Vb 2026: meglepetés volna, ha újra felsülnének a németek, de két potens kihívó is akad – bemutatjuk az E-csoport csapatait

NÉMETORSZÁG

A papírforma alapján a németeknek kötelező volna a legjobb 32 közé jutásért kiharcolni, de azt gondoltuk négy és nyolc éve is, hogy különösebb gond nélkül megy tovább a csoportjából a Nationalelf. Ehhez képest előbb 2018-ban címvédőként Dél-Korea, négy éve meg Japán győzte le az előbb Joachim Löw, utóbb pedig már Hansi Flick által irányított németeket, akik mindkétszer három mérkőzés után búcsúztak a tornától. Ezúttal már Julian Nagelsmann irányítja a válogatottat, és annál azért talán ezúttal többen bízhatnak a szurkolók, hogy ezúttal nincs ázsiai ellenfél a csoportellenfelek között.

A nemzeti csapat ugyan a szlovákoktól elszenvedett vereséggel indította a selejtezősorozatot, ám utána ötmeccses győzelmi sorozattal zárt, imponáló 16–1-es gólkülönbséggel, majd az első két tavaszi felkészülési mérkőzését is megnyerte egy-egy góllal Svájc és Ghána ellen – igaz, a svájciaktól kapott három gól nem feltétlenül lehet megnyugtató a hátsó alakzat stabilitását nézve. Rutinból mindenesetre nem lesz hiány a németeknél, hiszen ott van a keretben Antonio Rüdiger, Joshua Kimmich, Leon Goretzka, vagy éppen Leroy Sané is – egyaránt 30 fölöttiek, és jó eséllyel utolsó világbajnokságra készülnek. S akkor a válogatottban két éve nem szerepelt, ám a vb-keretbe visszahívott 40 éves Manuel Neuerről ne is beszéljünk – az ötödik világbajnokságára készülő kapus már puszta jelenlétével is óriási mentális pluszt jelenthet az Oliver Baumann, Alexander Nübel tandemnek. 

Ami a támadószekciót illeti, Nagelsmann kapitány a középpályán jó eséllyel Jamal Musialára, a csatársorban pedig a budapesti BL-döntő első gólját szerző Kai Havertzra támaszkodhat leginkább – ha már Serge Gnabry a 2018-as vb és a 2024-es Eb után újabb nagy tornáról marad le sérülés miatt. Nem szabad szó nélkül elmenni a Nationalelf vb-keretének legifjabb tagja mellett sem, a Bayernnél az idény felfedezettjének számító 18 éves Lennart Karl mellett. A legtöbbször klasszikus támadó középpályás posztján bevetett Karl első teljes felnőtt idényében 40 mérkőzésen majdnem 2000 játékpercet gyűjtött, 9 gólja mellett nyolc gólpasszt is kiosztott, nem mellesleg pedig német bajnok, kupagyőztes és szuperkupagyőztes lett. A válogatottban a svájci ellen bemutatkozott, majd Ghána ellen már egy félidőt kapott – a szélesebb nyilvánosság számára egyértelműen most robbanhat be a köztudatba.

ECUADOR

Húsz éve nem fordult elő a dél-amerikai selejtezősorozatból – három pont levonása ellenére is – második helyen kvalifikáló egyenlítőiekkel, hogy két egymást követő világbajnokságra kijutottak volna. Akkor a 2002-es debütálás után 2006-ban a máig legsikeresebb szereplést szállítva továbbjutottak a csoportjukból Iván Kaviedesék – aztán egy potyaízű Beckham-féle szabadrúgásgóllal búcsúztak a 16 között az angolok ellen.

Ezúttal tehát ismét ott van a vb mezőnyében a La Tri, és keretükben szerepel a 36 éves csapatkapitány, Enner Valencia is, aki az egykoron a PSV-ben is megfordult Édison Méndez után hazája második labdarúgója lehet, aki három világbajnokságon is szerepel. A török bajnokság egykori gólkirálya 36 évesen is oroszlánrészt vállalt a vb-szereplés kiharcolásából, hiszen hat góljával a válogatott legeredményesbbje volt a selejtezősorozatban. 

A középpályán a Chelsea „zongoracipelője” Moises Caicedo lehet a biztosíték arra, hogy az ellenfelek ne rohanjanak át a csapaton – mondjuk ez amúgy sem ígérkezik könnyűnek, hiszen a fizikailag kimondottan erős játékosokra épít a csapat, amelynek fő ismérve, megakadályozzák az ellen gyors átmeneteit és labdakihozatalait. Ez például meg is magyarázza, miért kaptak, mindössze öt gólt a selejtezősorozatban. 

Erről pedig leginkább a szövetségi kapitány Sebastian Beccaceca tehet – persze, ez a dolga. Remekül alakította ki a csapat feszes és szigorú védekezésére alapuló játékát – főleg a rendelkezésre álló emberanyag tükrében. A megjelenésében valahol félúton Claudio Caniggia és Iggy Pop melegítőben meccselő szerelemgyerekének tűnő 45 éves argentin szakember a torna egyik felfedezettje lehet – edzői vonalon. Beccacece viszonylag hamar, 21 évesen felismerte, hogy profi futballista nem nagyon lesz belőle, így átállt a „sötét oldalra”, és a szakmai fogásokat az akkor még viszonylag ismeretlen Jorge Sampaoli mellett tanulta ki, így a 2014-es világbajnokságon Chile, négy év múlva pedig Argentína kispadján dolgozott a tar mester asszisztenseként, aztán a saját lábára állt. Klubedzőként ugyan trófeákat nem nagyon szállított, ám az ecuadori szövetség vezetőit mégis meggyőzte, hogy 2024 augusztusában őt nevezzék ki a kapitánynak, az eredmények pedig őt igazolják.

CURACAO

A világbajnoki mezőny bővítésének talán legnagyobb haszonélvezője a karibi ABC-szigetek közül a rövidítésbe Aruba és Bonaire után a C betűt szállító, alig több mint 150 ezer lakosú Curaco, amely cseppet sem érdemtelenül került a bővített 48-as mezőnybe. Azon kevesek közé tartozik, akik vereség nélkül jutottak ki a tornára, ami már önmagában meglepő fegyvertény. Ha pedig azt nézzük, hogy a karibi ország ezen a néven csupán 2011-től szerepel újra a FIFA tagállamai között, még inkább az. Curaco eredetileg Holland Antillák néven – a fentebb említett ABC-szigetekkel együtt – szerepelt a FIFA tagjai között, ám a gyarmati struktúra 2010-es felbomlása után már önállóan, alanyi jogon került a FIFA tagjai közé. A mostani selejtezősorozat előtt még a többlépcsős CONCACAF-zónabeli selejtezősorozat utolsó szakaszába sem jutott el korábban a csapat, vagyis soha korábban még a közelébe sem járt a vb-részvételnek. 

A karibi országban mindig is erős volt a holland behatás – már csak a történelmi múlt okán is –, és nem volt ez másképp a labdarúgó-szövetségénél sem, így az elmúlt bő évtized során egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szigetországi felmenőkkel bírói, a válogatottnál számításba vehető labdarúgók felkutatása. Ez persze a válogatott szakmai vezetésére is hatott, hiszen irányította a csapatot többek között Patrick Kluivert vagy éppen Guus Hiddink is. Előbbi második periódusa után került a curacaói válogatott szakmai stábjába kapusedzőként Babos Gábor, az évtizedek óta Hollandiában élő korábbi magyar válogatott kapus, aki aztán 2024 júniusáig tagja volt a szakmai stábnak. Két mérkőzést még Dick Advocaat, a jelenlegi – néhány hónap kihagyás után visszatérő – szövetségi kapitány mellett is teljesített. Apropó, Advocaat: a 78 éves szakember a valaha volt legidősebb szövetségi kapitány lesz, aki világbajnokságon irányíthat majd egy válogatottat, ám ez csak május közepén dőlt el. A karibiakat a vb-re kivezető szaktekintély ugyanis februárban lánya betegsége miatt távozott a válogatott éléről, ám miután lánya jobban lett és az utódjával, Fred Ruttennel nem alakultak túl jól a dolgok, egy hónappal a vb előtt visszatért a kispadra.

Ami a játékosokat illeti, azt hihetnénk, hogy jobbára holland alacsonyabb osztályban szereplő klubok labdarúgói közül válogathat az egyébként harmadik világbajnokságára készülő Advocaat mester, ám tévedünk. Noha valóban, csupán egy curacaói születésű játékos található a 26-os keretben, a 26 éves Tahith Chong, ő sem a két szép szemének köszönheti a meghívót: a középpályás a Manchester United akadémiáján nevelkedett, 2018–20 között 16 alkalommal pályára is lépett a felnőttcsapatban, három éve pedig alapembere volt az akkor a Premier League-ben vitézkedő Lutonnak. A 37 éves veterán kapus Eloy Room több mint 130 meccsen szerepelt a Vitesse-ben, négy híján 100 alkalommal védett az MLS-ben szereplő Columbus Crew-nál, ahol Németh Krisztián is csapattársa volt. A gárda védelmének nagy stabilitást nyújthat. A középpályán a csapatkapitány Leandro Bacuna ugyan már 34 éves, de a középpálya jobb oldaláról indulva rendre rajta futnak keresztül a csapat támadásai, amit az Aston Villánál szerzett PL-rutinja még akkor is indokol, ha most a török másodosztályból került be a keretbe.

ELEFÁNTCSONTPART

„Sötét ló” még az afrikai válogatottak között is? Ha azt kell megtippelni, melyik afrikai válogatott jut a legmesszebbre ezen a világbajnokságon, akkor a legtöbben két csapat nevét, Marokkóét és Szenegálét vágják rá először. Persze, jogosan, előbbi a 2022-es tornán elődöntőig menetelt, majd idén Afrika-kupát nyert, míg utóbbi épp az említett kontinenstorna döntőjét nyerte meg hosszabbításban a marokkóiak ellen, hogy aztán a szövetség „zöld asztalnál” elvegye címét. Amelyik afrikai válogatottról kevesebb szó esik, az épp az elefántcsontparti, pedig végignézve a kereten, könnyen lehet, hogy meglepetést, meglepetéseket okoznak majd.

Elefántcsontpart a vb-selejtező csoportját magabiztosan nyerte meg, 10 meccsen nyolc győzelmet aratott két döntetlen mellett, tehát 26 ponttal, veretlenül zárt, többek közt Gabont előzte meg. A 2025 végén kezdődő Afrika-kupán hét ponttal csoportelső lett, simán túljutott Burkina Fasón, majd a negyeddöntőben Egyiptom állította meg egy drámai, eseménydús 3–2-es meccsen. Azóta két felkészülési meccs került az elefántcsontparti lábakba: Skócia (1–0) és Dél-korea (4–0) ellen is győzelem lett a vége.

Ami a keretet illeti: a kapusposzton a Panathinaikoszban védő Alban Lafont a legnagyobb név, s a védelem sem világhírű, de ott azért már vannak komoly topligás rutinnal bíró nevek, mint Evan Ndicka (AS Roma), Wilfried Singo (Galatasaray) vagy éppen Odilon Kossonou (Atalanta). A középpálya annyira rutinos, amennyire csak lehet, hiszen összeállhat a veterán Seko Fofana (Rennes), Franck Kessié (Al-Ahli), Ibrahim Sangaré (Nottingham Forest) trió. Ahogy szokták mondani, „kőműves” középpálya, viszont abból a jobb, hatékonyabb. 

A támadósor ezzel szemben tele van fiatal, feltörekvő csillagokkal. A legnagyobb név egyértelműen Yan Diomande, az RB Leipzig mindössze 19 éves sztárja, aki bal- és jobbszélsőként is bevethető, aki 19 kanadai ponttal zárta a Bundesliga-idényt, s akit Liverpoolban úgy hírlik, Mohamed Szalah utódjaként tartanak számon – akár 100 millió euróért is válthat a vb után. Kiemelkedik továbbá Amad Diallo, a Manchester United támadója, valamint az az Elye Wahi (Nice), aki remek formában zárta a Ligue 1-idényt. Persze ott van a nemrég még a PL-ben szereplő Simon Adingra (Monaco) vagy a Villarrealban régi önmagára találó Nicolas Pépé, de Evann Guessand-ról se feledkezzünk meg, aki egy jó francia évad után az Aston Villához, majd onnan kölcsönben a Crystal Palace-hoz került. Erős támadósor, stabil és rutinos középpálya, topligásan tapasztalt védelem – sok minden kisülhet ebből. 

MIT VÁRHATUNK AZ E-CSOPORTBAN?

Nem lenne túl meglepő, ha a csoport első helye az utolsó körben a Németország–Ecuador találkozón dőlne el, s gyakorlatilag abban biztosak lehetünk, hogy a németek a 2014-es vb döntője után ismét játszanak meccset a kieséses szakaszban. 

Minden jel arra mutat, hogy a második és a harmadik hely szempontjából döntő jelentőségű lesz az első fordulós Elefántcsontpart–Ecuador összecsapás. Nehéz megjósolni, hogy a két nagyjából hasonlóan masszív csapat közül az idősebb ecuadori támadók, vagy a szintén nem a jövő emberei által alkotott elenfántcsontparti középpálya fog majd ki jobb napon a philadelphiai mérkőzésen.

Jó eséllyel az E-csoport harmadikja lesz az egyike a nyolc legjobb csoportharmadiknak, ha mégsem, akkor alighanem arról beszélhetünk majd, Curacao pontot csent valamelyik ellenfelétől, amit már előre is a torna legnagyobb meglepetései közé sorolnánk, hiszen a karibiak kijutása már eleve a torna egyik tündérmeséje.

A NÉMET VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Alexander Nübel (VfB Stuttgart), Oliver Baumann (Hoffenheim), Manuel Neuer (Bayern München)
Védők: Antonio Rüdiger (Real Madrid – Spanyolország), David Raum (RB Leipzig), Felix Nmecha (Borussia Dortmund), Jonathan Tah (Bayern München), Joshua Kimmich (Bayern München), Malick Thiaw (Newcastle United – Anglia), Nathaniel Brown (Eintracht Frankfurt), Nico Schlotterbeck (Borussia Dortmund), Pascal Gross (Brighton & Hove Albion – Anglia), Waldemar Anton (Borussia Dortmund)
Középpályások: Aleksandar Pavlovic (Bayern München), Angelo Stiller (VfB Stuttgart), Jamal Musiala (Bayern München), Jamie Leweling (VfB Stuttgart), Leon Goretzka (Bayern München), Nadiem Amiri (1. FSV Mainz 05)
Támadók: Deniz Undav (VfB Stuttgart), Florian Wirtz (Liverpool FC – Anglia), Kai Havertz (Arsenal – Anglia), Lennart Karl (Bayern München), Leroy Sané (Galatasaray – Törökország), Maximilian Beier (Borussia Dortmund), Nick Woltemade (Newcastle United – Anglia)
Szövetségi kapitány: Julian Nagelsmann

AZ ECUADORI VÁLOGATOTT KERETE
Szövetségi kapitány: Sebastián Beccacece (argentin)

A CURACAÓI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Tyrick Bodak (SC Telstar – Hollandia), Trevor Doornbusch (VVV Venlo – Hollandia), Eloy Room (Miami FC – Egyesült Államok)
Védők: Riechedly Bazoer (Konyaspor – Törökország), Joshua Brenet (Kayserispor – Törökország), Roshon van Eijma (RKC Waalwijk – Hollandia), Sherel Floranus (PEC Zwolle – Hollandia), Deveron Fonville (NEC Nijmegen – Hollandia), Jurien Gaari (Abha FC – Szaúd-Arábia), Armando Obispo (PSV Eindhoven – Hollandia), Shurandy Sambo (Sparta Rotterdam – Hollandia)
Középpályások: Juninho Bacuna (Volendam – Hollandia), Leandro Bacuna (Igdir – Törökország), Livano Comenencia (FC Zürich – Svájc), Kevin Felida (Den Bosch – Hollandia), Ar’Jany Martha (Rotherham United – Anglia), Tyrese Noslin (SC Telstar – Hollandia), Godfried Roemeratoe (RKC Waalwijk – Hollandia)
Támadók: Jeremy Antonisse (AE Kifiszia – Görögország), Tahith Chong (Sheffield United – Anglia), Kenji Gorre (Maccabi Haifa – Izrael), Sontje Hansen (Middlesbrough – Anglia), Gervane Kastaneer (Terengganu FC – Malajzia), Brandley Kuwas (Volendam – Hollandia), Jürgen Locadia (Miami FC – Egyesült Államok), Jearl Margaritha (Beveren – Belgium)
Szövetségi kapitány: Dick Advocaat (holland)

AZ ELEFÁNTCSONTPARTI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Yahia Fofana (Rizespor – Törökország), Mohamed Koné (Charleroi – Belgium), Alban Lafont (Panathinaikosz – Görögország)
Védők: Emmanuel Agbadou (Wolverhampton Wanderers – Anglia), Clément Akpa (AJ Auxerre – Franciaország), Ousmane Diomandé (Sporting CP – Portugália), Guéla Doué (Strasbourg – Franciaország), Ghislain Konan (Gil Vicente – Portugália), Odilon Kossonou (Atalanta – Olaszország), Evan Ndicka (AS Roma – Olaszország), Wilfried Singo (Galatasaray – Törökország)
Középpályások: Seko Fofana (Rennes – Franciaország), Parfait Guiagon (Charleroi – Belgium), Franck Kessié (Al-Ahli – Szaúd-Arábia), Christ Oulai (Trabzonspor – Törökország), Ibrahim Sangaré (Nottingham Forest – Anglia), Jean-Michaël Seri (NK Maribor – Szlovénia)
Támadók: Simon Adingra (AS Monaco – Franciaország), Ange-Yoan Bonny (Internazionale – Olaszország), Amad Diallo (Manchester United – Anglia), Oumar Diakité (Cercle Bruges – Belgium), Yan Diomandé (RB Leipzig – Németország), Evann Guessand (Aston Villa – Anglia), Nicolas Pépé (Villarreal – Spanyolország), Bazoumana Touré (Hoffenheim – Németország), Elye Wahi (Nice – Franciaország)
Szövetségi kapitány: Emerse Faé