„A mérkőzés elején úgy érezhettük, hogy egy rossz vicc áldozatai vagyunk” – ír lapszemle

„Írország tanúbizonyságot tett küzdőszelleméről, de Hallgrímson játékelveiből semmit sem láttunk az első tizenöt percben – fogalmazott az Irish Times szakírója, Malachy Clerkin, és nem ő volt az egyedüli, aki az írek kapitánya által hangsúlyozott követelményekkel (szervezettség, erőfölény, rögzített szituációk hatékonysága, fegyelmezettség, jó csapatszellem, gyors ellenakciók) vetette össze a látottakat. – A mérkőzés elején úgy érezhettük, hogy egy rossz vicc áldozatai vagyunk és előzetesen valójában arra akarta felhívni a figyelmünket, miben nem vagyunk jók.”

„Szervezettség? Az első kapott gól a szervezett játék paródiája volt. Rögzített helyzetek? Hűha! A második gólt egy nem túl bonyolult, kifelé csavarodó szöglet előzte meg, de sem a labdát nem támadtuk, sem a rövid oldalra érkező Sallai Rolandot. Pedig nem volt egy ördöngös haditerv. Sallai alighanem el sem hitte, hogy ekkora szerencséje van.”

Clerkin dicsérően jegyzi meg, hogy az ír gárda jóval a kiállítás előtt, már az első félidő második felére összeszedte magát, megérezte, hogy a magyar válogatott bármilyen jól kezdett is, egyáltalán nem verhetetlen: egyre több párharcot nyertek meg a hazaiak, tudatosabban építkeztek, valóban veszélyessé váltak a beívelések – de való igaz, a kiállítás segített.

„Sokkal gyümölcsözőbbé vált az ír együttes játéka, amikor a magyarok megfogyatkoztak. Nyilván sokkal könnyebb tíz ember ellen futballozni; nem valószínű, hogy tizenegy a tizenegy ellen is sikerült volna kibrusztolni a döntetlent, hiszen még emberelőnyben is Caoimhín Kelleher védései mentették meg a csapatot többször is. Mindent összevetve Hallgrímson joggal lehet büszke arra, ahogyan a csapata harcolt és nem törődött bele a vereségbe, de még egyszer nem fér bele egy ilyen első tizenöt perc.”

„Az ír válogatott megfizetett a szokásosan gyenge kezdésért, azzal együtt is, hogy sikerült visszakapaszkodni – állapítja meg az Irish Independentben Aidan Fitzmaurice. – A jó hír az, hogy a világbajnoki kvalifikáció reménye nem foszlott szerte, nem maradtunk üres kézzel a nyitányon. A kétségbeesett mentési hadművelet sikerrel járt, megsanyargattuk a magasabban rangsorolt ellenfelet, a csapat és szurkolótábora gyönyörűen egymásra hangolódott, már-már azokat a régi szép időket idézte a hangulat, amikor kiharcoltuk a vb-részvételt. A rossz hír az, hogy ez a hősies talpra állás egy olyan első félidőt követett, amelyben Heimir Hallgrímsson alakulata pocsékul, szétesően futballozott, szembesített minket a világbajnoki kvalifikáció valós esélyeivel, és áldhatta a szerencséjét, hogy csak kétgólos hátrányba került.” 

„Írország valahogyan megúszta a hatalmas blamát, és életben tartotta világbajnoki reményeit – írja az Irish Mirror, hozzátéve, hogy „az őrült végjáték eltakarja a védelem horrorshow-ját, amellyel természetesen foglalkozni kell”.

„Furcsa világbajnoki szereplés reményéről írni egy olyan mérkőzés után, amelyiknek első tizenöt percében a vélhetően legnagyobb közvetlen rivális majdhogynem szénné égetett mindent – folytatja a lap szerzője. – Írország nagymestere a saját esélyei lerombolásának. Jó néhányszor átéltük a közelmúltban, hogy az első két-három selejtező után máris a futottak még kategóriába tartoztunk. Lelátóra bombázott labdák, küzdelem a hősies döntetlenért? Ezt a filmet már ezerszer láttuk. Mindazonáltal a horrorisztikus kezdés után kiharcolt egy pontot meg kell becsülni, még ha a világbajnokság felé vezető út a döntetlennel rögösebbé is vált a reméltnél. Az őrült este végén született Idah-gól olyasmi, amibe kapaszkodni lehet.”

Kettős érzések járják át az Irish Examiner beszámolóit is: „Lassú tempóban vágtak neki az útnak, de a zöld mezes srácok végül megmentették a döntetlent. Ezerkilencszáznyolcvanegy óta először sikerült kétgólos hátrányból pontot szerezni selejtezőn, erre remélhetőleg fel lehet építeni egy világbajnoki részvétellel végződő projektet.”

A lap emlékeztet: Hallgrímsson kilenc meccse közül ez volt a nyolcadik, amelyiken az ellenfél szerezte az első gólt. „Idegesen és félénken kezdtünk, hozzásegítve Magyarországot a tökéletes rajthoz; az egyik gól fájdalmasabb volt, mint a másik – írja a lap, ugyanakkor sajnálkozván afelett, hogy a feljavulás végül csak egy pontot hozott a konyhára. – Hiába Adam Idah nagyon is megérdemelt döntetlent eredményező fejese, azért marad bennünk frusztráció. Mindazonáltal ami kétgólos hátrányban, az addigi pocsék produkció láttán lehetetlen küldetésnek tűnt, vagyis a világbajnoki szereplés kiharcolása, a megpróbáltatásokkal induló, érzelmekkel teli dráma végén újra teljesíthető feladattá vált.”