BAKOS GÉZA 2012.05.08 16:27 Frissítve: 2015.03.27 01:04

Tűzszekerek és a fenomenális finn futók

Eric Liddell és Harold Abrahams megfilmesített történetének köszönhetően jóval többet tudnak sokan az 1924-es párizsi olimpiáról, mint bármely másik háború előttiről. A két brit sprinter szereplése azóta is példaértékű, de a játékoknak voltak még náluk is nagyobb sztárjaik, például a valaha volt egyik legnagyobb futó, vagy minden idők tán leghíresebb úszója révén. Magyarország is visszatérhetett a résztvevők közé, és ott folytatta, ahol a világégés előtt abbahagyta: újabb aranyakat nyert. Pósta Sándor vívta ki az egyiket kard egyéniben, a másikat Halasy Gyula agyaggalamblövésben.

 

Az igazi Eric Liddell – akinek történetét legjobban ismerjük 1924-ből

Elsősorban az alapító Pierre de Coubertin báró kívánsága volt, hogy a NOB harmincéves jubileuma alkalmából a játékokat a francia fővárosban rendezzék. A tagok hallgattak rá, míg a helyi kormány hatvanezer férőhelyes, többfunkciós stadiont épített (Colombes – ahol 14 évvel később a magyar futballválogatott vb-döntőt vesztett). A versenyekre immár meghívták az Antwerpenben nemkívánatos első világháborús veszteseket, így hazánkat is, egyedül a németeknek nem tudtak megbocsátani a győztes házigazdák még ekkor sem.

NSO, OLIMPIAI SOROZAT
1896, ATHÉN
1900, PÁRIZS
1904, ST. LOUIS
1908, LONDON
1912, STOCKHOLM
1920, ANTWERPEN

A párizsi tehát már csak minimálisan volt csonka olimpia, viszont nélkülöznie kellett a jeges számokat, mivel most először külön, télen is sor került versenyekre. A skandináv országok ellenezték ezek ötkarikás elismerését, ezért csupán nemzetközi téli sporthetet rendeztek – a saját „felségterületükre" oly féltékeny északiak azóta talán már nem bánják, hogy egy évvel később a NOB olimpiává minősítette át a Chamonix-ban megtartott küzdelmeket.

Ami a nyáriakat illeti, ezek voltak az utolsók Coubertin elnöksége alatt, és 1925-ös leköszönése előtt még ránk hagyta a javaslatára ekkor bevezetett ötkarikás mottót: Citius, Altius, Fortius (Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben). Újdonság volt az olimpiai falu is mint a sportolók befogadó, elszállásoló létesítménye.

Johnny Weissmüller, Tarzanon még innen

Az úszást ekkor bonyolították le először kötelekkel sávokra felosztott, szabványszerűen 50 méteres medencében. Az uszoda legnagyobb sztárja az egykor szüleivel magyar területről kivándorló, sváb származású Johnny Weissmüller lett, aki három aranyat nyert gyorson – egyet az amerikai váltóval, kettőt pedig egyéniben.

Százon a korábbi legnagyobb klasszist, Hawaii-ról való Duke Kahanamokut, négyszázon pedig a húszas évek másik nagy csillagát, a svéd Arne Borgot előzte meg. Nem sokkal később hatalmas filmsztár lett Tarzan szerepében, és a mozikarrieren kívül az is közös vonása a Carlo Pedersoliként született Bud Spencerrel, hogy ha az olasznál kevésbé jól is, de szintén érdemdúsan vízipólózott, hiszen bronzéremig jutott az Egyesült Államok színeiben.

Szintén hírességgé nőtte ki magát később az amerikai evezősnyolcas egyik tagja, Benjamin Spock, akinek 1946-ban publikált, megjelenése idején forradalminak számító, a nevelésre még manapság is erősen ható, Csecsemő- és gyermekgondozás című műve minden idők egyik legnagyobb könyvsikere volt: az ezredfordulóig több mint 50 millió példányt adtak el belőle.

Honfitársai közben mind az öt aranyat elvitték teniszben nagy ellenfeleik hazájából, holott épp ekkoriban járt a csúcson a franciák „négy muskétása". Birkózásban pedig az amúgy is sporthatalomnak számító finnek remeklése volt feltűnő: összesen 16 medáliát gyűjtöttek, ezen belül a kötöttfogás hat súlycsoportjában tízet, s négyet a legfényesebből.  

Paavo Nurmi

Az északi nemzet atlétikában is hagyományosan villogott, részben dobói, de elsősorban hosszútávfutói révén. Hannes Kolehmainen nyomdokain Paavo Nurmi öt, Ville Ritola négy aranyat szerzett (kettőt egymás oldalán), Albin Stenroos meg a maratonin győzött. Legalább ekkora tisztelet övezte az amerikai Bud Housert (a súly és diszkosz legjobbját), s főleg Harold Osbornt, aki egyaránt ötkarikás csúccsal, hatalmas fölénnyel nyert magasban és tízpróbában is – a sajtó előszeretettel nevezte a világ legnagyobb atlétájának.

Az utókor azonban sokkal jobban ismeri Eric Liddell és Harold Abrahams nevét, akiknek sikereit a látványáról, s még inkább Vangelis zenéjéről elhíresült Oscar-díjas Tűzszekerek (1981) dolgozta fel. Ez nem sporttörténelmi, hanem igazi játékfilm volt, ezzel együtt olyan edzéselméleti fogásokat is bemutatott, amelyeket ma is tanítanak a sporttudományi műhelyekben.

Az edző, Sam Mussabini újító szelleme követendő példa maradt minden sportág minden szakemberének. Megváltoztatta az aranyra törő angol Abrahams lépéshosszait, tanítványa elé – nem a filmvásznon, hanem a valóságban – papírdarabkákat helyezett meghatározott távolságokra egymástól, edzés közben szöges cipőivel kellett felszednie a futónak.

Ami a filmből már kimaradt: Harold Abrahams, a kelet-európai bevándorló családból származó cambridge-i diák utóbb ügyvéd lett és rádiókommentátor, író, statisztikus, továbbá a Brit Amatőr Atlétikai Szövetség elnöke. A harmadik helyezett, a moziváltozatban megváltoztatott nevű Arthur Porrittból pedig Új-Zéland kormányzója.

HAROLD ABRAHAMS GYŐZTES FUTÁSA  

 

 

 

Abrahams 1978-as haláláig a két házaspár minden évben hetedik hó hetedikén összejött, és hét órakor együtt vacsorázott. Azon a napon és abban az órában, amikor a 100 méteres síkfutás döntőjét rendezték Párizsban.

Abrahams számára Eric Liddell visszalépése nyitotta meg az utat. A skót, mint jó néhány atlétatársa korábban, nem állt rajthoz vasárnap, számára a hite megvallása az aranynál is értékesebb volt. Legerősebb száma helyett 400-on indult, amelyre nem készült, és gyilkos tempóban kezdte a legkegyetlenebb futószámot. De nem savasodott be, nem is merevedett el, öt méterrel előzte meg az esélyesebb amerikai Horatio Fitchet.

A 400-AS DÖNTŐ 1924-BŐL (TŰZSZEKEREK, 1981)

 

 

 

Liddell – mivel már az apja is protestáns misszionárius volt – Kínában született, és a világháború vége előtt ott is halt meg. A japán hódítás idején sem menekült el (csak családját helyezte biztonságba), 1943-ban internálótáborba került, ahol a közösség vezetője lett. Churchill egy fogolycsere-akció keretében a szabadon bocsátását kérte, de ő inkább átadta a helyét egy gyermeket váró asszonynak. 1945 elején agydaganatban hunyt el. Mindmáig legenda és példakép, s nem csak a skótok számára.

Pósta Sándor

A legjobb magyar olimpikon is megtestesítette a kor sokoldalú férfieszményképét. A kardvívást megnyerő Pósta Sándor orvos volt, festő és zeneszerző, újságíró és karikaturista.

Megjárta az I. világháborút, melynek következményeként súlyos csípőműtétet kellett elvégezni rajta Bécsben, majd gyógytornával hozta helyre a mozgását. Az olasz Italo Santelli mestertől tanulta a kardforgatást, aztán maga is elment Olaszországba, hogy fejlessze tudását.

Párizsban a csapatdöntő éppen az ő asszóján úszott el, erős zsűritámogatással Marcello Bertinetti 4:1-re legyőzte, így 8:7 lett az olaszoknak. Bár Tersztyánszky Ödön egyenlített, rosszabb találataránnyal a második helyre szorultak a mieink. Egyéniben vettek elégtételt a magyarok, Pósta Sándor és Garai János egyformán végzett a francia Roger Ducret-vel, újra vívtak, Garai harmadik lett, Pósta pedig bajnok. Aranya és az ezüstje mellé bronzot is szerzett a tőrcsapat tagjaként.

OLIMPIAI FÜST ÉS LÁNG
(avagy a játékok botrányai)

Kemény sport: vér és arany

 

A rögbi negyedszer, egyben (2016-ig) utoljára az 1924-es műsorban szerepelt. Mindössze három csapat indult, és miután a románokat a házigazdák és a címvédő amerikaiak is megverték, jöhetett a döntő.

 

A közönség gyakorlatilag végigfütyülte a mérkőzést az ellenfél akcióinál, mivel a franciák sztárját, Adolphe Jaureguy-t már a 2. percben úgy leterítették a vendégek, hogy a földön fekve szivárgott a vér az arcáról és eszméletlenül kellett hordágyon levinni.

 

Nyilván az eredmény is csak dühítette a lelátó népét – az Egyesült Államok végül 17:3-ra nyert –, így a második félidőben üvegeket és köveket dobáltak be a pályára, valamint a tengerentúli együttes tagjai és vezetői felé, a tribünön kisebb verekedések törtek ki, míg Gideon Nelson cserejátékost egy sétabottal úgy megütötték, hogy ő is öntudatlan állapotba került.

 

A végső sípszó után pedig jött a szurkolók inváziója, az amerikaiakat francia ellenfeleik és a rendőrök védték meg. A győztesek himnuszát „természetesen" elnyomta a felháborodott drukkerek hangja, fizikai valójuk elől pedig a „boldog" aranyérmeseket az öltözőbe kellett menekíteniük az egyenruhásoknak...

Az agyaggalamblövő Halasy Gyula is holtversenyben zárt az élen; Konrad Huberrel újra kellett lőnie, a finn rögtön elrontotta, ő pedig hibátlan maradt. Méltán nevezte Krúdy Gyula egy cikkében „Magyarország legnyugodtabb emberének".

Atlétáink egy ezüsttel jöttek haza Somfay Elemér révén, aki azért lett „csak" második ötpróbában a címvédő finn Eero Lehtonen mögött, mert elmérték 200 méteren az idejét, illetékes sportdiplomatáink pedig nem vállalták fel a reklamálással járó kényelmetlenséget... Keresztes Lajos birkózónk is a dobogó második fokára léphetett, ő majd Amszterdamban kapaszkodott még eggyel feljebb.

Ez volt egyébként az első olimpia, amelyen magyar női sportolók is részt vettek – legelső pontszerzőnk a programban ekkor debütáló női vívás egyetlen számában (tőr egyéni) hatodikként végző Tary Gizella lett.

Szerepeltünk labdarúgásban is, amelyet immár óriási érdeklődés kísért, hiszen a futball addigra a legnépszerűbbnek számított, és Európa- vagy világbajnokságokat még nem rendeztek.

Az egyenes kieséses rendszerű torna generálta az olimpia bevételeinek harmadát. Soha korábban, majd egészen az 1982-es vb-ig ennyi résztvevő nem volt másik viadalon: 22 csapat vett részt.

A barátságos meccsek alapján borzasztó erős osztrákok, illetve – az amatőrkérdés eltérő értelmezése miatt – a britek nem indultak, így az olaszokat és a magyarokat tartották fő favoritnak. Őket azonban kiejtette a végül döntőig jutó Svájc, míg az első körben Lengyelországot 5:0-ra kiütő mieinket a nevezetes „egyiptomi csapás" érte.

A LEGFŐBB ÉREMHALMOZÓK
  A E B
Paavo Nurmi
5
A már 1920-ban is háromszoros bajnok finn csodafutó az 1500-as és az 5000 méteres síkfutást úgy nyerte meg, hogy a két döntő között csupán fél órát pihenhetett. Mindkét számban olimpiai csúcsot ért el, míg 10 ezren csak azért nem lett innen is aranyérme (mint az előző és következő játékokról), mert a csapatvezetők a túlterheléstől féltve nem engedték elindulni... (Amikor hazament, új világrekorddal adott erre „választ", mert amúgy szinte egyáltalán nem beszélt.) Mezei futás egyéniben és csapatban, illetve a 3000 méteres csapatversenyben nyert még ezúttal.
Ville Ritola
4
2
A „Flying Finns" másik, 17 éves korától Amerikában élő kiválósága 5000-en és mezei futásban Nurmi mögé szorult, viszont  a két csapatversenyben együtt győztek, míg a 10 ezer és az akadályfutás után őt ünnepelték. Négy évvel később 5 és 10 ezren oda-vissza verték egymást nagy honfitársával.
Roger Ducret
3
2

Főleg tőrrel villogott, mindkét számban nyert, de a másik két fegyvernemben is jó volt az egyéni ezüstre, valamint a francia párbajtőrcsapat tagjaként is arannyal gazdagodott.
+ Helen Wills Moody 2
 –
Női egyesben és párosban is első lett az amerikai teniszező, aki azonban jóval inkább az összesen 31 (s ezen belül 19 egyéni!) Grand Slam-diadaláról híres, de az is érdekes, hogy 1926-ot kivéve az összes GS-indulásakor legalább döntőig jutott... Ausztráliában sosem szerepelt, ám a másik három kiemelt tornán tarolt – Wimbledonban még 1938-ban is!

Hiába volt ott a félelmetes MTK-ra épülő együttesben a kor zsenije, a középpályás Orth György (valamint a későbbi edzőzseni, Guttmann Béla is...), csatárjátékunk teljesen impotensnek bizonyult a nyolc emberrel bekkelő, hátul „Szalemmel, az óriás négerrel" romboló afrikaiak ellen – a vége 0:3. Ugyanekkora szenzációt csak az keltett, hogy a címvédő Belgiumot rögtön indulásként 8:1-re szétpofozták a későbbi bronzérmes svédek.

A legnagyobb kíváncsiság a már jó hírű, s most végre Európában is megismert dél-amerikaiakat egyedül képviselő Uruguayt övezte. Elsőrangú labdakezelésükkel, gyorsaságukkal és főként intelligens labdajáratásukkal lenyűgözték a nézőket, illetve legyalulták a mezőnyt. A 3:0-ra megnyert döntőjükre 60 ezren látogattak ki, de 10 ezren így is kinnrekedtek.


Profizmusukat jellemezte, hogy csapatorvost és erőnléti edzőt is hoztak, és nyugodt szállást kerestek maguknak az elővárosban, hogy Párizs fényei ne vonják el játékosaik figyelmét.

Copa América-győztesként érkeztek, és az olimpián – részben már a későbbi vb-menőket felvonultatva – megalapozták a húszas éveken átnyúló uralmukat, amely majd címvédésben és elsősorban az 1930-as vb aranyérmében nyilvánult meg.

Ők honosították meg a meccs végi tiszteletkört a futópályán. A tisztelet pedig kijárt a rendezőknek is, hiszen bár a rengeteg látogató ellenére jókora deficittel zárták az ötkarikás seregszemlét, nagyszerű játékoknak adtak otthont, az olimpia és az egész mozgalom átütő sikere nem volt kérdés.

Magyarország, noha a kormány a kért állami támogatásnak csupán a negyedrészét adta meg, sok sportolóval képviseltette magát, és a szereplése kicsivel, három ponttal még felül is múlta az 1912-est, amikor előtte legutóbb ott lehettünk.

A mieink ezen felül is jobb tapasztalatokkal jöttek haza Franciaországból, mint 1900-ban. Pedig az I. világháború miatt, Trianon után pár évvel rosszabbra számítottak – de szerencsére már az első naptól kezdve jól érezték magukat.

ÖTKARIKÁS ÖTÖS (öt érdekesség az olimpiáról)

 

Az öt kategóriában megtartott párizsi művészeti versenyek bírálóbizottságba meghívták Bartók Bélát is, de más irányú elfoglaltsága miatt nem tudott elmenni; a zsűri végül egyetlen zeneművet sem talált érdemesnek arra, hogy éremmel jutalmazza... Építészetben csak az aranyat nem adták át, s ez főleg nekünk fájhat, hiszen Hajós Alfréd és Lauber Dezső stadionterve a legjobb pályázatként lett második.


 

Már akkoriban is baj lehetett az amerikai válogatási rendszerrel (manapság egyetlen versenyen dől el, hogy kiből lesz olimpikon, ami nem feltétlenül igazságos, de végképp nem tűnik bölcsnek), hiszen a bronzérmes Robert LeGendre 32 centivel megjavította az ötpróba során a távolugrás világrekordját (776.5 cm), s ezzel fölényesen megverte volna távolban az ott élen végző honfitársát, DeHart Hubbardot. Abban a számban azonban nem indították...

 

 

A kajak-kenu itt szerepelt először, de még csupán bemutató sportágként – a három-három szám első helyét fele-fele arányban kisajátító amerikaiak és kanadaiak még nem sejthették, hogy „őshaza" jellegük ellenére milyen sanyarú háttérbe szorulás vár rájuk, amikor néhány évtizeddel később több más ország mellett a mieink is ráéreztek majd e sportág ízére...

 

Tornában összesen 23 maximális 10-es osztályzatot osztottak ki, ebből egy híján mindet kötélmászásban (más néven függeszkedésben), ahol a sokszoros pontazonosságnál az idők döntöttek. E számban „csak" a tizedik leggyorsabb volt, ám két egyéni elsőségével (összetett, nyújtó) a legeredményesebb a jugoszláv Leon Stukelj lett, aki második fénykorát az ezredforduló előtt élte, amikor ő volt a legidősebb élő ötkarikás bajnok – a szlovén öregurat körülrajongta a világ, Atlantában a megnyitón is „mutogatták" és még Bill Clinton elnök is kezet rázott vele. Egészen 101 évesen bekövetkezett 1999-es haláláig jó erőben volt és rendszeresen tornázott!

 


Vízilabdában Komjádi Béla legényei rögtön összeakadtak a négyszeres olimpiai bajnok britekkel, akiket a játékok történetének leghosszabb összecsapásán – több mint két óra, azaz kétszeri hosszabbítás, hét játékrész után – 7:6-ra legyőztek a magyarok! Nem volt azonban szerencséjük, mert a második körben a hőskorszak egy másik nagyágyújával, a későbbi ezüstérmes Belgiummal kerültek szembe és tőlük.3:2-ra kikaptak. Még négy évet kellett várni az első éremre (ezüst), majd jött az arany is – Párizsban szereplő nyolc játékosunkból öten is „megérték" a Los Angeles-i diadalt!


 A FUTBALLDÖNTŐ: URUGUAY A CSÚCSON

 

 

 

A MAGYAR DOBOGÓSOK (2 arany, 4 ezüst, 4 bronz)
Érem  Versenyző  Sportág  Versenyszám
Arany  Halasy Gyula
sportlövészet agyaggalamblövés

Pósta Sándor vívás
kard egyéni
 Ezüst
 Hajós Alfréd, Lauber Dezső* művészeti versenyek építészet

Keresztes Lajos
birkózás kötöttfogás, könnyűsúly
  Somfay Elemér atlétika ötpróba
 

Berty László, Garay János, Pósta Sándor, Rády József, Schenker Zoltán, Széchy László, Tersztyánszky Ödön, Uhlyarik Jenő

 vívás kardcsapat
 Bronz
 Badó Rajmund  birkózás kötöttfogás, nehézsúly

Bartha Károly úszás
100 m hát
  Garay János
 vívás kard egyéni
 

Berty László, Lichteneckert István,

Pósta Sándor, Schenker Zoltán, Tersztyánszky Ödön

vívás
tőrcsapat
* Lauber Dezső aláírása – külföldi tartózkodása matt – hiányzott a pályaműről, így ő nem kapott érmet

 

TOP 10 NEMZET
    A E B
1.  Egyesült Államok 45
27 27
2.  Franciaország 14
15 12
3.  Finnország 14
13
10
4.  Nagy-Britannia
9
14
12
5.  Olaszország 8
3
5
6.  Svájc 7
8
10
7.
Norvégia
5
2
3
8.  Svédország
4
13
12
9. Hollandia 4 1 6
10.
Belgium
3
7
3
 ...13. Magyarország244

 

2013.01.09 10:56:24

London 2012

Londonban paralimpikonjaink is kitettek magukért. Ön kinek adná az Év sportolója címet?

2013.01.05 09:18:33

London 2012

Erős női nyolcas küzd, benne a víz és a tatami csillagaival az Év sportolója címért.

2013.01.02 11:06:27

London 2012

Nyolc egyéniség, akinek a versenyéért, küzdelméért, játékáért egy ország szorított a játékok alatt.

2012.12.21 19:21:51

London 2012 KARÁDI ZOLTÁN

A nyáron Gyurta, Berki, Kozák, Fazekas, Szabó és Kökény is begyűjtötte a világ- és Európa-bajnoki cím mellé az olimpiai aranyat.