Nem múlt el nyomtalanul Wigo könyöklése. A kemény amerikai srác  akire állítólag több csapat több játékosa is feni már a fogát&  még a szerdai derbin Kiss Gergő arcát vette kezelésbe. A sors akkor úgy büntette ezen cselekedetéért, hogy a felúszni nem tudó, az ellen kapuja előtt szédelgő magyar az eltékozolt alkalmi USA-fórt követően magányosan kaphatta a labdát, és 54 után nem egészen tiszta fejjel, de belőtte a roppant fontos, megnyugtató találatot. Aztán sietett Pavlik dokihoz. A diagnózis: orrcsontrepedés&

A-csoport, 2. fordulóVoltaképpen Sydneyben, az ezt megelőző Világkupán sem indult másként&Akkor, 1999 szeptemberében Olaszország legjobbjai kenték el rögvest a mieink száját, aztán tessék, kinek a nyakába akasztották a legfényesebb medáliákat? Nos, ettől itt, Belgrádban még messze vagyunk, de hogy fikarcnyival sincs kevesebb esélye Kemény Dénes csapatának címének megvédésére, mint az oroszok elleni agyonnyert, s végül mégis elveszített derbi után, nem kérdéses.

Mindig is tudtuk, hogy a kereskedelmi televíziónak az az érdeke, hogy a néző folyamatosan a készülék előtt üljön. "Ne menjenek sehová!", "Maradjanak velünk!", búcsúznak el a műsorvezetők, remélve, hogy valóban nem kapcsolunk át másik csatornára, és a konyhába sem ugrunk ki sörért. A vízilabda-közvetítéssel kedden debütáló RTL Klub érdekes módját választotta a nézők fotelhez szegezésének: a képernyőre nem írták ki az eredményt.

Horkai György-góllal búcsúztunk, Molnár Tamás-góllal nyitunk& Montreali bajnokunk érte el az 1979-es belgrádi Világkupa utolsó magyar találatát (az almanach egy bődületes, tizenhárom méteres bombát jegyez), Gyarmati Dezső csapata 84-re páholta el Bulgária legjobbjait. Akkor, huszonhárom évvel ezelőtt a körmérkőzéses rendszer utolsó három fordulóját Rijekában rendezték meg a szerbek  ezúttal végig a Duna-parti fővárosban küzdenek majd a felek.

Augusztus 18-án, útban a belgrádi Világkupára Szentesen tölt egy éjszakát a magyar férfiválogtaott és egy fővárosi szponzor jóvoltából karitatív mérkőzést játszik a házigazdákkal. A szentesiekkel szó ide jobban illett volna, hiszen a válogatott Világkupa előtti utolsó edzőmérkőzésének egyik félidejében a Kontavill jelenlegi gárdája, még a másik felében az erre az alkalomra hazahívott egykori Kurca-parti játékosokból álló csapat veszi fel a küzdelmet Molnár Tamásék ellen.

Az OB I B-s bajnokságot hatalmas fölénnyel, pontveszteség nélkül nyerte a Ceglédi VSE-Geosaurus gárdája, így tíz év után ősztől újra a sportág legjobb együtteseinek küzdelemsorozatában szerepelhet. A létszám emelése miatt egyébként a ceglédiek harmadik helyezettként már egy évvel korábban is résztvevői lehettek volna az OB I-nek, akkor azonban nem vállalták az indulást.

Már akkor sejteni lehetett, hogy a játékosok az utolsókat fogják rúgni a szigeti nagymedence vizébe (nem képzavar: Mátéfalvy Csaba másodedző kőkemény lábtempó-gyakorlatsora volt a tréning fő része), amikor a szokványos parkolóhelyeken homokhalmokat találtak reggel. A hatalmas áradás ugyanis a várakozások szerint a sziget felső szegélyét is átlépi, ezért az uszodánál is majd egy méter magas zsákfalat készítettek a munkások (elkapott, ugyanakkor sportszakmailag nehezen értékelhető foszlány egy homokot lapátoló melóstól: "Te, ez tisztára olyan, mint a kosárlabda: hárompontos zsákolás&).

A jövő heti Világkupára utazó tizenhárom pólósból hét a Domino-BHSE játékosa, közülük öt olimpiai bajnok  ilyen erőkoncentrációra még nem igazán volt példa a magyar vízilabdában. A Kőér utcában olyan csapat formálódik, amelyik garantáltan tagja lesz az európai elitnek: amióta a sportágban kontinensszerte eluralkodott a profizmus, csak az UTE tudta tartani a lépést a nagyokkal, még a kilencvenes évek közepén  habár a BEK-et és három LEN-kupát nyerő lilák is folyvást anyagi problémákkal küzdöttek. Az ugyanakkor Barcelonától Athénig mindenütt jellemző  leszámítva a zágrábi és nápolyi fellegvárat.

Jaj, úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok, és még Bambi is kapható.A fülbemászó sláger, amelyről rögvest a víz, a napfény, a hullámok, a sör, csinos, barna lányok jutnak az ember eszébe. Sokáig két barát, két egykori kitűnő pólós, Ambrus Tamás és Petőváry Zsolt (bár támadónk még mindig aktív, olyannyira, hogy az elmúlt idényben csak úgy szórta a gólokat az olasz A-ligában!) is így volt ezzel.

Voltaképpen egyetlen igazán feltűnő jelenségre figyelhetett fel az, aki szerdán kilátogatott a Világkupa előtti utolsó simításokat végző férfiválogatott edzésére. Szécsi Zoltán fél évtizeddel ezelőtti önmagát idézve, teljesen lecsupaszított arcéllel nyúlkált a labdák után. Tekintettel arra, hogy a kapus a túlzottan gyerekes benyomás "ellen növesztette körszakállt anno, az ember már-már azt hitte, valami fura fordulat állt be életében, ő azonban hamar lehűtött mindenkit: "szétment a kezemben a szakállvágó, véletlenül belenyírtam, ezek után nem maradhatott; nem baj, Belgrádra visszanő.

És akkor az Olaszországból hazatérő, a Vasas-Plaketbe igazolt Binder Szabolcs keze lövésre lendül&

Tizennégy hónappal a pozsonyi Duna-kupán aratott siker után ismét belekóstolhatott a magyar férfiválogatott a végső győzelem édes ízébe (utóbbi jelzőnek nem mond ellent, hogy mindez az Unicum-kupán történt). Tekintettel arra, hogy a sydneyi olimpiát megelőző négyesztendős ciklusban inkább az volt a feltűnő, amikor nem elsőként zárt a csapat, akár erre is helyezhetnénk a fő hangsúlyt. Mindazonáltal egy héttel az évad legjelentősebb eseménye, a Világkupa előtt hamis hangokat szólaltatnánk meg, ha a múlt heti teljesítmény okán a fanfárokhoz nyúlnánk.