapattársa, Mike Thackwell Tyrrell 010-esébe.
A januártól októberig tartó 14 futamos idényt a FOCA (F1-es Konstruktőrök Szövetsége) és a FISA (Nemzetközi Automobil-szövetség, az FIA jogelődje) közötti heves vita árnyékolta be, amely egy időre elsimult, azaz a Formula–1-es vb-sorozat nem szakadt kétfelé. Két korszakos nagyság, Alain Prost és Nigel Mansell is ebben az évben mutatkozott be az F1-ben, Nelson Piquet először csatázott a vb-címért, míg a vb-címvédő Jody Scheckter csupán két pontot szerezve az év végén visszavonult. Alan Jones révén Ausztrália első világbajnoki címét nyerte meg Jack Brabham 1966-os diadala óta, a Williams Racing pedig története első vb-címeit kasszírozta be. A vb végeredménye: 1. Alan Jones (ausztrál, Williams-Ford) 67 pont, 2. Nelson Piquet (brazil, Brabham-Ford) 54, 3. Carlos Reutemann (argentin, Williams-Ford) 42. Konstruktőrök: 1. Williams-Ford 120 pont, 2. Ligier-Ford 66, 3. Brabham-Ford 55 |
Második nekifutásra már sima volt a rajt, Jones simán elment az immár tartalékkocsijában ülő Piquet mellett, aki a harmadik körben átvette a vezetést, amelyet egészen a 23. fordulóig megtartott. A következő körben azonban a brazil Brabhamjének motorja felmondta a szolgálatot, amivel Jones ismét az élen találta magát. A williamses ausztrál mögött Didier Pironi (Ligier) loholt, aztán több mint 20 másodperces hátrányban egy négyes boly következett John Watson (McLaren), Carlos Reutemann (Williams), Alain Prost (McLaren), Jacques Laffite (Ligier) sorrendben.
A két McLaren elég balszerencsésnek bizonyult a futam második felében: Prost – aki könnyen megszerezhette volna a második vagy a harmadik helyet – felfüggesztési hiba miatt kiesett, Watson megpördült, és negyedik lett. A 44. körben Pironi megelőzte a vezető Jonest, és a leintésig már nem is változott a sorrend, csakhogy a francia még az újraindításnál kiugrott, ezért 1 perces (!) időbüntetéssel sújtották, minek nyomán a harmadik helyig esett vissza. Vagyis nemcsak Jones, hanem Reutemann is megelőzte.
A legnagyobb vesztes mindazonáltal nem Pironi volt, hanem Piquet – ő a világbajnoki címet veszítette el Jones ellenében az idény utolsó előtti versenyén. A Williams 10. Grand Prix-győzelmét aratta, miközben az új-zélandi Mike Thackwell, az olasz Andrea de Cesaris és az amerikai Kevin Cogan Montrealban debütált a Formula–1-es világbajnoki sorozatban.
KANADAI NAGYDÍJ
1980. szeptember 28., Montreal
70 kör, 308.7 km
1. Alan Jones (ausztrál, Williams-Ford)
2. Carlos Reutemann (argentin, Williams-Ford) 15.54 mp hátrány
3. Didier Pironi (francia, Ligier-Ford) 19.07 mp h.