BAKOS GÉZA 2012.05.01 15:58 Frissítve: 2015.03.24 01:35

„Ikeásan” szakszerű rendezés, két királlyal

Az ötös jegyében: Stockholm az ötödik ötkarikás játékoknak adott otthont, és az 1912. V. 5-én kezdődő viadalon – amelyet V. Gusztáv király hivatalosan csak július 6-án nyitott meg – mind az öt kontinens képviseltette magát (Ázsiából Japán volt az úttörő). Talán a nagy konkurenciával is magyarázható, hogy a népes magyar küldöttség (a 2408 indulóból 119 fő) a korabeli beszámolók szerint várakozáson alul szerepelt: csak három aranyat tett hozzá az 1896 óta megszerzett nyolchoz. Az 1908-ban Londonban sok nehézség után végre sínre kerülő olimpiai mozgalom legújabb seregszemléje azonban szervezettségével és remek versenyeivel egyértelműen sikeresnek bizonyult.

 

A svédek impozáns kulisszák között rendeztek egy nagyszerű olimpiát

 

A NOB 1909-ben azért ítélte a svéd fővárosnak az eseményt, mert képviselői megfelelő létesítményeket és a versenyek zavartalan lebonyolítását ígérték. A valóban impozáns olimpiai stadion a középkori lovagvárak stílusában épült, a vendéglátók maguk mondták, hogy a testnevelés várának szánták.

OLIMPIAI FÜST ÉS LÁNG
(avagy a játékok botrányai)

 

A játékok meghurcolt királya

 

A legnagyobb sztár egy korán árvaságra jutó félvér indián volt: Jim Thorpe. Hamar kitűnt a tehetségével kosárlabdában, baseballban, ám legfőképp amerikai futballban. Országos hírnévre 1911-ben tett szert a tojáslabdás sikereivel, az atlétikát gyakorlatilag csak hobbiként űzte. A főiskolai viadalokon rendre több „műfajban" is benevezték, ő meg sorra aratta le a babérokat.


Stockholmban először megnyerte a debütáló ötpróbát úgy, hogy négy számban is első lett. Gerellyel „csupán" harmadik – ám 1912 előtt sosem használta ezt a szert. Ezután a tízpróbában közel 700 pontos előnnyel, ragyogó világcsúccsal diadalmaskodott, és csak találgatni lehet, hogy a mai edzésmódszerekkel milyen teljesítményekre lehetett volna képes...


„Uram, ön a világ legnagyobb sportolója!" V. Gusztáv svéd uralkodó így fejezte ki az elismerését az (Európában addig ismeretlen) magas, erős, széles vállú atlétának, amikor átadta neki az aranyérmet. A nevezetes szavakra a friss győztes nem kevésbé legendás módon válaszolt: „Kösz, király!"


A 24 éves Thorpe-ot hazatérte után nemzeti hősként ünnepelték, a dicsősége azonban nem tartott sokáig. Néhány hónappal később egy szenzációhajhász hazai újság felfedezte, hogy még 1909-ben, a nyári szünidőben egy alsóbb osztályú baseballegyüttesben játszott, havonta pár tucat dollárért.


Ez egyáltalán nem számított egyedi esetnek: az egyetemi sportolók jelentős része ugyanezt tette – csak éppen álnév alatt. Thorpe nem variált ilyesmivel, arról meg fogalma sem volt, hogy mindezzel vét a „szent" amatőr szabályok ellen.


Beismerte a kihágást, de az Egyesült Államok fő sportszövetsége, az AAU – a mentegetőzést figyelmen kívül hagyva – könyörtelenül kitaszította az amatőrök mezőnyéből a lenézett „rézbőrűt". Sőt jelentést küldött a NOB-nak, amely 1913 májusában megfosztotta a versenyzőt a bajnoki címeitől, és vissza kellett adnia az aranyait is.


Ezt a megalázást Thorpe sohasem heverte ki, noha különböző profi csapatsportokban (az MLB-ben és az NFL elődjében) még hosszú évekig tízezrek ünnepelték őt. Az egyik világkörüli bemutató turnén vitathatatlanul ő volt a fő sztár: mindenki látni akarta.


Ám a sikerei sem vigasztalták meg: pályafutásának befejezését követően többször próbált igazságot szerezni magának, eredménytelenül. Az amerikai közvélemény nem felejtette el, időről időre felelevenítette a szomorú esetet, az életéről film is készült. 1953-ban, 65 esztendősen így is teljesen elszegényedve vitte el egy szívroham – szemtanúk állítása szerint még haldokolva is azt mondta: „Adjátok vissza az érmeimet!"


A hetvenes években mozgalom indult az országban a rehabilitálása érdekében, és a folyamat végén, 1983-ban személyesen Juan Antonio Samaranch NOB-elnök adta át az aranyait – sajnos már csak a gyermekeinek. 1999-ben pedig a képviselőház határozatban nevezte Jim Thorpe-ot „Az évszázad amerikai sportolójának".


Az egészben a morbid az, hogy hiába volt Thorpe vétkes az ötkarikás indulókra érvényes amatőrségi előírások megsértésében, az 1913-as kizárása is szabálytalanul, az óvási határidőn túl történt...

A szervezést is nagy körültekintéssel intézték, minden aprólékos részletet jó előre kidolgoztak. Ennek volt köszönhető, hogy a résztvevők tényleg otthon érezték magukat, és a viadalok során jóformán semmilyen komolyabb fennakadás nem történt, skandináv módra a rendezés minden eleme jól illeszkedett, s a helyén volt.

Ráadásul a svédek gondosan ügyeltek arra, hogy a felvetődő vitás kérdésekben pártatlanul ítélkezzenek – legalábbis ha idegen nemzetbeliek álltak egymással szemben. Mert azért a sajátjaik javára olykor lejtett a pálya (óriási harcban álltak az amerikaiakkal, és meg is előzték őket az érmek számában, de amúgy általában is érezni lehetett a mindenáron való győzni akarást, amely egyre inkább átvette a „a részvétel a fontos" jellegű békés vetélkedés helyét.

A nemzetek fokozódó versengése ilyen szempontból mintegy előszele volt a századfordulós boldog békeidők végét elhozó közeledő nagy háborúnak – amit egyébként az is aláfest, hogy az atlétika (30) után második legtöbb versenyszámmal messze a sportlövészet (18, köztük hadipuskás küzdelmekkel) vette ki a részét a programból, amely valójában a színpompás július 6-i megnyitóval kezdődött, bár egyes viadalok (selejtezői) már két hónapja tartottak.

Atlétikában jött ki a legjobban, hogy rendszeres edzésekkel érdemes érkezni az olimpiára, a profin felkészülő egyesült államokbeli, svéd és (az orosz zászló alatt, de önálló csapat tagjaiként szereplő) finn indulók alig hagytak esélyt a „spontán sportoló" többieknek.

A 100 méter majdnem színamerikai fináléjában a 200-on ugyancsak győztes Ralph Craig annak is köszönhette a sikerét, hogy Howard P. Drew, akit akkor már a világ leggyorsabb emberének neveztek, az elődöntőből továbbjutott ugyan, de megsérült.

Ő lehetett volna az „első Jesse Owens", mert bár nem volt annyira sokoldalú, ám világrekordjaival előtte és utána is igazolta a klasszisát, és kivételes jelleggel őt feketeként is engedték érvényesülni a honfitársai. A rendszerváltás előtt a szereplését itthon úgy idézték fel, hogy a „néger versenyzőt hazája sportvezetői lábsérülésre hivatkozva nem engedték rajthoz állni a döntőben, amikor látták, hogy a győzelem nélküle is biztosan meglesz..."

A rendkívül színvonalas 800 méteren még a negyedik helyezett is a régi világcsúcson belül ért célba, míg a „történelem legnagyobb versenyének" kikiáltott 1500-on a nagy favoritokat (mindkét távon csupa „jenkiről" beszélünk) egyetlen tizedmásodperccel megtréfálta az angol Arnold Jackson – később a brit hadsereg legfiatalabb tábornoka, ekkor pedig privát nevező, merthogy utoljára 1912-ben még egyénileg, az adott országtól függetlenül is lehetett indulni.

Stockholmban volt amúgy először elektromos időmérés; művészeti versenyek (az olimpia előtt eljuttatott sporttárgyú alkotásokat erre a célra alakult bizottságok értékelték öt kategóriákban); női úszó és műugró számok; öttusa (hatalmas hazai fölénnyel a Coubertin báró által kitalált sportágban); illetve pályaszámok nélküli kerékpáros műsor (ez többé nem is fordult elő). A svédek ezen kívül nem engedélyezték az ökölvívótornát, valamint ekkor volt utoljára tömör aranyból az aranyérem...

Vitorlázásban a franciákon kívül egyedül az északi országok küldték el hajóikat a Balti-tengerre, miután a NOB nem ment bele abba, hogy egy másik városban, az ország túlsó oldalán található, s így sok nemzet számára előnyösebb fekvésű Göteborgban leljen otthonra a sportág.

Ennél érdekesebb, hogy tőr egyéniben learatta első diadalát a valaha volt talán legnagyobb vívó, a 18 éves olasz zseni, Nedo Nadi, aki majd a háború után jutott elképesztő magasságokba, míg a medencében a hosszútávú gyorsúszó, a kanadai George Hodgson (két világrekorddal) és a mellúszó német Walter Bathe is duplázott, ám két egyszeres győztes is jelentősebb személy náluk.

OLIMPIA – KEREKEN 100 ÉVE
 
A LEGFŐBB ÉREMHALMOZÓK
  A E B
Vilhelm Carlberg 3
2
A svéd lövész csak az egyik aranyát szerezte egyéni számban, viszont sokoldalúságát bizonyítja, hogy puskával és pisztollyal is nyert érmet – valamint az 1906-os, 1908-as és 1924-es olimpián is állt dobogón. Ikertestvére, Eric az összes csapatérmében osztozott...
Hannes Kolehmainen 3
1

Paavo Nurmi elődje, a finn hosszútávfutósztárok első nagy alakja volt a vegetáriánus kőműves, aki 10 000 méteren, 5000-en (az előző napoktól fáradtan, francia riválisát az utolsó métereken világcsúcsot érően lefiniselve) és mezei futásban nyert („terepen" szerzett egy csapatezüstöt is) – majd nyolc év múlva felment maratonira, és ott sem akadt nála jobb.

Kolehmainen legendás befutója
Alfed Lane 3
A New York-i három pisztolyos számban lett első – majd nyolc év múlva még kettőben (két aranya született egyéni számban).
+ Edith Hannam 2
 –
Teniszben mind a négy számot megrendezték szabadtéren és fedett pályán is; a brit hölgy (1914 wimbledoni páros döntőse) egyesben és vegyes párosban is nyert „odabent".

Háton az amerikai Harry Hebner nagy világversenyen elsőként úszott váltott karral és váltott lábbal, amivel fölényesen győzött. Sokak szerint szabálytalan technikáját nagy viták után a versenybíróság végül szabályosnak ítélte, így a szakág fejlődéstörténetének egy teljesen új fejezete kezdődött.

Honfitársa, Duke Kahanamoku csak nevében volt herceg, valójában egy hawaii rendőr fia, később maga is jó nevű seriff. Svédországban a sprintet nyerte meg, Antwerpenben majd még két aranyat gyűjtött, 1924-ben pedig egyedül Johnny Weissmüller verte meg 100-on (a bronzérmes pedig az öccse lett). Vízilabdázott is, a strandröplabda korai képviselője volt, a szörfözésnek pedig az egyik legnagyobb „apostola". Emellett többszörös életmentő és hollywoodi filmek népszerű szereplője is...

Ami Magyarországot illeti, a legnagyobb csatáját még a rajt előtt vívta – és nyerte – meg. A Monarchia „erősebbik fele", Ausztria tudniillik mindent elkövetett azért, hogy hazánk ne indulhasson önálló nemzetként a viadalon. Pierre de Coubertint szava azonban erősebbnek bizonyult: „A sportnak megvan a maga földrajza, amely igencsak különbözhet a politikai földrajztól" – intette le az olimpiai eszme atyja az osztrákokat, akiknek a csehek (Bohémia) külön szereplését szintén el kellett viselniük.

Így aztán ezúttal is, mint mindig, sportolóink saját tábla és saját zászló alatt masírozhattak. Utóbbit végül háromszor vonták fel, és ebből kétszer a kardvívók révén, pont mint négy esztendővel korábban is. Ráadásul – csakúgy, mint Londonban – szintén Fuchs Jenő végzett az élen, hogy aztán a vele kiegészülő együttes az összes riválisát kardélre hányja. Svédországban olyan hatalmas volt a piros-fehér-zöld fölény, hogy a nyolcas egyéni finálé hét honfitársunk részvételével zajlott...

A csapatverseny hőse, a legendás egyéniségű, már veteránkorú Mészáros Ervin – első kardozó klasszisunk, a leendő „kapitány úr" – sokáig a legjobban állt (legyőzte az összesen négyszeres bajnok Fuchsot is), de aztán be kellett érnie bronzzal Békessy Béla mögött.

MEGNYITÓ ÉS VÍZIPÓLÓ
 
Prokopp Sándor
NSO, OLIMPIAI SOROZAT
1896, ATHÉN
1900, PÁRIZS
1904, ST. LOUIS
1908, LONDON
1912, STOCKHOLM

Prokopp Sándor pedig a 300 méteres hadipuskaversenyben lett olimpiai bajnok 97/100 körös teljesítménnyel. Hogy min múlhat a nagy meglepetést keltő győzelem: ebben a számban Hammersberg Géza képviselte volna a színeinket, csakhogy munkahelyi elfoglaltsága miatt kénytelen volt lemondani az indulást. A tartalékból főszereplővé előlépő BEAC-os sportlövő még úgy is vállalta az utazást, hogy a költségek felét saját zsebből kellett állnia. Megérte...

És végül labdarúgóink változatos teljesítményéről. Még egy évtizede sem volt, hogy kiléptünk a nemzetközi porondra, de remek előzményekkel utazhatott válogatottunk Stockholmba: a környékünkön minden számottevő vetélytársat megvertünk, némelyeket gólzáporral.

Aztán a sorsolás szerencsétlensége folytán az egyenes kieséses táblán rögtön szembekerültünk a sportág uraival, az angolokkal – hétmeccses veretlenségünket egy 0:7 zárta le, noha az elején még mi támadtunk és tizenegyest is lőhettünk...

Nagy volt idehaza az elégedetlenség, de talán jobb, ha „külső szakértőt" idézünk: „Bámulom a magyarok gyorsaságát, és azt a színes kombináló képességüket, amelyet belevittek a játékba – fogalmazott a három fellépésen 15:2-es gólkülönbséggel aranyat nyerő szigetországiak csapatvezetője. – A kapu előtt azonban már hibák tömkelegét követték el. Mindenki maga akarta befejezni az akciót, és mindig látványos, nagy gólt akartak lőni. A kaput kell kitömni, nem a kapust..."

Schlosser Imre, azaz Slózi

Miután azonban a bradfordi Harold Walden szinte egymaga elintézett minket (kilenc ötkarikás góljából hatot nekünk vágott a center), részt vettünk a Vigaszdíjért rendezett hétcsapatos tornán, és előbb Schlosser Imre mesterhármasával 3:1-re felülmúltuk az oroszokat 16:0-val kiejtő németeket, majd legédesebb sikerként, igen durva küzdelemben 3:0-ra az olaszokat előtte 5:1-gyel kiütő Ausztriát is a döntőben.

Együttesünk – amelyben legkorábbi világklasszisunk, Slózi mellett (a mieink közül „egyedül ő tud külsővel rúgni, csavarni, pörgetni", mondta róla az idézett angol) a végére további hat tapasztalt futballista volt már túl a húsz válogatottságon (ami akkor nagy szám volt) – olyannyira belelendült a lelkesítő sikertől, hogy a következő hat meccsét is megnyerte, majdnem egészen a világháború kitöréséig veretlenül maradva.

Amikor egykori futballnagyságunkról beszélünk, bizony, ez a 12–3–1-es mérlegű (és 69:21-es gólarányú) hároméves időszak is jusson eszünkbe.

ÖTKARIKÁS ÖTÖS (öt érdekesség az olimpiáról)

 

London kétszeres futószarvaslövő aranyérmese, Oscar Swahn csapatban ezúttal is élen végzett, és 64 évesen ő lett minden idők legidősebb olimpia bajnoka. Az egyik egyéni számában bronzot szerzett, a másikban pedig ötödik lett – itt a fia, Alfred nyert (aki végül 3–3–3-as összmedália-mérlegével lehagyta a 3–1–2-ig jutó papát). A háború után is aktív maradt a svéd öregúr, Antwerpenben azonban (a játékok korelnökeként) lemaradt a harmadik csapataranyáról – ám az ezüst révén 72 esztendősen így is ő a valaha volt „legvénebb" éremszerző (a szellemi olimpiákat nem tekintve). Párizstól (1924) a betegsége tartotta távol...


 

Kötélhúzásban három benevezett csapat egyszerűen nem jelent meg, így a stockholmi és a londoni rendőrség együttese kezdett két nyert mérkőzésig tartó csatába. Az elsőben a svédek áthúzták a vonalon a briteket, majd öt perc szünetet követően, a második csatában hosszas erőlködés ellenére sem bírtak egymással. A pattot az oldotta fel, hogy néhány angol a kimerültségtől leült a földre, és ez leléptetést vont maga után – 2:0 a házigazdáknak. 
 

 

Az olimpia néhány neves indulója: a művészeti versenyek irodalmi kategóriájában Georges Hohrod és Martin Eschbach (Németország) „Óda a sporthoz" című költeményét hozták ki győztesnek, de valójában a NOB-elnök, Pierre de Coubertin báró volt a szerző. (Az amerikai Walter Winans szobrászatban győzött – ő négy évvel azelőtt még futószarvaslövészként nyert aranyat; ilyesféle sikeres kettősségre rajta kívül Hajós Alfréd úszó-építészünk volt még képes.) Az ötpróbában hatodik, tízpróbában tizenhatodik helyezett amerikai Avery Brundage később húsz évig a NOB (amatőrpárti) elnöke volt – mandátuma alatt még nem jöhetett szóba egykori legyőzője, Jim Thorpe rehabilitálása. Öttusában pedig George S. Patton, a II. világháború legendás amerikai tábornoka lett az ötödik.

 

Kötöttfogású birkózásban az elsőségre jó eséllyel pályázó könnyűsúlyú Radvány Ödönnel úgy szúrtak ki, hogy svéd vetélytársát tetőtől talpig bekenték olajjal, így a magyar – szó szerint – lecsúszott a dobogóról, negyedik lett. (A hazai pontozóbírák amúgy annyira kedveztek honfitárs versenyzőiknek, hogy a többi nemzet képviselői 12 pontban óvást nyújtottak be. Az intézkedést azonban egyre csak halogatták a rendezők, s végül a beadványt válaszra se méltatták...) Félnehézsúlyban nem hirdettek győztest, a fináléban inkább döntetlent hirdettek kilencórás küzdelem után, középsúlyban viszont az orosz színekben szereplő Martin Klein és a finn Alfred Asikainen 11 órán és 40 percen át (örökrekord!) gyűrhette egymást, mire az észt kis különbséggel felülkerekedett. Szegénynek arra már nem maradt ereje, hogy a döntőre kiálljon, így hullott a legfényesebb medália a harmadik finalista, a házigazdákat képviselő Claes Johansson ölébe...



A maratonifutás megint nem múlt el gond nélkül: a portugál Francisco Lázaro lett a modern olimpiák első, verseny közben elhunyt sportolója. Az ő végzetes szívinfarktusánál lényegesen jobban járt Kanakuri Sizo, aki menet közben eltűnt. Elájult a hőségtől, majd egy farmon ápolták, utána pedig a szervezők értesítése nélkül hazautazott Japánba. Fél évszázaddal később visszatért és befejezte a versenyt, az ideje pedig: 54:08:06:08:32:20.379 év...

 

 A VILÁG LEGNAGYOBB SPORTOLÓJA
 
A MAGYAR DOBOGÓSOK (3 arany, 2 ezüst, 3 bronz)
Érem  Versenyző  Sportág  Versenyszám
Arany  Fuchs Jenő
vívás
kard egyéni

 Berti László, Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Mészáros Ervin, Schenker Zoltán, Tóth Péter, Werkner Lajos,  vívás
kardcsapat
  Prokopp Sándor  sportlövészet

 hadipuska,

300 m

Ezüst  Békessy Béla vívás kard egyéni
 

Aradi Lajos, Bittenbinder József, Erdődy Imre, Fóti Samu, Gellért Imre, Haberfeld Győző, Hellmich Ottó, Herczeg István, Keresztessy József, Krizmanich János, Pászti Elemér, Pédery Árpád, Rittich Jenő, Szűcs Ferenc, Téry Ödön, Tuli Géza

 torna összetett csapat
 Bronz
Mészáros Ervin
 vívás kard egyéni
  Kóczán Mór
 atlétika gerelyhajítás

Varga Béla
birkózás
kötöttfogás, félnehézsúly
TOP 10 NEMZET
    A E B
1.  Egyesült Államok 26 19
19
2.  Svédország 24 24
17
3.  Nagy-Britannia 10
15
16
4.  Finnország
9
8
9
5.  Franciaország 7
5 3
6.  Németország 6
13
7
7.
Olaszország
5
1
2
8.  Dél-Afrika 4
2
9 .
Norvégia 4
1 5
10.
Magyarország
3
2
3
  Kanada 3 2 3
2013.01.09 10:56:24

London 2012

Londonban paralimpikonjaink is kitettek magukért. Ön kinek adná az Év sportolója címet?

2013.01.05 09:18:33

London 2012

Erős női nyolcas küzd, benne a víz és a tatami csillagaival az Év sportolója címért.

2013.01.02 11:06:27

London 2012

Nyolc egyéniség, akinek a versenyéért, küzdelméért, játékáért egy ország szorított a játékok alatt.

2012.12.21 19:21:51

London 2012 KARÁDI ZOLTÁN

A nyáron Gyurta, Berki, Kozák, Fazekas, Szabó és Kökény is begyűjtötte a világ- és Európa-bajnoki cím mellé az olimpiai aranyat.