A fa árnyékában.Jó egy órával a finálét megelőzően a mester, Faragó doktor egyedül, magányosan álldogál a napsütéstől védett helyen, gondolatai, ki tudja, hol.

Két napja azt írtam, a spanyolok elleni 102-es diadallal csupán egy nyugodt éjszakát szerzett magának a férfiválogatott. Nos, a horvátoktól elszenvedett 109-es vereség egy álmatlant eredményezett.

A lelátón több a horvát, sőt a helyiek is Simencék pártján, de nem baj. Nem baj, mert egyrészt a piros-fehér-zöld zászlókkal felszerelkező táborunk hangja is hallatszik, másrészt úgysem a szurkolás dönti el a mecscset.

Faragó és Formiconi. Két karizmatikus egyéniség, két sikerkapitány. Az olasz épp egy orosz lánynak csapja a szelet, a magyar legenda a 80 centis medencében Berta lányát úsztatja.

&és akkor fogta a cérnát meg az ollót, ott azonnal összevarrta a sebet, a fejet. Rémisztő pillanatok voltak, mikor a doki, Gábor Antal az oroszok által hidegre tett Zantleitner Krisztinát vette kezelésbe a kispadon...

Az első kérdés mindenesetre a bemutatásnál tisztázódik: Rollán csak a lelátón kap helyet. A megroppant derék tehát tényleg nincs olyan állapotban, hogy pusztán pszichés okokból felvonultassák a fenomént ellenünk. Azaz: marad Andreo. Angel Andreo Jesús Rollán helyett.

Eljönni és meghalni. Szóval kiestek az olaszok. Aranygóllal. Három negyedig uralták a meccset, ám jelenlegi állapotukat jól szemlélteti, hogy hiába vezettek 64-re, elegendő volt egyetlen buta hiba, és a negyedik negyed elejétől eltűntek a vízből. Végül is a hirtelen halálban véreztek csak el, ám érezhető volt, ezt a partit csupán óriási mázlival nyerhetik meg. Januárban kinevezett szövetségi kapitányuk, Paolo de Crescenzo nyilván visszasírja a békés, efféle lebőgésektől a legteljesebb mértékig mentes nápolyi éveket.