Marius Sasu: jó labdakezelés

A kispestiek ráadásul alaposan megadták a tiszteletet a bajnoki rajtnak, az ultrák például egy káprázatos pirotechnikai show-t mutattak be, Lagzi Lajcsi táncra hívta a közönséget, a huszonkét kezdőjátékos pedig egy-egy labdát rúgott ki a lelátóra. Ez utóbbi műsorszám kétségkívül a dunaújvárosi híveknek tetszett csak igazán, lévén, a vendégfocisták érthető részrehajlása miatt minden másodikuk kapott az ajándékból (tegyük hozzá, a piros-fehér drukkerek meg is érdemelték a labdákat: az őszi szezon befejezése óta eltelt három hónapban úgyis csak ennek az egyetlen apróságnak örülhettek).
Gálhidi György szaktanácsadót az igen lehangoló újvárosi állapotok miatt így kellemes meglepetésként érte az MTK ellen kedden mutatott játék, bár a tréner hozzátette: ezúttal egy hasonlóan szoros vereségnél már valamivel többet szeretne. Kollégája, az új csapatával pénteken bemutatkozó Ôze Tibor nem titkolta, izgul – no, de bízott benne, játékosai hamar megnyugtatják. Igaz, Erős Károly esete éppenséggel némi idegeskedésre adhatott okot, hiszen pénteken egy rossz helyen előbukkanó árok kissé átrendezte a játékos kocsijának karosszériáját. A középpályás azért helyet kapott az együttesben, ellentétben a belázasodott Hamar Istvánnal, akit Hercegfalvi Zoltán helyettesített. Felépült viszont Hrutka János, miként a pályára került az új szerződését aláírni nem akaró, és ezért Kovács Attila tulajdonossal nézetkülönbségen lévő Torghelle Sándor és Bárányos Zsolt is.
Mindazonáltal az már az első pillanatban látszott, hiába rendezett egy kisebb fiesztát a Kispest a meccs előtt, korántsem biztos, hogy a lefújás után is hasonlóan ünnepelhetnek a hazaiak. És nemcsak azért nem tűnt könnyed tavaszi játszadozásnak a mérkőzés, mert az idő sokkal inkább a telet idézte, hanem mert a Dunaferr meglepően szervezetten futballozott.

Ráadásul volt a csapatnak egy Buzás Attilája, aki nagyszerűen játszotta be a bal oldalt, s esetenként még egy-egy, magyar pályán igazán ritkán látható trükkre is vetemedett. Megjegyezzük, ő az a Buzás, aki másfél éve a Marcali játékosaként azzal hárította el Glázer Róbert kispesti invitálását, hogy nem érzi elegendőnek tehetségét egy élvonalbeli szereplésre. Pedig az első félidő alapján ő azon futballisták közé tartozott, akik valamilyen szinten az első osztályhoz méltó játékot nyújtottak.
Higgyék el, nem voltak sokan.
A Kispest ugyan támadott rendületlenül, ám hiába rohamoztak három csatárral a hazaiak, gólhelyzetig csak kivételes esetben jutottak el. Hercegfalvi Zoltán lövésén és Hrutka János két fejesén kívül sokat nem tudott felmutatni a Honvéd – persze ezzel a teljesítménnyel még mindig magasan túlszárnyalta a Dunaferrt. A vendégcsapat támadókedvéről legyen elég annyi: a kispesti kapus, Tóth József a 44. percben éppen másodszor ért labdához…
Fordulás után azért jóval többször akadt dolga Tóth Józsefnek, elvégre a Dunaferr nagy lendülettel kezdett, öt perc alatt három szép akciót is vezettek a vendégek. Tehették, mert a Kispest komótosan futballozott, nem úgy festett, mintha kényelmetlen lenne számára a döntetlen.
Pedig, hogyne lett volna az.

A kivárás azonban meghozta az eredményt, egyszercsak vezetést szerzett a Honvéd. A gól Marius Sasu érdeme, aki kiválóan helyezte a labdát a kapu bal oldalába. Igaz a nagy örömködéshez nem ártott egy kis kézimunka sem, így jókora szépséghiba, hogy ez az első találata így tökéletesen szabálytalan volt, s a meccset végül a játékvezető hibája "döntötte el”. A Dunaferr becsületére legyen mondva, hátrányba kerülése után komolyan igyekezett az ellen kapujának közelébe jutni, és egyszer, kétszer bizony csak Tóth Józsefen múlott, hogy maradt a hazai előny. Ekkor végre felpörgött a meccs, a játékosok mindkét oldalon sokkal többet futottak, mint korábban, és ezen bő húsz perc alatt már elérte volna a közepes minősítést a színvonal – fájdalom, egy meccs nem csupán húsz percig tart…
A Dunaferr a vártnál jobban játszott, komoly ellenfele volt a Kispestnek, míg a hazaiak éppenséggel kicsit kényelmesen kezdték a szezont, örülhetnek, hogy a vendégcsapat nem tudott meglepetést okozni. A lényeg, persze, az eredmény, a Kispest 1–0-ra nyert, és hosszú idő után így ismét boldog Honvéd-szurkolók hagyhatták el a Bozsik-stadiont.
Lám, milyen kevés is elegendő az ünnepléshez.

Percről percre

18. perc: Több mint negyedórának kellett eltelnie a tavaszi szezon első tetszetős akciójáig: Bárányos kapott labdát a kezdőkörben, s ahogy megszelídítette azt, egyből a mélységből megiramodó Erős Károlyhoz játszott. A középpályás nagy lendülettel tört a tizenhatosig, ott balra játszott Dubeczhez, aki még tolt egyet a labdán Sasu felé. A csatár középre lőtt, Torghelle átlépős csellel Hercegfalvit hozta nagy helyzetbe, és az ő ballábas lövése után a labda – miután még egy újvárosi védőt érintett – alig kerülte el a bal alsó sarkot.
28. perc: Sasu az ápolás után jócskán időzött az oldalvonal mellett, Juhos játékvezető csak nem akarta visszaengedni őt a pályra. Aztán akkor, amikor a hazaiak megszerezték a labdát, és támadásba lendültek, a játékvezető kiintett a csatárnak, aki így egymagában léphetett ki a bal oldalon Bárányos remek passzával. Az akcióból könnyedén gólt szerezhettek volna a piros-feketék, ugyanis Torghelle középen teljesen egyedül várta, hátha játékostársa helyzetbe tudja hozni. Hát nem tudta – a beadása rosszul sikerült.
30. perc: Bárányos végzett el szabadrúgást Deli kapujától 25 méterre: a nem túl erős lövése után a labda elsuhant a sorfal fölött, majd az ötös környékén lepattant a földre, ám a vártnál jóval nagyobb ívben szállt az tovább, mint ahogy arra bárki számított (a kispesti talaj, ugyebár…). A dunaújvárosi kapusnak nagyszerű reflexmozdulatra volt szüksége ahhoz, hogy megfogja a kapuba tartó labdát.
44. perc: Bárányos az ötödik Honvéd-szögletrúgást végezhette el: a jobb oldalról középre lőtt labdájába Hrutka fejelt bele az ötösön (igencsak megfeledkeztek róla a vendégvédők), ám kísérlete jócskán elkerülte a kaput.
60. perc: Megszerezte a vezetést a Kispest, igaz, ehhez kellett Zsók nagy, valamint Juhos játékvezető, és Tumó asszisztens kapitális hibája. Történt, hogy Erős Károly a jobb oldalról remekül ívelt a balösszekötő helyén a büntetőterületre belépő Sasu elé, aki kézzel szelídítette meg a labdát (Juhos, illetve segítője Tumó ezt nem vette észre), míg a dunaújvárosi hátvéd korántsem tett meg mindent azért, hogy megakadályozza a gólszerzésben. Így Sasu jobb lábbal, hét méterről könnyedén csavarhatott félmagasan a vetődő Deli mellett a kapu bal oldalába.
1–0
62. perc: Egyenlíthetett volna a vendégegylet, ugyanis egy Buzás, Lengyel, Nikolov vezette akció végén utóbbi játékos a jobbösszekötő helyén a kaputól kilenc méterről lőtt, Tóth József azonban remek érzékkel hárította a rövid sarok felé tartó labdát.
75. perc: Percek óta a vendég térfélen zajlott a játék, mégsem történt semmi érdemi, mígnem Takács Zoltán balról középre nem ívelt: a dunaújvárosi védők egyike röviden fejelte ki a labdát, ráadásul középre, egészen Erős Károlyig, aki kapásból legalább 18 méterről irgalmatlan erejű lövést eresztett meg. A jobb kapufa mellett elzúgó lövés nyomán mindenki felhördült.


Mestermérleg

Ôze Tibor a Kispest-Honvéd vezetőedzője:
Nagyon nehéz meccsen vagyunk túl, a lelkesen és szervezetten futballozó Dunaferrt sikerült legyőzni. A helyzeteink megvoltak, hiszen hét-nyolc alkalommal is gólt rúghattunk volna, ám saját magunk hibája, hogy ez csak egyszer sikerült.

Gálhidi György a Dunaferr szaktanácsadója:
Az első félidőben kényelmesen játszott a csapat, de a szünetbeli fejmosás hatására a másodikban már jobban futballoztak a játékosaim. Ekkor a Kispestnek kevés lehetősége adódott, nekünk több is, ám a gólt az ellenfél rúgta, méghozzá a mi hibánkból – no, meg úgy látszot, hogy Sasu kezezett is…