TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ha már az Év sportolója gála kritizálóinál tartunk, egyesek a végeredmény miatt »ellengála« szervezésébe fognának, mondván, a sportújságírók nem látnak tovább a futballpályáknál. Vélik mindezt akkor is, amikor a labdarúgás évtizedeken át még csak jelöltet sem tudott állítani. Természetes, hogy vitázunk a végeredményről, s addig jó, amíg ez ily sok embert megmozgat. Megjegyzem, az én szavazataim sem egyeznek a győztesek személyét illetően, de ettől még a végső sorrend legitimitása nekem megkérdőjelezhetetlen.

ALAPVONAL. Mit hoz a jövő, nem tudhatom, de akármi is lesz, a futballisták kiszolgáltatottsága tovább nő. Leginkább a terhelés miatt, hiszen senkit sem érdekel az íróasztalok mögött, hogy az emberi szervezetnek korlátai lehetnek. Még azt sem mondom, hogy a pénz a legfontosabb, pontosabban csak annyiban, hogy fajsúlyos jelenlét nélkül egy klub sem tervezhet növekvő bevételt – fogalmazok árnyaltan.

ALAPVONAL. Szurkoló ennél többet nem adhat, és azt hiszem, sportoló ennél többet nem kaphat. Kifutsz az arénába, rád ömlik a lelátó érzelemzuhataga, körbetekintesz és azt látod, hogy ötvenezren kíváncsiak rád, csak érted jöttek, vagy éppen minden tizedik honfitársad miattad repülte át fél Európát, hogy veled legyen.

ALAPVONAL. A legkevésbé sem szeretnék moralizálni, de azért nem hallgatom el, hogy vannak szempontok, amelyekhez vélhetően addig ragaszkodom, míg arra mandátumot kapok a legfelsőbb fórumtól. Változatlanul rokonszenves az a klub és játékos, amely/aki nem a pillanatnyi érdek által vezérelve, néhány százezer, rövid távon bezsebelhető euróért szerződtet/szerződik.

ALAPVONAL. A legnagyobb – akár a sport nemesebb szándékait is fenyegető, ma már legyűrő – veszélynek ezt látom én. Mert a fogyasztás mindenekfölöttiségét valló parancs könyörtelensége mindig a közvetlen holnapot, esetleg holnaputánt, az arra való figyelem totalitását célozza meg, a sportimádó lelket is ez tartja egyre inkább remegésben, egykor volt – alapvetően normális, lelket gazdagító –, az örömre váró áhítatát az új idő csapdájába csalva.

ALAPVONAL. Ha az 1960-as évek végi gondolatmenetet olvassuk, furcsa érzésünk támadhat: manapság, amikor a szélsőségesen elüzletiesedett futballiparágban már a Bajnokok Ligája és a formálódó Európai Szuperliga háborúzik egymással a szétroncsolt nemzeti bajnokságok torz bizniszváltozatai fölött, be kell látnunk, Pasolini több mint fél évszázados próféciája beteljesedett.

ALAPVONAL. Nincs ellenemre, hogy hasonlóan összegezhessünk 2024 végén is. Tudom, hat évtized alatt sokat változott a világ, meg minek örökké a múltat bolygatni. Bolygatni nem is kell, de egyáltalán nem árt tudni, mi volt.

ALAPVONAL. Ami még roppant fontos: a magyar átoknak is mondott önbizalomhiánnyal szemben Szoboszlai pozitív szemlélettel áll a játékhoz. Idősebbként emlékszem, nemegyszer zabszemmel a hátsó felünkben vártunk egy-egy sorsdöntőnek ítélt mérkőzést – ezzel szemben Dominik optimista, nem teherként éli meg a meccseket, hanem élményként, örömforrásként.

ALAPVONAL. Mintha nem is a harmadik évezredben volnánk, a kommunikáció és informatika olykor már bántóan magas fokán – a nemzetközi és az európai szövetség vezérei nagyjából úgy élik az életüket, mint két indián törzs az Amazonas mentén, amelyeknek halvány sejtelmük sincs egymásról és a tőlük függetlenül létező világról sem.

ALAPVONAL. A másik kérdés persze, hogy a néző/vevő olykor bizony karcosan kritikus igazsága kinyilváníttatik a lelátóról, olykor kórussá összeállva, valóban nem szabad, sőt tilos átlépni bizonyos mezsgyét. Ez a játék ugyanis nem határok nélküli. Vannak írott és íratlan szabályok ott, a nézőtéren is, de a határvonalak egyikét-másikát, úgy tűnik, máshol húzza meg klubvezető, játékos és szurkoló.

ALAPVONAL. Littler a következő húsz évben, tehát 36 éves korára 40 millió fonttal lesz gazdagabb – csak a támogatóknak, nem pedig a játékának köszönhetően. Egyelőre hat számjegyű szponzorációs bevételekre számíthat, de amint nagykorú lesz, becserkészhetik a sokkal több pénzzel kecsegtető fogadóirodák és alkoholt forgalmazó cégek is.

ALAPVONAL. Azóta is az jár a fejemben, vajon hogyan kellene viszonyulnunk a hasonló helyzetbe kerülő hajdani példaképeinkhez, büszkeségeinkhez – végeredményben saját emlékeinkhez –: a romló egészségi állapot iránti visszafogottsággal, tisztelettel, vagy annak demonstrálásával, hogy most is fogjuk a kezüket, nemcsak sikereik csúcsán kapaszkodtunk beléjük. Jó lenne, ha még egyszer, vagy múló sportdicsőségük, földi létük során először eszünkbe jutnának.

ALAPVONAL. Az én generációm éppen ezért tudja igazán értékelni a jelen sikereit: több mint három évtized sóvárgása, már-már hiábavaló reménykedése után a mi életünkben ez az aranykor. Az, hogy egymás után a harmadik Európa-bajnokságról tudósíthatom idén a magyar válogatott szereplését, olyan csoda, ami 2013-ban az amszterdami „nyócegy” idején elképzelhetetlennek tűnt.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport a névmagyarosítás mellett volt, a Sporthírlap ellene. Így aztán – Dénes Tamás futballtörténész plasztikus példáját idézve – amikor a válogatott 1931. április 12-én a Hungária úton Európa-kupa-mérkőzésen 6:2-re legyőzte Svájcot, a Nemzeti Sport összeállítása ez volt: Huba – Dudás, Mándi – Laky, Kompóti, Lázár – Táncos, Avar, Kalmár, Vörös, P. Szabó. Ugyanez a Sporthírlapban: Huber – Dudás, Mandl – Laky, Kléber, Lázár – Táncos, Auer, Kalmár, Spitz, P. Szabó.

ALAPVONAL. A nagy sikerre való tekintettel, valamint az MLSZ hivatalos Facebook-oldalának további népszerűsítése céljából január 10-én 15.30 perckor ismét leteszi az állampolgári esküt a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi.

ALAPVONAL. Az meg már legyen Glazerék (részben pikírt) dicsérete, hogy végre belátták, halvány fogalmuk sincs a sportszakmai részről. A pénzcsináláshoz, a bizniszhez értenek, de hogy a pályán nyújtottak segítségével még több pénzük legyen, ahhoz már nem. Ezen a területen van szükség Ratcliffe csapatának segítségére.

ALAPVONAL. Egy idő után mindenféle fórumon megpróbáltam rálelni: valóban élt-e hasonló nevű dán játékos, de nem bukkantam a nyomára. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján persze az ilyesmi még nehezebben volt kideríthető – ha akadt rá egyáltalán igény –, valaki a Népsportból vagy a Képes Sportból, esetleg a rádióból érthette félre, tény, hogy mindenkinek nagyon tetszett a sohasem hallott név, a mi családunkban pedig lassan szinte mindennapos vendég lett.

ALAPVONAL. A futballba általa szerettem bele, de nagy ajándék volt az is, hogy mint „ismert fagazdálkodási szakember” a Hárosi Falemezművekben leszabatott nekem egy gombfocipályának megfelelő méretű, aminoplaszttal, tehát műanyaggal borított darabot – ő fényezett furnérnak hívta.

ALAPVONAL. Írásunk célja az elődök előtti tisztelgés mellett karácsonyi üzenet az újabb, a jövő évi, párizsi olimpiára készülő magyar sportolóknak, (szak)vezetőknek. A szent cél még igenis a régi, a sport közösségformáló ereje csorbítatlan, ezt naponta tapasztaljuk.

ALAPVONAL. A futballvilágban tapasztalható, általában véve is rengeteg sérülés okait csak találgatni lehet, egyvalamiben azonban nagyjából mindenki egyetért: a profi játékosoknak az emberi teljesítőképesség határait erősen feszegető követelményeknek, meccsmennyiségnek kell megfelelniük. Aki pedig nem bírja, a fizikai alapok megteremtésének hiányosságaitól a helyes étkezésig sok mindenben keresgélheti a pechsorozat miértjét.