„Azt gondolom, hogy a csapat egyértelműen fölényben volt a meccs nagy részében, amíg emberhátrányba nem kerültünk – kezdte Callum Styles. – Szerintem stabil teljesítményt nyújtottam, de mindenki a három pontra vágyott. A piros lap teljesen megváltoztatta a mérkőzést.”
Elmondta véleményét az ír szövetségi kapitány, Heimir Hallgrímsson kijelentéséről is, miszerint három pontot kellett volna szerezniük a hazaiaknak.
„Szerintem nincs igaza – fogalmazott. – Nyilván a kiállítás után minden megváltozott. Előtte mi voltunk fölényben, szóval nem értek egyet azzal, hogy az írek veszítettek két pontot.”
Styles némiképp váratlanul került vissza a kezdőcsapatba, de ezt remek teljesítménnyel hálálta meg.
„Jó formában érzem magam – mondta. – Mindent beleadok a címerért és az országért, ez a legfontosabb! Ez az, amit a kapitány is elvár mindannyiunktól. Sajnos ma nem lett meg a három pont, de a kiállítás után azt mondhatom, hogy örülhetünk az egy pontnak is, azok után, ahogy az írek folyamatosan veszélyeztettek a magas labdákkal a tizenhatosunkon belül. De jó volt újra pályán lenni.”
„Nem volt ez különlegesebb azért, mert Angliában születtem és az írek ellen játszottam – mondta a brit futballt kiválóan ismerő játékos. – Bárki ellen játszunk, nyerni akarok. Beszéltem a meccs után az ír csapatból Mikey Johnsonnal, a csapattársammal. Jó barátom, kiváló játékos, többet kellene játszania nálunk. Váltottunk pár szót, a múlt hét óta nem láttuk egymást... Az eredménnyel kapcsolatban nem igazán értettünk egyet, nekem ez vereség, neki viszont öröm volt most az egy pont.”
A mérkőzés kétarcúságáról is kérdeztük Stylest.
„Nyilván ellentétes félidőket játszottunk, a kiállítás után minden megváltozott. Addig mi voltunk fölényben, utána ők. Ez természetes. Mindkét csapat elmondhatja, hogy kiengedte a kezéből a győzelmet, mindkét oldal számára inkább vereség ez, mint siker.”
Varga Barnabásnak a második percben adott gólpasszára így emlékezett vissza:
„Egyszerűen megszereztem a kifejelt labdát és bejátszottam vissza a területbe Barnának. Tökéletesen befejezte.”
Az öltözőbeli hangulatot pedig így festette le: „Olyan érzésünk van, mintha kikaptunk volna. Mindenki csalódott, tényleg vereségként éljük meg. De hazai pályán is játszunk majd velük novemberben, természetesen ott revánsot szeretnénk venni. Addig persze van még négy meccs, de az a találkozó biztosan különleges lesz.”
Arra a felvetésre pedig, hogy helyette a hazai kapust, Caoimhin Kellehert választotta a meccset közvetítő ír televízió a mérkőzés emberének, mosolyogva azt felelte: „Az ír tévé nyilván egy ír játékost választ...”