Mindenféle bántó szándék nélkül: a kezdés előtti hangulat a megyei bajnokság meccseit idézte (ha például voltak már GödTárnok derbin, el tudják képzelni, miről beszélünk, ha nem, akkor május közepén pótolhatják mulasztásukat).

Nahát ez aztán már túlzás volt a javából: március 27-ét mutatott a naptár, erre hófehér lett a pálya, és a szélén lenge öltözetű hölgyek helyett radiátorral, nagykabáttal és kisüstivel felszerelkezett urakat láthattunk.

Supka Attila emelt fővel ballagott a kispad felé. Megállt, a plexivel borított ülőhely bal oldalának dőlt, összefonta karjait, aztán rezzenéstelen arccal nézni kezdte a mérkőzést.

Kovács Zoltán a közelmúltban Hongkongba szerződött, ám mivel az új csapatánál, a Sengcsengnél csak a jövő héten kell jelentkeznie, továbbra is a lila-fehérekkel készül, és természetesen ott van a csapat bajnoki mérkőzésein is.

Ha kicsit összedrótozva is, de a Debrecen könnyű sérültjei végül vállalták a játékot, és így a vendégek a körülményekhez képest a legerősebb összeállításukban léphettek pályára az Üllői úton.

Számoljunk csak! Egy, kettő, három, négy& háromszázegy, háromszázkettő. És vége. Háromszázkettő nap nem a világ, ám jó, ha rögzítjük, pontosan ennyi idő telt el 2003. május 30. óta.