Csalafinta öttusázó, mélyponton a magyar sport

A montreali játékok szervezői a kezdetektől fogva nagy nyomás alatt dolgoztak, mert a négy évvel korábbi, müncheni olimpia igen magasra tette a mércét a létesítmények tekintetében.

Emellett akadt néhány probléma, amivel a kanadaiaknak szembe kellett nézniük. Egyik ilyen volt az időjárás. Esett az eső, és amúgy is meglehetősen hideg volt az idő Montrealban.

A létesítmények tekintetében az építők folyamatos késésekben voltak. A szűkös időkeretet kihasználva a magasabb bérekért harcolók sokszor tiltakoztak. Emellett a költségvetés is elszabadult, a tervezett 310 millió dollár helyett egy milliárd fölé nőtt.

Több fekete-afrikai ország bojkottálta a játékokat az új-zélandi rögbisek dél-afrikai túrája miatt. Az apartheidrendszer miatt (a vezető pozíciókat elfoglaló fehér kisebbség elnyomó politikája a színes bőrűek kárára) a világ többsége számára „tiltott” országban tett látogatás komoly ellenérzéseket váltott ki. Mivel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem volt hajlandó szankcionálni Új-Zélandot (vagyis nem zárta ki), 27 afrikai ország és Irak távol maradt a játékoktól.

Néhány szó az olimpia rendezési jogának odaítéléséről. A szavazás első körében Moszkva kapta a legtöbb szavazatot, 28-at, míg Montreal 25-öt, Los Angeles 17-et. Az amerikaiak kiestek, viszont az rájuk szavazók a második fordulóban „természetesen” nem a szovjet fővárost támogatták, így a kanadai város örülhetett a végén.

Folytatódott az NDK látványos előretörése. Mexikóvárosban 1968-ban még csak kilenc aranyat számláltak, de négy évvel később 20, 1976-ban pedig már 40 aranyat szereztek sportolóik. Ebben persze kiemelt szerepe volt a „híres” keletnémet doppinglabornak, amelyet állami szinten irányítottak. A játékok egyik legeredményesebbje az úszó, Kornelia Ender volt, aki egymaga 4 számot nyert meg (100 és 200 gyors, 100 pillangó, 4x100-as vegyes váltó), és még egy ezüstöt is elért a gyorsváltóval.

Sokkal jobban megérdemelte az ünneplést egy román tornászlány. Nem csupán győzött három számban (egyéni összetett, felemás korlát, gerenda), hanem gyakorlatait sohasem látott precizitással és szépséggel teljesítette. Az olimpiák történetében ő volt az első, aki kiérdemelte a maximális tíz pontot (felemás korláton). A pontszám még a számítógépeket is „meglepte”, mert a gépek nem tudták értelmezni ezt a pontszámot, a programozók nem készítették fel rá őket...

Montrealban még további hat alkalommal jutalmazták így a bírák. Sikereiben – persze kimagasló tehetsége mellett – kulcsszerepet vállalt az erdélyi Károlyi Béla, aki edzőként segítette világhírnévhez.

Elképesztő világcsúcsesőt hoztak az úszóversenyek: 20 számban dőlt meg a rekord, köztük a férfi 100 méter, ahol Jim Montgomery elsőként úszott 50 másodperc alatt. A férfiaknál 12 amerikai siker született a 13 számból, ráadásul a 11 egyéni számból kilencben kettős, négyben pedig hármas amerikai győzelem lett a vége. A nőknél az NDK úszói 11 számot nyertek meg a 13-ból.

Atlétikában Alberto Juantorena megnyerte a 400-at és a 800-at, erre sem azelőtt, sem azóta nem volt képes senki. Lasse Virén megvédte Münchenben megszerzett címét 5000 és 10000 méteren – ez is egyedülálló teljesítmény.

A magyar szereplés évtizedekig nem látott mélypontra jutott. Mindössze négy aranyérmet nyertek sportolóink, igaz, e mellé öt ezüst és 13 bronz társult, vagyis összesen 22 érmet szereztünk. Mindazonáltal az 1924-es játékok óta nem volt ilyen kevés elsőség (akkor 2 arany), olimpiai pontszámban 63-mal értünk el kevesebbet a müncheninél.

A kalapácsvető Németh Imre fia, Németh Miklós eredetileg távolugróként kezdte sportolói pályafutását. Mivel súlyos sérülése megakadályozta, hogy számottevő eredményeket érjen el ebben a szakágban, átváltott a gerelyhajításra. Ő volt az első magyar, aki 90 méter feletti távolságig jutott.

A montreali játékokon a selejtezőben még a finn Seppo Hovinen jobb volt nála fél méterrel, igaz, a továbbjutás szempontjából nem volt jelentősége. A döntő aztán egészen elképesztő fölényt hozott Németh számára, aki rögtön az első kísérletére világcsúcsot hajított 94.58 méterrel. Érdekesség, hogy az első három helyezett eredménye az első sorozat alapján alakult ki. Németh közel hét méterrel jobb volt a második finn Hannu Siitonennél.

Talán nem is csoda, hogy Németh Miklós ebben az esztendőben az év férfi sportolója lett Magyarországon. Az ő tanítványa volt a háromszoros olimpiai bajnok cseh Jan Zelezny.

Magyar Zoltán lólengésben szerzett olimpiai bajnoki címet. Világbajnokként és kétszeres Európa-bajnokként érkezett meg Kanadába. A selejtezőt és a döntőt is megnyerve összesen 19.700 pontot ért el, míg a második helyen végző japán Kenmocu Eizo 19.575-öt.

Nevéhez fűződik az orsó, a szökkenő vándor és a róla elnevezett Magyar-vándor első bemutatása, vagyis ebben a sportban mutatott teljesítménye igazi mérföldkő volt.

Négy évvel később meg tudta védeni bajnoki címét. Rajta kívül csak Pelle Istvánnak sikerült két olimpiai aranyat nyernie a magyar férfi tornászok közül. Karrierje során Magyar Zoltánt háromszor választották meg az év sportolójának (1974, 1978, 1980). Sportolói pályafutása után sportvezetőként és állatorvosként is nagyszerű munkát végzett. A Magyar Tornaszövetség elnöke lett 2011-ben.

Tordasi Ildikó tőrvívóként három olimpián összesen négy érmet szerzett, ezek közül minden kétséget kizáróan az 1976-os aranyérem volt a csúcs. Pedig egyáltalán nem ment könnyen. A tizenhatos táblán kikapott, így vigaszágra került. Szerencsére ott sikerült javítania, és végül bejutott a hatos döntőbe, ahol körmérkőzéssel döntötték el a bajnoki címet. Mivel az első helyen holtverseny alakult ki Tordasi és az olasz Maria Collino között, ők ketten „aranyasszót vívtak. Kettejük korábbi csatáját az olasz 5:2-re megnyerte, így valamivel Collino számított esélyesebbnek. A mindent eldöntő asszó a téthez méltó küzdelmet és drámát hozott. 4:4-re álltak, amikor az akció közben Tordasi sisakja átszakadt. Már nem tudták megjavítani, így a csapattárs Bóbis Ildikó adta oda az övét. Szerencsét hozott, a döntő találatot a magyar vívó érte el, így Tordasi Ildikó olimpiai bajnok lett.

A vízilabda-válogatott nagy fölénnyel lett első. A C-csoportba kapott besorolást az NSZK, Kanada és Ausztrália mellé. Hibátlan mérleggel, vagyis három győzelemmel, plusz hetes gólkülönbséggel az első helyen jutott a döntős hatos csoportba.

Csapó Gáborék itt is sorra nyerték meg meccseiket, sorrendben az olaszok, ismételten az NSZK, a hollandok és a románok ellen. Az ötödik találkozónak már nem volt tétje, a jugoszlávok elleni 5–5-nek már nem volt jelentősége, illetve annyi, hogy így Magyarország veretlenül szerezte meg az olimpiai bajnoki címet.