BAKOS GÉZA
2012.07.05 10:14 Frissítve: 2015.03.31 02:33

Káosz az elüzletesített atlantai aranyolimpián

Az újkori játékok százéves történetében nem sok olimpia (de a második világháborút követően biztosan egy sem) szolgált annyi fölöttébb kínos meglepetéssel, mint az atlantai. S mindezt két ragyogó hangulatú előzmény után... Az amerikaiak (vélhetően) megvásárolták maguknak, szép pénzt is kerestek vele, ám a résztvevőknek (sajtósoknak, sportolóknak, kísérőknek) kellemetlenségből is bőven jutott. Persze mindezt remek versenyzők kiváló produkciója sok tekintetben feledtette – a tévék képernyője előtt ülő, a problémáktól megkímélt milliók számára mindenképpen –, és nekünk, magyaroknak is akadnak szép emlékeink, gondoljunk csak a 7 arany-, a 4 ezüst- és a 10 bronzéremre.

A legnagyobbat Czene Attila győzelme szólt, aki megőrizte nekünk Darnyi Tamás vegyesúszó trónját



Elvileg ez volt az aranyolimpia

A „balhé" már 1990. szeptember 18-án, a NOB tokiói közgyűlésén kitört. Hogy Atlanta több szavazatot kapott, mint Toronto, Melbourne, Manchester és Belgrád, annak még nem volt jelentősége, nem verte ki a biztosítékot, azt viszont csak nagyon kevesen tudták megemészteni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a centenáriumi alkalomra joggal pályázó Athén helyett a Georgia állambeli város mellett tette le a voksát. Pedig már az is ez ellen szólhatott volna, hogy az Egyesült Államok (Los Angeles révén) mindössze 12 esztendővel 1996 előtt volt legutóbb házigazda.

 

OLIMPIAI FÜST ÉS LÁNG
(avagy a játékok botrányai)

Magányos merénylő és FBI-kudarc


Július 27-én egy Richard Jewell nevű biztonsági őr táskába rejtett csőbombát fedezett fel a játékok társadalmi életének és szabadidős programjainak központi helyszínén, az Olimpiai Parkban, egy éjszakai koncert nézőterén.

 

Azonnal értesítette a hatóságokat, és kollégáival segített minél több embert evakuálni a veszélyes szerkezet közeléből, mielőtt az felrobbant. Egyértelmű érdemei vannak abban, hogy nem lett több áldozat.

 

Az ő helytállása ellenére a bomba megölt egy nézőt és megsebesített 111 másikat, míg egy török operatőr az események nyomán futás közben kapott szívinfarktust és hunyt el. Hiába volt tehát a rengeteg elővigyázatossági intézkedés, nem csupán megeshetett ilyesmi, de a játékok biztonságáért felelős Szövetségi Nyomozó Iroda a megelőzés mellett kézre keríteni sem tudta a tettest.

 

Legalábbis jó sokáig, mert a következő esztendők során az amerikai Délen újabb terrorakciókat végrehajtó Eric Robert Rudolphot csak hét évvel később kapta el az FBI. Az akkor már jó ideje bujkáló, szélsőséges ideológiai hátterű merénylő vádalkuval elkerülte az arrafelé gond nélkül kiszabható halálos ítéletet, és különböző akcióiért jelenleg a többszörös életfogytiglani büntetését tölti.

De nem ez utóbbi szempont váltotta ki a legnagyobb ellenérzést, hanem hogy az ókori mintát nyújtó és az első újkori játékoknak is otthont adó görögök, akik az első három szavazási kört amúgy még élen zárták, nem nyerték el az aranyolimpia rendezési jogát – az egy másik kérdés, hogy mekkora bajban lettek volna a feladattal, amelyre még nyolc évvel később is csak alig tudtak időben felkészülni, aztán gazdaságilag majd' belerokkantak...

Az össznépi felháborodás csak fokozódott, amikor felvetődött a gyanú, hogy jó néhány NOB-tag „jól járt″ az amerikai helyszínnel, ám bizonyítani senki sem tudott semmit: mielőtt a megvesztegetést firtató nyomozás beindult volna, számos dokumentum „elveszett″...

Maga a program pedig úgy kezdődött, mint egy szervezetlen falusi szpartakiád: a megnyitón nagyobb volt a káosz, mint reggelente a pesti utakon. A főszereplők, azaz a sportolók csak többórás várakozás után vonulhattak be, de ez még hagyján: sokezres létszámuk dacára a végén egyetlen, meglehetősen szűkre szabott kapun terelték ki őket.

Szállítójárműből meg olyan keveset biztosítottak, hogy kis túlzással kocsmai verekedéseket idéző ökölharc árán is csak nehezen lehetett felkapaszkodni rájuk. Nem kevesen újabb órákat töltöttek a buszmegállóban, és mire egyesek visszaértek az olimpiai faluba, már indulhattak is a reggeli edzésre...

Őket a műsor tartalma nyilván kevésbé zavarta – pláne, hogy a művészeti blokk alatt még kint kellett dekkolniuk –, a közönség egy része azonban „rikítónak" értékelte a show-t, amelynek arculatát többek között 500 pomponlány (pontosabban cheerleader), illetve 30 pickup teherautó formálta. Még sok helyi szerint sem volt szerencsés pont ilyesmit bemutatni amerikai kultúraként...

A LEGFŐBB ÉREMHALMOZÓK
  A E B
Josh Davis
 3    
Az amerikai gyorsúszó nem vitt véghez semmi különöset, mégis ő lett a legeredményesebb férfisportoló számszakilag: tagja volt hazája mindhárom győztes váltójának, vegyesen ráadásul csak az előfutamban... A következő olimpián már csak két váltóezüst jutott neki, és vb-n sem nyert soha egyéni számban.
Alekszej Nyemov 2 13
A versenyeken amolyan showmanként is kedvelt orosznál kevés versenyző gyűjtött több ötkarikás érmet tornában: neki 12 van, ebből hat Atlantából. Csapatban és ugrásban nyert, míg a következő játékokon már nyújtón és összetettben – utóbbiban eggyel fényesítve az 1996-os medáliáján (2004-ben pedig lepontozták a nyújtógyakorlatát, amiből hatalmas nézőtéri tüntetés kerekedett).
Alekszandr Popov  2  2
Minden idők egyik legnagyobb gyorsúszója 50 és 100 méteren is megvédte a barcelonai elsőségét (miként megismételte a két váltóbeli ezüstjét is). A 6-szoros világ- és (1991–2004 között) 21-szeres Európa-bajnok orosz még Sydneyben is második tudott lenni 100-on – akkor már a NOB tagjaként!
Gary Hall Jr. 2
2

A háromszoros ötkarikás érmes idősebb Gary fia mindkét sprinttávon éppen Popov mögé szorult, azonban a két 4x100-as váltóval vigasztalódott. Vegyesen társaival négy évvel később megvédte a címét, és mindehhez két egyéni aranyat is hozzátett: Popov örökébe lépve 2000-ben s 2004-ben is nyert 50 méteren.
Amy Van Dyken4


Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyúttal az első amerikai nő, aki egy olimpián négy aranyat szerzett. 50 gyorson és 100 pillangón nyert, valamint a két 4x100-as váltóval – ezekkel majd Sydneyben sikerült ismételnie.
Michelle Smith 3
1
Írország valaha volt legsikeresebb olimpikonja 26 éves koráig semmi értékelhetőt nem nyert, aztán 1995-ben már igen, majd Atlantában 400 gyorson, 200 és 400 vegyesen is (a 200 pillangó bronzával kiegészítve). Rögtön gyanúsnak ítélték a teljesítményét, egyrészt a szerény múltja, másrészt a férje és edzője miatt (a holland dobóatlétát, Erik de Bruint 1993-ban doppingolás miatt eltiltották), valamint az ellenőrök sem tudták soha elérni véletlenszerű kontroll céljából. Mégis megtarthatta az érmeit, mert 1996-ban nem produkált pozitív tesztet – annak meg nem volt visszamenőleges hatálya, hogy 1998-ban négy esztendőre őt is eltiltották a vizsgálati vizeletminta manipulálásáért... (Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy Egerszegi Krisztinát a hosszabbik vegyes úszó távon rajta kívül egy amerikai is megelőzte, nem ezen múlott a  második aranya.)
Jenny Thompson
3


 Nagyszerű amerikai úszó, aki gyorson és pillangón még egyéni vb-aranyakat is szerzett (hármat, a további négy mellé), de úgy lett 8-szoros olimpiai bajnok, hogy „saját jogon" egyszer sem állhatott a dobogó tetejére: 1992-ben a két 4x100-as váltóval, a következő két játékokon pedig már a 4x200-assal is a legjobb lett – mindig a társaival együtt.

A résztvevőket, persze majd több nap tapasztalata alapján, inkább szállásaik zsúfoltsága – ráadásul csaknem minden éjszaka vijjogva szirénázott a túl érzékenyre beállított biztonsági berendezés –, az ételek minősége, a közlekedés (további) kényelmetlenségei tették elégedetlenné, ahogy az európai küldöttségek utólag beszámoltak.

A sajtó viszont már az elején bajban volt, mivel a rajt előtti napokban nem akartak működni a korábban más országokban jól bevált, az érdeklődőket az információk áradatával ellátó számítógépek – holott a játékokat éppen a világot minden fontos eseményről első kézből tájékoztató hírtelevízió fővárosában rendezték...

Ugyancsak Atlantában van a jól ismert üdítőgyártó cég főhadiszállása, így nem meglepő módon kizárólagos jelleggel az ő terméküket lehetett fogyasztani a helyszíneken. Egyébként a rendezést segítendő megannyi szponzor nyúlt mélyen a zsebébe: az említett italforgalmazó óriáskonszern 250 millió dollárt utalt a szervezők számlájára, míg az egyik televíziós társaság nem volt rest 456 milliót fizetni a közvetítési jogokért.

Az ő és társaik összegei, illetőleg a jegyeladás révén végül 10 milliós profittal zártak a rendezők, akik dörzsölhették a kezüket, hiszen vállalkozói alapon szervezték az olimpiát (miközben szegény Pierre de Coubertin báró valószínűleg forgott a sírjában...).

Washington egyébként az 1984-es mintát követte: kormányalapokból, valamint az adófizetők pénzéből összesen 1.8 milliárd dollárt költött az esemény kapcsán – de semmit a helyszínekre vagy a versenyekre, csakis infrastrukturális fejlesztésekre, utakra, repülőtér-bővítésre, tömegközlekedésre, a központi park létrehozására és utcaképrendezésre, stb.

Ilyen háttér mellett mindenki fokozottan hajtott a reklámbevételekre – a NOB például összekülönbözött a városvezetéssel, amiért az olyan utcai árusoknak adott engedélyt, akik az ötkarikás szervezet hivatalos partnereinek szolgáltatásaival és érdekeivel konkuráló vállalatok forgalmát növelték. A szervezőbizottság mindehhez annyit fűzött hozzá: „Ez a fajta nyomulós szponzori tevékenység része az amerikai típusú kapitalizmusnak."

Egy szó, mint száz, rengeteg kritika érte az olimpia mindenütt érezhető, túlzottan üzleties jellegét. S ha mindez nem lett volna elég megrázó: noha a biztonságra hivatkozva az FBI felügyeletével minden sportoló és kísérő ujjlenyomatát rögzítették, személyazonosságukat pedig annak segítségével is lépten-nyomon ellenőrizték, a játékok félidejében, július 27-én mégis tragédia történt: bomba robbant a Centennial Olympic Parkban (erről keretes anyagunkban olvashatnak).

Atlanta kudarca igazán nem a nagyszerűen felkészült versenyzőkön múlt. A műsor tovább bővült, ekkor csatlakozott a softball és a női futball, illetve a standröplabda és a hegyikerékpár, míg rekordként 197 ország sportolói indultak, azaz minden tagállam részt vett.

A remek teljesítmények közül is kiemelkedett Carl Lewis nagy sorozatának betetőzése: a kiváló atléta kilencvenezer néző tomboló ünneplése közepette Los Angeles, Szöul és Barcelona után negyedszer is megnyerte a távolugrást. A feledhetetlen Jesse Owens csúcsát már az első alkalommal beállította, akkor gazdagodott egyetlen olimpián éppúgy négy arannyal (ráadásul pont ugyanazokkal), mint a nagy előd Berlinben.

Most viszont már ugyancsak utolérte diszkoszvető honfitársát, Al Oertert, egymás után negyedik nekifutásra is győzött ugyanabban a versenyszámban (az ekkor harmadszor élen végző török „minidaru", a súlyemelő Naim Süleymanoglu és az annál hatalmasabb orosz birkózócár, Alekszandr Karelin még csak zsinórban háromnál járt – Sydneyben majd megpróbálták szintén túlszárnyalni a triplázást is, de ők hiába).

Lewis ezzel kilencre növelte az elsőségeinek számát, utolérve Paavo Nurmit, a finnek csodafutóját, Larisza Latinyinát, a torna szovjet kiválóságát és Mark Spitzet, az úszás amerikai fenoménját.

CARL LEWIS GYŐZELMEI
 

Ha már szóba kerültek a nagy szériák, evezhetünk hazai vizekre is: Egerszegi Krisztina Szöulban még gyerekként nőtt a szteroidokkal hizlalt NDK-s úszónők fölé, Barcelonában utcahosszal nyert (háromszor is!), Atlantában pedig a medencék legbiztosabb győzelmét aratta Bill Clinton amerikai elnök és Chelsea nevű lánya jelenlétében.

A kecsességet megtestesítő magyar hölgy a harmadik olimpián bizonyult legjobbnak ugyanabban az egyéni számban, 200 méter háton. Hasonlót előtte csak Dawn Fraser, a minden idők legjobb női úszójának tartott ausztrál bajnok tudott végrehajtani, 100 gyorson.

Ez volt a második diadalunk. Az elsőre bizony sokat, öt napot kellett várni, míg barcelonai ezüstje és világbajnoki aranyai után Rózsa Norbert végre felkapaszkodott a dobogó legfelső fokára.

A balul sikerült 100 méteres mellúszás elődöntője után Széchy Tamás válaszút elé állította: vagy rajthoz áll a B-döntőben, vagy a következő három napban apait-anyait beleadva felkészül a 200-ra. Rózsa döntött, a B-döntő ugrott, 72 óráig semmi más nem járt a fejében, mint az újabb sansz, és tessék: ahogy az a klasszisokhoz illik, élt is vele.

Ettől függetlenül a versenyek előtti esélylatolgatás kedvezőbb, „aranyosabb" nyitányt ígért, ám az 1992-ben fantasztikusan szereplő birkózóink és cselgáncsozóink, valamint a párbajtőröző hölgyek nem tudtak élni az esélyükkel. Az úszók (közelmúltjukhoz képest) gyengébb rajtját viszont végül az 1-es surranópályáról bajnokként célba érkező Czene Attila feledtette 200 vegyesen.

A negyedik győzelem Kiss Balázs nevéhez fűződött, aki Németh Imre, Csermák József és Zsivótzky Gyula méltó utódaként igazolta a magyar kalapácsvetés jó hírét. Kovács István, azaz Kokó is remekelt a ringben (miként a szupernehézsúlyban megkoronázott ifjabbik Klicsko, Vladimir), majd az aranyát az ünnepélyes eredményhirdetés után azon nyomban mestere, Szántó Imre nyakába akasztotta: a tanítvány így fejezte ki, mennyire hálás.

Kőbán Rita másodszor lett aranyérmes

Az utóbbi néhány évtized első számú magyar sikersportágában az első napi 1000 méteres finálék során szerzett három érmes helyezés után megérkeztek az aranyak is: Kőbán Rita a harmadik olimpiáján már egyesben sem talált legyőzőre, és – máig feledhetetlen csatában – a Horváth Csaba, Kolonics György kettős is sikerrel „berúgta" a célba a kenuját.

Sok izgalmat tartogatott labdarúgóink szereplése is: egykor háromszor mi nyertünk, de ezúttal 24 év után térhettünk csak vissza a mezőnybe – azóta már 16 esztendő telt el újabb várakozással... –, és Dunai Antal együttese három emlékezetes meccset elveszítve lett csoportjában utolsó. (Apropó, csapatsportok: Laurencz László női kézisei csak a két döntőstől, Dániától és Dél-Koreától kikapva végeztek harmadikként, míg a Horkai György vezette pólósaink – köztük az idén ötödik olimpiájára készülő Kásás Tamással! – elbukták a bronzmeccset is.)

Az első találkozón a későbbi győztes Nigériától kaptunk ki egyetlen góllal, a másodikon Madar Csaba elsőre még ki tudott egyenlíteni a rengeteg korábbi vagy leendő világbajnokot felvonultató, Ronaldo-show-t bemutató brazilok ellen (1–3), míg búcsúzóul a mieink képesek voltak úgy alulmaradni Japánnal szemben, hogy a rendes játékidő lejártakor még 2–1 volt ide...

DICSŐ MAGYAR PILLANATOK
 

Összesen tehát hétszer csendült fel a Himnusz. Ma már örömmel elfogadnánk, de akkor egyértelmű csökkenést jelentett a megelőző két játékokhoz képest, és ezzel 72 esztendő (!) után csúsztunk ki ismét az első tíz közül az éremtáblázaton.

Andre Agassi minden nagy tornát megnyert – ezt is

Ennek a sportfinanszírozás hazai átalakulása és egyre nagyobb (főleg gazdasági jellegű) problémái mellett az is oka volt, hogy alaposan megszaporodtak a vetélytársak. Kína még inkább felzárkózott az élmezőnyhöz, s a nagyobb európai országok közül figyelmet érdemelt a franciák és az olaszok megerősödése: komoly állami támogatással, központilag irányított felkészüléssel aratták sikereiket, ami korábban a szocialista országok sportját jellemezte.

Még fontosabb, hogy sok új résztvevő tűnt fel a palettán: Csehszlovákia immár két külön államként élt és szerepelt, de jóval nagyobb hatása volt, hogy a Független Államok Közössége Barcelonában még Egyesített csapatként benevezett küldöttsége időközben 12 részre szakadt, befejezve a sportnagyhatalom Szovjetunió felbomlását. (Azóta már főleg csak minőségben erősödnek riválisaink, mennyiségben kevésbé.)

Atlanta viszont kétségkívül sokat nyert a hatalmas rendezvénnyel, hiszen minden visszásság ellenére immár valóban felkerült a világtérképre, a „házigazdaság" is nyereséges volt, és a város ekkor alakult át modern, nagyvilági metropolisszá.

Más kérdés maga a sporttalálkozó. „Különleges játékok" – így írta le Juan Antonio Samaranch az 1996-os viadalt. Hogy nem az addig szokásos, „minden idők legjobb olimpiáját láthattuk" szöveggel állt elő a záróceremónián, érthető volt: mint rendező, a vendéglátók csúnyán leszerepeltek. A NOB-elnök szóösszetételét pedig mindenki úgy érthette, ahogy akarta...

 SÜLEYMANOGLU MEGINT MEGCSINÁLTA
 
ÖTKARIKÁS ÖTÖS (öt érdekesség az olimpiáról)

Az olimpiát kísérő művészeti alkotások közül emlékezetes Gloria Estefan Reach című száma, amely a játékok hivatalos dalaként a záróünnepségen hangzott el, viszont az Izzy nevű kabalafiguráért nehezebb lelkesedni. Ez az amorf alakúra megrajzolt absztrakt fantázialény szakított a korábbi szokással, és nem a rendező város (vagy ország) valamely jellegzetességét kívánta megjeleníteni. Hogy egy jóval ismertebb főszereplőről is megemlékezzünk: a megnyitón a Parkinson-kórban szenvedő Muhammad Ali gyújtotta meg a lángot – majd ugyanő az egyik kosármeccs alkalmával megkapta 1960-as aranyérmének másolatát is (az eredetit az önéletrajzi könyve szerint még jó régen beledobta az Ohio folyóba, miután fekete lévén nem szolgálták ki egy étteremben, bár e sztori hitelességében sokan kételkednek).

Ismét egy kanadai nyerte meg a férfi 100 méteres síkfutást, de 1988-cal ellentétben ezt a sikert és a 9.84 mp-es új világcsúcsot nem övezte botrány. Donovan Bailey ráadásul a 4x100-as váltóval is első lett – szabályos küzdelemben legyőzve az amerikaiakat, akik ezúttal nem ejtették el a botot... Ahogy a nőknél a francia Marie-José Perec, úgy a férfiaknál a hazaiak legnagyobb sztárja, Michael Johnson tudott nyerni 200-on (jókora, 19.32-es világrekorddal) és 400-on is, később pedig megkérdőjelezte, hogy a kanadai lenne-e a földkerekség leggyorsabb embere. A vita eldöntésére szűk egy évvel később Torontóban csaptak össze 150 méteren, és Bailey 1.5 millió dollárral gazdagodott, miután ellenfele 110 méter után sérülten leállt.

A női torna csapatversenyben az amerikaiak úgy szerezték meg az első aranyukat ebben a számban, hogy a győzelem bebiztosítása érdekében az ezáltal nemzeti hőssé váló Kerri Strug az első kísérletekor megsérülő bokájával is bevállalta a másodikat, és kénytelen volt egy lábra érkezni ugrásban (pontosabban egy pillanatig kettőre, de támaszkodni csak az egyikre tudott, így össze is bicsaklott, ölben kellett levinni). Egyébként furcsa mód ez volt az első olimpia Nadia Comaneci óta, amelyen a női összetett győztes (az ukrán Lilija Podkopajeva) valamelyik szeren is aranyat tudott nyerni...

Egyre szélesedett azon országok köre, amelyek aranyérmet ünnepelhettek. Például Jamaica, sőt az egész karibi szigetvilág első női bajnoka lett Deon Hemmings 400 gáton (ma már nehéz lenne elképzelni olyan sprintszámot, amelyen nem a honfitársai a fő favoritok), de talán ennél is egyedibb, hogy a női szörfösök Mistral-osztályában diadalmaskodó Li Laj-san a brit gyarmat, Hongkong első érmét szerezte. Az „Isten óvd a királynőt" szólt a tiszteletére, és a brit motívumokat tartalmazó zászlót vonták fel – mindkettőt utoljára, mert a városállam a következő évben visszakerült Kínához, és bár önállósága (részben) megmaradt, azóta már más jelképeket használnak.

Teniszben a spanyol (katalán) salakmenő, Sergi Bruguera döntőbeli legyőzésével Andre Agassi diadalmaskodott egyesben. Az amerikai klasszis a sportágban az első férfi, aki teljesítette a karrier Golden Slamet, vagyis a négy nagy Grand Slam-torna mellett az olimpiai dobogó tetejére is felállhatott. Ezt persze aznap nem tudhatta, hiszen az egyetlen Roland Garros-győzelme akkor még három esztendeig váratott magára. Hasonló bravúrra rajta kívül csak egy nő volt képes, de ő mindezt egyazon évben (1988) vitte véghez – ráadásul nem más, mint Agassi felesége, a német Steffi Graf...

 MICHAEL JOHNSON 400-ON TÖNKREVERTE A MEZŐNYT
 
A MAGYAR DOBOGÓSOK (7 arany, 4 ezüst, 10 bronz)
Érem   Versenyző   Sportág   Versenyszám
Arany   Czene Attila úszás 200 m vegyes
  Egerszegi Krisztina úszás 200 m hát
  Kiss Balázs
atlétika kalapácsvetés
  Kovács István
ökölvívás 54 kg
  Kőbán Rita
kajak-kenu kajak egyes, 500 m 
  Rózsa Norbert úszás 200 m mell
  Horváth Csaba, Kolonics György
kajak-kenu kenu kettes, 500 m
 Ezüst
Csollány Szilveszter
torna gyűrű
  Güttler Károly
úszás 200 m mell

Adrovicz Attila, Csipes Ferenc, Horváth Gábor, Rajna András
kajak-kenu kajak négyes,    1000 m
 
Szabó Bence, Köves Csaba, Navarrete József
vívás kardcsapat
 Bronz Egerszegi Krisztina úszás 400 m vegyes
  Feri Attila
súlyemelés 70 kg
  Imre Géza
vívás
párbajtőr egyéni
  Kovács Ágnes úszás 200 m mell
  Martinek János öttusa egyéni
 
Pulai Imre
kajak-kenu

kenu egyes,

500 m

  Szalay Gyöngyi vívás párbajtőr egyéni
  Zala György
kajak-kenu

kenu egyes,

1000 m


Horváth Csaba, Kolonics György kajak-kenu

kenu kettes,

1000 m

  Erdős Éva, Farkas Andrea, Hoffmann Beáta, Kántor Anikó, Kocsis Erzsébet, Kökény Beatrix, Mátéfi Eszter, Mátyás Auguszta, Meksz Anikó, Nagy Anikó, Németh Helga, Pádár Ildikó, Siti Beáta, Szilágyi Katalin, Szántó Anna, Tóth Beatrix
kézilabda női csapat
TOP 10 NEMZET
  Ország
A E B
  1. Egyesült Államok 44
32 25
  2. Oroszország 26 21
16
  3.Németország2018
27
  4. Kína 16 22
12
  5.
Franciaország157
15
  6. Olaszország 13 10
12
  7. Ausztrália 9
9
23
  8. Kuba
9 8
8
  9.Ukrajna9
212
10.Dél-Korea715
5
 ...12.
 Magyarország  7 4 10
NSO, OLIMPIAI SOROZAT
1896, ATHÉN
1900, PÁRIZS
1904, ST. LOUIS
1908, LONDON
1912, STOCKHOLM
1920, ANTWERPEN
1924, PÁRIZS
1928, AMSZTERDAM
1932, LOS ANGELES
1936, BERLIN
1948, LONDON
1952, HELSINKI
1956, MELBOURNE
1960, RÓMA
1964, TOKIÓ
1968, MEXIKÓVÁROS
1972, MÜNCHEN
1976, MONTREAL
1980, MOSZKVA
1984, LOS ANGELES
1988, SZÖUL
1992, BARCELONA
2013.01.09 10:56:24

London 2012

Londonban paralimpikonjaink is kitettek magukért. Ön kinek adná az Év sportolója címet?

2013.01.05 09:18:33

London 2012

Erős női nyolcas küzd, benne a víz és a tatami csillagaival az Év sportolója címért.

2013.01.02 11:06:27

London 2012

Nyolc egyéniség, akinek a versenyéért, küzdelméért, játékáért egy ország szorított a játékok alatt.

2012.12.21 19:21:51

London 2012 KARÁDI ZOLTÁN

A nyáron Gyurta, Berki, Kozák, Fazekas, Szabó és Kökény is begyűjtötte a világ- és Európa-bajnoki cím mellé az olimpiai aranyat.