A végeredmény szempontjából előállhatnánk a régi tétellel, amely szerint a Roland Garros salakján nem érvényesül(het)nek a szerva-röpte játék képviselői, aki azonban látta Tim Henman pénteki produkcióját, talán egyetért abban: az imént említett tétel megdönthető.

Hogy a férfi-, illetve a női tenisz két különálló sportág-e, azt ki-ki döntse el meggyőződése szerint, mindenesetre tény: a hölgyeknél általában az volt a jellemző, hogy a különböző időszakokban nem volt versenyhelyzet, mert egyvalaki mindig kiemelkedett a mezőnyből. De volt, hogy ketten, és ők vívtak ádáz csatákat éveken keresztül, mint például Chris Evert és Martina Navratilova, később Steffi Graf és Szeles Mónika, majd Martina Hingis és Lindsay Davenport.

Az elmúlt tizenegy évben ötször avattak spanyol bajnokot férfi egyesben a Roland Garroson, háromszor úgy, hogy a fináléban legyőzött is spanyol volt, és miután további két alkalommal jutott el a döntőig spanyol teniszező, méltán tekinthettük a párizsi versenyt spanyol Grand Slam-tornának.

A józan ész azt diktálta, hogy a Williams nővérek, esetleg a felvezető versenyeken remeklő Amélie Mauresmo lesz a befutó, vagy talán a kiszámíthatatlan Jennifer Capriati. Erre mi történik? Két orosz sokkolta a mezőnyt.