RÁCZ PÉTER
RÁCZ PÉTER
2012.04.27 13:02 Frissítve: 2015.03.29 03:37

Botrányok között is erősödött az olimpizmus

Az 1908-as londoni játékok igazi felüdülést jelentettek az előző kettőhöz, az 1900-as párizsi és az 1904-es St. Louis-i ötkarikás seregszemléhez képest. Akkor a világkiállítások melléktermékévé züllött minden, a brit fővárosban azonban az olimpia szerencsére már kezdte elnyerni az igazi rangját.

 

A londoni White City Stadion Királfy Imre vezetésével épült fel
Királfy Imre

A szervezők megpróbáltak tanulni. Ugyan Londonban is rendeztek kiállítást, mégpedig a franciák és angolok közösen, de kifejezetten azzal a szándékkal, hogy hirdessék és népszerűsítsék az olimpiát. Az új kezdeményezés félig sikerült csak, mert a versenyek időtartama most is nagyon elnyúlt, április 27-től október 29-ig zajlottak. Viszont az egész lényegesen életképesebb volt, mint az előző kettő játékok.

London páratlan szervezési bravúrt hajtott végre. Eredetileg Róma adott volna otthont az eseménynek, de 1906-ban kitört a Vezúv, és ez túlságosan is komoly megterhelést jelentett az olasz államnak. A helyreállítási munkákra szánt pénz elvitte a sportra szántat, így az 1906-os, utóbb nem hivatalosnak nyilvánított athéni olimpián be kellett jelenteniük: nem tudják vállalni a rendezést.

Az angolok felajánlották, hogy beugranak, persze könnyű volt ezt mondani, megvalósítani annál nehezebb.

Aztán a britek Lord Desborough (a Brit Olimpiai Tanács, a londoni játékok előkészítő bizottságának megalapítója) vezetésével csodálatos munkát végeztek az idő szorításában. A magyar származású Királfy Imre vezetésével felépült a híres White City Stadion, amely egészen különleges építészeti megoldásokkal rukkolt ki.

NSO OLIMPIATÖRTÉNETI SOROZAT
1896, ATHÉN
1900, PÁRIZS
1904, ST. LOUIS
1908, LONDON

Az aréna, amelyet alig 10 hónap alatt húztak fel, magában foglalta az úszómedencét, továbbá a futórész köré épült egy kerékpárpálya is. A futórész a ma megszokott 400 méteres szabványtól eltérően 536 méteres volt, míg a kerékpárpálya meghaladta a 600 métert. Összesen 70 ezer nézőt tudott befogadni a létesítmény.

OLIMPIAI FÜST ÉS LÁNG
(avagy a játékok botrányai)

 

Aki ellenfél nélkül nyert

 

A 400 méteres síkfutás egészen egyedülálló az olimpiák történetében, és azóta sem látott módon ért véget, egyben pedig felerősítette a már említett brit–amerikai ellentétet.

 

A négyes döntőbe három amerikai, John Carpenter, William Robbins, John Taylor, illetve egy brit, Wyndham Halswelle került.

 

Fontos tudni, hogy ekkor még nem jelöltek ki külön pályát minden indulónak, együtt futottak. Egészen 200 méterig rendben ment a viadal. Ekkor úgy tűnt, hogy Halswelle átveszi a vezetést, ám Carpenter felzárkózott melléje, majd a közönség számára váratlanul a könyökével mellbe lökte. A brit elveszítette a lendületét, pár pillanatra a pályáról is letért, így a másik két amerikai is megelőzte.

 

Kaotikus jelenetek következtek: egy magáról megfeledkező pályabíró kilökte Taylort a futócsíkról, míg egy másik letépte a célszalagot, látván, hogy az amerikaiak érnek oda előbb.

 

Csak nagy nehezen csillapodtak a kedélyek. A versenybíróság kizárta a könyöklő Carpentert, amit az amerikaiak nem értettek, hiszen náluk otthon teljesen megszokott volt a lökdösődés. A határozat szerint a döntőt két nap múlva megismételték, ám ezen Taylor és Robbins tiltakozásul nem indult el. Így Halswelle egyedül teljesítette a távot, és így nyert olimpiai aranyérmet – egyedülálló módon a játékok történetében.

 

Az olimpiára komolyan rányomta bélyegét az angol–amerikai ellentét, de akadtak más botrányok is. A cári birodalomhoz tartozó finnek nem akartak az orosz zászló alatt felvonulni, ám aztán kénytelenek voltak. Az eredményeiket azért külön számolták az oroszokétól. Az írek közül pedig többen nem kívántak az Egyesült Királyság színeiben szerepelni, ezért sok esélyes versenyzőjük inkább hazautazott.

A svédek zászlaját egészen egyszerűen elfelejtették felhúzni a stadion felett, az amerikaiaké meg azért nem került oda, mert a zászlóvivő Ralph Rose nem akarta meghajtani hazája lobogóját az uralkodó előtt. Később azért mégis kitették a zászlót a királyi család legnagyobb örömére.

Sporttörténeti jelentőségű volt az a mise, amelyet július 19-én tartottak a Szent Pál-székesegyházban. Az amerikai episzkopális egyház Pennsylvaniából érkező püspöke, Ethelbert Talbot megkülönböztetett figyelemben részesítette az olimpiát, ezért prédikációjában is megemlékezett a játékokról, amelynek résztvevői külön meghívót kaptak. Az olimpiára vonatkozó beszédének egyik része így hangzott: „...a játékok maguk fontosabbak, mint a versenyek és a díjak.”  A püspök beszédét később Pierre de Coubertin NOB-elnök a következőképpen foglalta össze: „Az olimpiákon nem is annyira a győzelem a fontos, hanem a részvétel.” A báró szavait az évtizedek folyamán különféleképpen idézték, és ezekből alakult ki az olimpia egyik fő jelmondata: „Nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos".

Az olimpia minden visszássága ellenére aztán a záróvacsorán Coubertin már mégis pozitívan ítélte meg az ötkarikás játékok jövőjét.

Ami a magyar szereplést illeti: három aranyéremmel gazdagodott a gyűjteményünk, kettő vívásban, egy birkózásban született.
Előbbi küzdelmeire a nagy White City Stadion mellett egy sátorban került sor kavicsos, göröngyös talajon. Ez alapvetően megnehezítette a vívást, mert a talaj miatt a résztvevők nem tudtak minden technikai fogást bevetni.

Kard egyéniben a körülményekhez Fuchs Jenő alkalmazkodott a legjobban. A nyolcas döntőbe öt magyar került be, és a sors úgy hozta, hogy a végén holtverseny alakult ki Fuchs és Zulawszky Béla között. Kettejük között egyetlen találat erejéig tartó menetet rendeztek, melynek során Zulawszky támadását védte Fuchs, majd egy gyors visszavágással eltalálta riválisa fejét, így ő lett a bajnok.

A LEGFŐBB ÉREMHALMOZÓK
  A E B
Mel Sheppard
3
Az amerikai atléta megnyerte a 800 méteres és az 1500 méteres síkfutást, továbbá tagja volt a 1600 méteres vegyes váltónak (ebben a számban az első kettő futó 200 métert, a harmadik 400, a negyedik 800 métert futott).
Henry Taylor
3
A brit úszó igazi sztárnak számított a vízben, ő nyerte a 400 és az 1500 méter gyorsot, valamint tagja volt a 4x200 méter gyorson győztes váltónak.
Oscar Swahn
2
1
A svéd sportlövő ekkor már a 61. életévében járt. Különleges, ma már nem létező futóvadlövő számokban oktatta a mezőnyt (az egyik aranyát csapatban érte el).
Martin Sheridan
 2
 1
Az amerikai atléta megnyerte a diszkoszvetést, a görög stílusú diszkoszvetést, és még egy bronzot is elkönyvelhetett helyből távolugrásban.

A kardozók csapatversenye a mieink teljes diadalmenetét hozta annak ellenére, hogy a „profi” honvédtisztek nem lehettek tagjai a csapatnak. A Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter, Werkner Lajos, Földes Dezső összeállítású együttes sorra verte meg az ellenfeleket. A németeket 9:0-ra, az olaszokat 11:5-re, míg a döntőben a cseheket 9:7-re győzte le.

A sztár, már ha lehet ilyet írni, Fuchs Jenő volt, aki azonban életvitelével cseppet sem számított a mai értelemben vett celebnek. A magánéletben visszahúzódó, magának való embernek ismerték. Természete alapján igen ingerlékeny típus volt, aki azonban halálosan nyugodttá változott, amint a pástra lépett. Nem tartozott a magyar sportolók legkedveltebbjei közé, de mindez nem igazán érdekelte. Rendszeresen összeveszett az elöljárókkal, nem volt éppen békülékeny ember. Általánosságban véve nem edzett rendszeresen, de ha olimpiai felkészülésről volt, akkor mindent beleadott. Magyarországon csak elvétve indult versenyeken.

A 29 éves birkózó, Weisz (Vértesi) Richárd nehézsúlyban ért a csúcsra egy nem mindennapi döntőben. Kezdésnek a dán Carl Jensen jött, majd fivére, Sören Marius Jensen – mindkettejükkel nagyon elbánt. Ez a két diadal már a döntőbe jutást jelentette Weisznek.

Fuchs Jenő

A fináléban következett Alekszandr Petrov. Az elején már látszott, hogy Weisz az erősebb, de az orosz valahogyan mindig megtalálta a menekülőutat. Húsz perc után sem született döntés, ezért tíz perc hosszabbítás következett, de ez sem hozott értékelhető eredményt. A második húsz percben Petrov volt az aktívabb, ám egyik akcióját Weisz megkontrázta, minek következtében az orosz került a földre, csakhogy ebből a helyzetből sem sikerült döntő fölényt kiharcolnia. Újabb tízperces hosszabbítás következett, amely során egyre inkább kitűnt, hogy Petrov fárad. Weisz relatív frissessége egyre jobban kamatozott, és végül az idő letelte után, összesen hatvan percnyi birkózást követően pontozással a magyart hirdették ki győztesnek.

Weisz Richárd

Weisz Richárd egyébként sokoldalú sportoló volt. Belekóstolt a távolugrásba, súlyemelőként is jeleskedett, de tornázott is. Pályafutását egy balszerencsés döntés törte meg. Egy edzésen fogadásból kiállt a németek profi világbajnoka, Cziganiewitz ellen, és bár döntetlenül végeztek, Weisz nem örülhetett túlságosan az eredménynek. Fogadásuk miatt ugyanis a Magyar Athletikai Szövetség profinak nyilvánította, és mint ilyen, a kor szokásainak megfelelően nem vehetett részt az amatőrök versenyein. Eljött 1912 és a stockholmi olimpia, amikor valakinek eszébe jutott, hogy reaktiválni kellene ezt a drága Weisz gyereket, hiszen milyen jó lenne egy újabb arany. Azonban hősünk ekkorra régen leállt a rendszeres edzésekkel, mert már teljesen más foglalkoztatta. Később cirkuszi erőművészként lépett fel, és kávéházat működtetett. A második világháborúban sokat nélkülözött, éhezett, emiatt legyengült a hajdan erős szervezete, így nem élhette túl az epegyulladását 1945-ben.

ÖTKARIKÁS ÖTÖS (öt érdekesség az olimpiáról)

 

Poénból, a fényképészek kedvéért érte el a legjobbját Ralph Rose súlylökésben. A világcsúcstartó amerikai az esős versenyen 14.21 méterrel nyert. A fotósok szerették volna lekapni lökés közben, de mivel ez a viadal közben nem sikerült, megkérték, hogy próbálkozzon még egyszer, az eső elálltával. Rose ekkor már 14.37 méterre repítette a súlygolyót...



 

Nyolcadik aranyérmét is megszerezte a gyermekbénulásból csodával határos módon felgyógyuló amerikai Ray Ewry, és ezzel akkor minden idők legeredményesebb olimpikonja lett. Párizs és St. Louis után ismét megnyerte a helyből magasugrást és a helyből távolugrást. Helyből hármasugrásban csak azért nem tudott triplázni, mert ezt a számot már nem rendezték meg.


 

 

Maratoni futásban az olasz Dorando Pietri elsőként érkezett meg a stadionba, de nem bírta az utolsó métereket, többször is összeesett. A rendezők, a pálya mellett levők segítették át a célvonalon, ám mivel idegen segítséggel ért be, kizárták. A győztes így az amerikai Johnny Hayes lett, Pietri pedig egy díszes serleget vehetett át vigaszdíjként Alexandra királynétól.


 

Meglepő módon a műkorcsolya is szerepet kapott a programban, összesen négy számban rendeztek versenyt. Férfi egyéniben a svéd legenda, Ulrich Salchow győzött. Az úgynevezett különleges figurák mellett női egyéniben és párosban osztottak még érmeket.



Ezen az olimpián alakult ki a maratoni ma ismert hossza. A londoni táv eredetileg 42 kilométer lett volna, de Alexandra királyné kifogásolta, hogy a futók nem a királyi páholy előtt érnének célba, így a szervezők ennek megfelelően meghosszabbították a távot, így alakult ki a 42 195 méter, ami 1921-ben vált végleg hivatalossá.

 

 

DORANDO PIETRI A MARATONIN

 

 

 

A MAGYAR DOBOGÓSOK (3 arany, 4 ezüst, 2 bronz)
Érem  Versenyző  Sportág  Versenyszám
Arany  Fuchs Jenő
vívás
kard egyéni

Fuchs Jenő, Gerde Oszkár, Tóth Péter, Werkner Lajos, Földes Dezső vívás
kardcsapat
  Weisz Richárd  birkózás nehézsúly
Ezüst  Halmay Zoltán
úszás 100 gyors
  Somodi István
 atlétika magasugrás
 Munk József, Zachár Imre, Las-Torres Béla, Halmay Zoltán
 úszás 4x200 gyorsváltó
  Zulawszky Béla  vívás kard egyéni
Bronz  Levitzky Károly
evezés
egypárevezős
 Simon Pál, Wiesner Frigyes, Nagy József, Bodor Ödön, Rácz Vilmos (előfutam)
atlétika
Váltófutás (200-200-400-800 méter)

 

TOP 10 NEMZET
    A E B
1.  Nagy-Britannia 56
51 39
2.  Egyesült Államok
23 12
12
3.  Svédország 8
6 11
4.  Franciaország
5
5
9
5.  Németország 3 5
5
6.  Magyarország 3
4
2
7.
Kanada
3
3
10
8.  Norvégia
2
3
3
9 .
Olaszország 2
2
0
10.  Belgium
1 5
2

 

2013.01.09 10:56:24

London 2012

Londonban paralimpikonjaink is kitettek magukért. Ön kinek adná az Év sportolója címet?

2013.01.05 09:18:33

London 2012

Erős női nyolcas küzd, benne a víz és a tatami csillagaival az Év sportolója címért.

2013.01.02 11:06:27

London 2012

Nyolc egyéniség, akinek a versenyéért, küzdelméért, játékáért egy ország szorított a játékok alatt.

2012.12.21 19:21:51

London 2012 KARÁDI ZOLTÁN

A nyáron Gyurta, Berki, Kozák, Fazekas, Szabó és Kökény is begyűjtötte a világ- és Európa-bajnoki cím mellé az olimpiai aranyat.