Armand Duplantis a Nemzeti Sportnak: Van valami megmagyarázhatatlan, de különleges kapcsolatom Budapesttel

– A sportág jövője az ön hangján múlik, ami nem kis felelősség lehet…
– Érzem is magamon a nyomást, egyben izgatottsággal tölt el, hogy én alkothatom meg az atlétikai világdöntő hivatalos dalát. Nagyon jó mókának ígérkezik, megpróbálok egy olyan dalt összehozni, ami amellett, hogy élettel teli, az esemény laza stílusához is passzol.
– Usain Bolt azt mondta, bárcsak fiatalabb lenne, hogy most tudjon versenyezni a világdöntőn. Önnek nem lesz ilyen problémája, mennyire várja izgatottan az eseményt?
– Óriási boldogság, hogy ez a verseny Budapesten lesz, mert imádom a várost és a stadiont is. Számos különleges emlék köt hozzá, nem mindennapi lesz visszatérni önökhöz.
– Máshogyan készül fel mentálisan az ilyen különleges eseményekre?
– Azt hiszem, hogy az atlétaléttel jár, hogy valaki akkor tudjon a legjobban teljesíteni, amikor a legnagyobb a nyomás. A világdöntő az átlagnál fontosabb esemény, de sokkal jobban izgulok a dal megírása miatt, mint hogy ismét neki kell futnom és ugrani kell majd.
– Minden világcsúcs különleges. Önnek mi teszi különlegessé a tavaly nyáron Budapesten, a Gyulai István Memorialon elért 629 centiméteres csúcsát?
– Ugyan nem egy nagy világesemény volt, mégsem volt közömbös a számomra. Őszintén ki merem jelenteni, hogy van valami megmagyarázhatatlan, de annál különlegesebb kapcsolatom a várossal. Imádok Budapesten időt tölteni, nagyon jól érzem magam önöknél. A magyar ételeket különösen szeretem, márpedig egy atlétánál az edzés, evés, alvás háromszög mindig fontos, hogy rendben legyen. Ráadásul szeretek jó minőségű, finom ételeket enni.
– Van már kedvenc magyar étele is?
– Nagyon szeretem a gulyáslevest, mindig eszem, amikor Budapesten járok. De legközelebbre ajánlania kell valami mást is, szívesen kipróbálnék valami újat.
– Élne is a magyar fővárosban?
– Rengeteget vagyok úton, de miért ne? Szívesen tölteném itt a nyarakat, ezért is örülök annyira, hogy az idén kétszer is visszatérhetek, előbb a Gyulai István Memorialra, majd a világdöntőre. Még az is lehet, hogy egy magyar előadót is bevonok a dalszerzésbe, de ez nem lenne könnyű, mert amennyire szép, annyira furcsa is a magyar nyelv. Minden esetre érdekes lenne, az biztos.








