A hét elején még úgy tűnt, képtelenség futballmérkőzést rendezni Békéscsabán a Kórház utcai stadionban. Hó borította a játékteret, hó borította a lelátót. Aztán összefogtak a helyiek, és hétfőre nagyjából letakarították a havat a játéktérről.

Erős túlzás lenne azt állítani, hogy családi körben rendezték a rangadót, ám a telt házhoz is nagyon sok hiányzott, pedig szándékkal sem lehet pompásabb idénynyitót kívánni, mint a két ősi rivális találkozóját.

Nyilvánvaló, a sok Cavinton az oka, de ezek a fiúk nem felejtenek. Jól emlékeznek arra, hogy tavaly szeptember 14-én már bunyóztak egy jót, kisebb-nagyobb kárt okozva egymásnak, illetve a székesfehérvári klubnak, amelyet megbüntetett a fegyelmi testület.

Tévedni (szak)emberi dolog, tudja ezt Bicskei Bertalan is. Na, nem arról van szó, hogy rossz taktikát dolgozott ki a tréner, hanem arról, hogy a Székesfehérvárról érkezett autóbuszról leszállva a házigazdák számára fenntartott öltöző felé vette az irányt.

Négyezer szurkoló, viszonylag elfogadható talajú pálya, egy szép pirotechnikai bemutató, és Lagzi Lajcsi félórás nótázgatása.Jelentjük, ezzel az idénynyitó KispestDunaferr meccs minden pozitívumát felsoroltuk.

Nem sikerült a zalaegerszegiek első fellépése a tavaszi idényben  20-s vereség a Ferencvárostól az Üllői úton Magyar Kupa-mérkőzésen , ennek ellenére húsz perccel a bajnoki találkozó kezdete előtt a házigazdák menedzsere, Nagy Ferenc ellentmondást nem tűrő hangon jelentette ki az öltözőfolyosón: "Simán nyerünk!

Vidám napra ébredt Siófok apraja-nagyja, hiszen a tavaszi nap simogatta a Balatont fogságba ejtő még mindig hatalmas jégtakarót, ráadásul pályára lépett a futballcsapat. Ez utóbbi nagy szó ám, hiszen a télen másról sem szóltak a hírek, minthogy elfogyott a pénz, nincs támogató, és a Siófok FC bizony már el sem indulhat a 2003-as folytatásban.

Az már az első pillanatban látszott, hogy korántsem biztos, hogy a lefújás után a hazaiak ünnepelhetnek. A Dunaferr meglepően szervezetten futballozott.