Napfény a jégen – Bodnár Zalán publicisztikája

NYILVÁN ELCSÉPELT ez a cím a jégkorong kapcsán, de talán sohasem volt ennyire ideillő kölcsönvennünk Bán Frigyes 1961-es vígjátékának vagy Fenyő Miklós dalának címét. Most ugyanis nem átvitt, hanem a szó majdnem legszorosabb értelmében használom. Ugyan ma már a földrajzi és éghajlati adottságok nem meghatározóak a profi hokiban, hiszen valamennyi együttes fedett csarnokban játszik, tehát a napfény nem süt rá ténylegesen a jégre, ugyanakkor mégiscsak furcsa, hogy a világ legerősebb bajnokságának, az észak-amerikai profi ligának (NHL) immár a déli napfényövezet (Sun Belt) a centruma. Nemcsak azért, mert a Florida Panthers a friss Stanley-kupa-győztes, hanem azért is, mert tavaly is a „Párducok” emelhették a magasba a serleget, 2023-ban szintén döntőt játszottak, előtte pedig 2020-ban és 2021-ben is a szintén floridai Tampa Bay Lightning lett a bajnok, amely 2022-ben is eljutott a nagydöntőig. Az évtizedben így tehát már két dinasztia is épült az Egyesült Államok egyik legmelegebb klímájú államában. Sőt, az elmúlt hat idényben a floridai csapatok mellett csak a Colorado Avalanche (oké, az mégiscsak a Sziklás-hegység) és a Vegas Golden Knights nyert – utóbbi viszont a sivatagban van. Bár a déli régió két éve elveszített egy bázist, az arizonai sivatagban székelő Phoenix Coyotesnál csak nem akart sikertörténet formálódni, így északra, Seattle-be költözött a franchise, jó ideje tényleg a napfényállamok tarolnak. Miközben a sportág feltalálói a kanadaiak, akiknek hét csapatuk is szerepel a 32 csapatos ligában, és még mindig a Montreal Canadiens és a Toronto Maple Leafs az NHL történetének két legeredményesebb csapata, a Montreal 1993-as sikere óta kanadai csapat nem tudott Stanley-kupát nyerni…

Mi lehet az oka ennek a délre tolódásnak? 

Tény az is, hogy a liga néhány évtizede a zászlajára tűzte, hogy piacot kell nyerni a jégkoronggal látszólag nehezen meghódítható, de gazdag napfényes államokban is, elsősorban Kaliforniában és Floridában. Amikor minden idők legnagyobb játékosa, Wayne Gretzky 1988-ban a kanadai Edmonton Oilersből a Los Angeles Kingsbe szerződött, országos felháborodás kísérte a döntését, és az emberek azt kérdezték: hogy lehet egyáltalán hoki Dél-Kaliforniában? És főleg: minek? 

Azóta nyert már két bajnoki címet a Los Angeles Kings, további egyet a Los Angeles-i agglomerációhoz tartozó Anaheim Ducks, de volt nagydöntős a szintén kaliforniai San José Sharks is. Holott története első hatvan évében egyáltalán nem is volt déli csapat a ligában, épp a Los Angeles Kings volt az első fecske, amely a Sun Beltből csatlakozott, 1967-ben alapították, amikor először bővítették az NHL létszámát (addig csak az „Original Six” néven ismert hat alapító együttes szerepelt). Ebben az évben, 1967-ben még egy másik kaliforniai franchise-zal, az Oakland Sealsszel, a későbbi California Golden Sealsszel is bővült a liga, de az a csapat 1978-ban meg is szűnt, jelezve, hogy nem feltétlenül kell erőltetni a régió bevonását. A Sun Belt-expanzió igazán jelentős hulláma csak 1991-ben kezdődött a San Jose Sharks és 1992-ben folytatódott a Tampa Bay Lightning ligához csatlakozásával.

Egy időben úgy tűnt, a Vegas Golden Knights lesz az NHL déli övezeti projektjének zászlóshajója. A nevadai sivatagban lévő, a szerencsejátékosok Mekkájaként elhíresült város NHL-csapatát csak 2017-ben alapították, és igencsak bizarr vállalkozásnak tetszett. Ám olyan jól sikerült a csapat expanziós draftja, olyan jó keretet sikerült összeválogatni, hogy történelmi tettet végrehajtva, újoncként azonnal nagydöntőt játszhatott a Washington Capitals ellen. És azóta is egy idény kivételével rendszeres rájátszásrésztvevő, valamint bajnokságot is nyert már (2023).

De kétségtelen, hogy a legnagyobb déli sikersztori a két floridai csapaté, pedig mindkettő csak a kilencvenes évek elejei bővítés során került az NHL-be. Miközben igaz, hogy a liga nagy erőket mozgatott meg a déli piacok meghódításáért, nem tulajdoníthatjuk csak ennek a jelenlegi évtized floridai szárnyalását, hiszen a szakmai folyamatokba nem avatkozik be a szervezet (legalábbis reméljük). Sokkal inkább arról van szó, hogy úgy alakult – akár a véletlennek is köszönhetően –, ezeknél a csapatoknál folyt az elmúlt években a legjobb szakmai munka. 

Két különböző ösvényen jutottak ki ugyanis a sötét erdőből. A Lightning elsősorban a draftról építkezett, például a franchise-t hosszú évekre meghatározó hátvédet és csatárt is hozott a játékosbörzéről, és olyan klasszisokat fedezett fel későbbi körökben, mint Nyikita Kucserov vagy Brayden Point. A Panthers inkább a cserék és a más csapatok által elengedett játékosok révén erősített: Sam Rein­hart, Matthew Tkachuk és Gustav Forsling mind olyan szerzemények, akiket nem ők draftoltak. Nem is beszélve az idei cserehatáridő előtt a Boston Bruinstól megszerzett legendás veteránról, Brad Marchandról, aki az idei rájátszásbeli menetelés egyik hőse volt. A Panthers átalakulását jól szemlélteti, hogy a 2000-es években még „elfeledett franchise-ként” emlegették, mára viszont klubmodellt jelent, a liga többi része őt próbálja utánozni.

A Lightning és a Panthers is felismerte, hogy a sikerhez nem elég a tehetség, szükség van jó vezetőségre, stabil menedzsmentre és következetes építkezésre. A Panthers például Bill Zito általános igazgató érkezése után vált igazán versenyképessé, míg a Lightningnál Julien BriseBois vette át a stafétát a játékosként legenda Steve Yzermantől. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényezőt sem: Florida adózási szempontból is csábító. Nincs állami jövedelemadó, ami vonzóvá teszi a csapatokat a játékosok számára, különösen a magasabb fizetésű sztárok körében. Ez azonban nem minden, hiszen a szakértők szerint a Panthers NHL-sikere nem pusztán a „tax advantage” miatt következett be, hanem a tudatos csapatépítés, a közösségi beágyazottság és a győztes kultúra kialakítása miatt.

A Panthers és a Lightning is jelentősen növelte népszerűségét: előbbinél 25 százalékkal nőtt a nézőszám, a szponzori bevételek pedig több mint duplázódtak az elmúlt években. A sikeres szereplés magával hozta a helyi sportkultúra átalakulását: a hoki már nem „underdog” Floridában, hanem a sport­élet egyik főszereplője lett, különösen azóta, hogy a Dolphins (NFL) és a Heat (NBA) sem villog az utóbbi években. 

Az NHL számára Florida stratégiai piac: nagy a népesség, jelentős a vállalati jelenlét, a turizmus. Ma már elmondhatjuk: a Sun Belt-expanzió igazolta Gary Bettman ligakomisszár vízióját. A 2023-as nagydöntőkor írta az ESPN honlapja: „A Vegas–Florida Stanley-kupa-döntő a liga Sun Belt-álmának megvalósulása.”

A floridai sikerek azt mutatják, hogy a jégkorong nem csak a hagyományos északi piacokon lehet sikeres. A Panthers példája bizonyítja, hogy kitartó munkával, közösségi programokkal és jó menedzsmenttel a hoki bármely piacon gyökeret verhet.

Hogy az NHL mennyire komolyan gondolja a piacnyerést a déli övezetben, remekül mutatja, hogy a 2007 óta január első napján megrendezett hagyományőrző nyitott pályás jégkorongmérkőzést, a Winter Classicot 2026-ban Miamiban a LoanDepot Parkban, a Miami Marlins baseballcsapat stadionjában rendezik meg: a Florida Panthers fogadja a New York Rangerst. „Téli klasszikus” az örök nyár államában? Mi ez, ha nem őrület? Sőt, jövőre Tampában is rendez nyitott pályás meccset az NHL, a Tampa Bay Buccaneers NFL-csapat stadionjában fogadja a Lightning a Boston Bruinst. Ennek kapcsán szinte mindenki azt kérdezi: mégis hogyan? Hokimeccs a harminc fokban? Hogy nem olvad el a jég? Gary Bettman komisszár csak annyit válaszolt erre a kérdésre: „Megoldjuk!” És ne legyen semmi kétségünk afelől, hogy ez így is lesz. 

Mondom, nem csupán átvitt értelemben citálom: ez már szó szerint napfény a jégen!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!