Ebben a furcsa világban nem sokan érezhetik magukat biztonságban. A munkahelyen bármikor szólhatnak, öreg, holnaptól nem kell jönnöd, aszszonyom, sajnos létszámcsökkentés van. A sportban, a teljesítményorientált sportban sincs ez másként, szerződés ide vagy oda, egyik pillanatról a másikra lapátra kerülhet az ember.

Alig fejeződött be a bajnokság, máris edzésbe álltak a Szolnoki VSC vízilabdázói. Ennek az a legfőbb oka, hogy pénteken Egyiptomba utaznak, ahol egy nemzetközi tornán vesznek részt.

Győztes csapaton nem szokás változtatni, Kemény Dénes szövetségi kapitány az építkezés jegyében azonban három helyen cserél a Moszkvában diadalt aratott keretben.

A nehezebb ágra került a magyar női juniorválogatott. A portugália európa-bajnokságon a görögök ellen az volt a tét, hogy a sokkal könnyebb találkozónak számító németek vagy a kifejezetten erős, a B-csoportban csak egy vereséget elszenvedő hollandok kerülnek csütörtökön a mieink útjába. Nos, miután Györe Lajos csapata sajnos simán bukta el a görögökkel szembeni csatát, Hollandia ellen kell megvívnia az elődöntőbe jutásért zajló csatát.

Ha így folytatja, Sabadell díszpolgárává avatják& Kezdődött azzal, hogy két évvel ezelőtt az adott szó kötelez elv alapján odakanyarította nevét az orra alá dugott szerződésre. Nem tagadta, a Fradival nyert bajnoki aranyérem, a BL-indulás gondolkodóba ejtette, ám miután már előzőleg megegyezett a spanyolországi klubbal, belevágott a légióséletbe.

Két másodperc hiányzott ahhoz, hogy a Világliga-sorozatban először dőljön el büntetőpárbajban a három pont sorsa, ám a horvátok balkezese, Tomislav Primorac egy higgadt, emberelőnyben elengedett lövéssel még a rendes játékidőben megszerezte együttesének a győzelmet.

Na persze ilyen felvezetés után nincs min csodálkozni& Most nem arra gondolok, hogy a vasárnapi meccs ugyanúgy kezdődött, mint a szombati: az oroszok fölépattintották a labdát az első támadás végén, míg nálunk Molnár némi brusztolás után Makszimovba vágta a labdát centerből. Habár lehetne ezen is.

Férfi Világliga, A-csoport, 1. forduló, első mérkőzés, MoszkvaOroszország-Magyarország 6-12

Azért a szicsasz, az a régi.Változhat itt kismillió dolog, borulhat szemfödél a kommunizmusra, indulhat vita arról, maradjon-e Vlagyimir Iljics az üvegkoporsóban, közszemlére kitéve, létesülhet föld alatti paradicsom a Vörös tér közelében, alakulhat át a viccek táptalajának számító GUM a legszédületesebb hipermarketté, suhanhatnak a legmodernebb autócsodák a folyó hosszúságú sugárutakon  a reflexek, a klasszikus attitűd aligha megváltoztatható.

Legutóbb tizenhárom évvel ezelőtt győztük le Oroszországot (pontosabban akkor még a Szovjetuniót) utoljára idegenben. Ehhez képest a Világliga szombati moszkvai nyitómérkőzésén simán, 12-6-ra diadalmaskodtak a mieink.

Akár kölcsön is kérhetnénk a hidegháborús szlogent jelen esetre: "Látogasson el a Szovjetunióba, mielőtt a Szovjetunió látogat el önhöz! Persze ez a látogatás nem "olyan látogatás  többek között kis hazánk deresedő halántékú polgárai is tudnának mesélni az "olyan változatról , ugyanakkor az új sorozatot voltaképpen jól jellemzi az idézet: a csoportellenfelek szépen körbevizitálják egymást, most például mi megyünk az oroszokhoz, később ők jönnek hozzánk.

Az már most látszik, hogy komolyabb kezdeményezés, mint a LEN elsorvadt egynyári, 2000-ben megutált Európai Nemzetek Ligája. A FINA által hosszú hónapok óta előkészített Világliga gyaníthatóan sokkal több idényt ér meg, annál is inkább, mert nem csupán azért találták ki, hogy a nyáron megszokott felkészülési tornák langyossága helyett éles mérkőzéseket vívhassanak a legjobbak - a sportágban korábban elképzelhetetlen nagyságú pénzdíjakat akaszthatnak le a sikeresek.