TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Két gyűrű között pontosan látszik, ki az, akiben megvan a képesség arra, hogy ura legyen a testének. Talán nem véletlen, hogy Cristiano Ronaldo nem egy videófelvétel tanúsága szerint viszonylag ügyesen dob kosárra, és remekül mozog a palánk alatt (is).

ALAPVONAL. Amit olvasunk – megdöbbentő! Arról árulkodik, hogy ifj. Sebes Gusztáv már jóval az 1954-es futballdöntő előtt, tehát 1948-ban idegbetegségben szenvedett, és nem a brutális megveretés váltotta ki az ifjúnál ezt az állapotot!

ALAPVONAL.Hogy a CAS fittyet hány a szövetség autonómiájára, egyértelműen veszélyezteti a 2027 májusában esedékes németországi világbajnokság megrendezését.

ALAPVONAL. A százéves interjúalany mélyen az újságíró szemébe nézett, és megsúgta neki titkát: »Nem kell meghalni!« Na, persze, könnyű azt mondani! Annyian megpróbálták már, aztán lám, mi lett mindig a vége…

ALAPVONAL. A jelenlegi regula előírja, a FIFA és az ernyője alá tartozó konföderációk nemzetek közötti versenyein 1-től 26-ig kell számozni a mezeket, ebbe pedig nem fér bele, hogy akár csak egy is kimaradjon.

ALAPVONAL. Dino Baggio kételyeit nem lehet elhallgattatni. Jogosan akarja tudni, mit kapott, mennyit kapott, mit tudtak akkor, és mit tudunk ma. De az ő aggodalmát sem szabad határozottabb állítássá átírni, mint amilyenné ő maga tette.

ALAPVONAL. Tudni kellene, hogy mit is gondol igazából a kormányzat a sport társadalmi szerepéről. Nem szép szavakra van szükség – azokból van bőven –, hanem értelmezhető társadalmi képre a sportban megtestesülő közösségi értékekről.

ALAPVONAL. Kilencvenévesen maratoni? Azért mindennek van határa. Valóban van. Az egészségnek, az erőnek, a terhelhetőségnek. Csak azt volna jó néha megvizsgálni, hogy az adott határt ki húzta meg.

ALAPVONAL. A magam részéről abban bízom, hogy a még meccsre járókat a jövőben mindenhol megbecsülik, a szurkolókat nem ellenségként és szükséges rosszként kezelik.

ALAPVONAL. Az sem ártana, ha egy-egy edző menesztésénél az is feltenné a kezét, aki szerződtette őt.

ALAPVONAL. Az állami szerepvállalás mára olyan mértékűvé vált, hogy a klubvezetőknek ki sem kellett lépniük az üzleti szférába, mert így is telt mindenre. A tao megszűnésével változik a helyzet, már érdekük a gazdaságban szereplőkkel felvenni a kapcsolatot.

ALAPVONAL. Jorge Jesus úgy döntött a történtek ellenére, ismét behívja Ronaldót, hogy miként jutott erre az elhatározásra, csak ő tudja, és persze Cristiano.

ALAPVONAL. Az egyszerűen nem igaz, hogy az Aranylabda-gála már senkit sem érdekel, az viszont annál inkább, hogy a díj folyamatosan értéktelenedik, mert olyan helyezéseket látunk, amelyeket szakmailag semmivel sem lehet megindokolni.

ALAPVONAL. Az Old Traffordban – elvben – egyetlen futballistának sem lehetne biztosabb a pozíciója, mint a United generációs alapkövének. Ugyanakkor a frusztrációja egyre gyakrabban jelentkezik, ha nem mennek jól  a dolgok.

ALAPVONAL. Óriási ez a Bumbi! Milyen csoda jól adja emberhez a lasztit.« »Meg vagy hibbanva! – szólalt meg a társa –, Marosvári eddig csak ellenfélhez passzolt!« »És az neked nem ember?

ALAPVONAL. Verrasztó Zoltán úgy lett úszó, hogy Széchy Tamás ezt súgta a fülébe: „Fiam, te ügyes vagy, ha azt csinálod, amit mondok, világ- vagy olimpiai bajnok leszel!”

ALAPVONAL. Miközben nem tetszik nekem a Manchester City felemelkedésének modellje, nem helyeslem azt sem, amit a megfékezésére kitaláltak. Az álláspontom: ha valaki megvehet egy futballklubot, akkor a saját, legális pénzéből annyit költhessen rá, amennyit akar.

ALAPVONAL. A váradi állomás hangosbemondóján a meccsközvetítés szólt, az emberek mozdulatlanná dermedve várták a meccs végét, a győzelmet, amely közös volt, még akkor is, ha néhány kilométerrel odébb végérvényesen elválasztónak szánt határt húzott közénk a történelem.

ALAPVONAL. Egy-egy gólt, pontot, mérkőzést, játszmát emberélet fölé helyezni szerintem 1985-ben is hiba volt, ma is az. Ha ezekből anyagi vagy PR-kérdést csinálunk, azzal túllépünk az emberi tragédián.

ALAPVONAL. Ha kitűzöm a lyukas zászlóra emlékeztető jelvényt, tiszteletet érzek a szabadságért egykor harcolók, az azt megőrzők, illetve a lyukas vagy éppen a gyászszalaggal átszelt lobogó történetét a jövőben megismerők iránt. Utóbbi az őrzők felelőssége, azaz a miénk is.