TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Tudni kellene, hogy mit is gondol igazából a kormányzat a sport társadalmi szerepéről. Nem szép szavakra van szükség – azokból van bőven –, hanem értelmezhető társadalmi képre a sportban megtestesülő közösségi értékekről.

ALAPVONAL. Kilencvenévesen maratoni? Azért mindennek van határa. Valóban van. Az egészségnek, az erőnek, a terhelhetőségnek. Csak azt volna jó néha megvizsgálni, hogy az adott határt ki húzta meg.

ALAPVONAL. A magam részéről abban bízom, hogy a még meccsre járókat a jövőben mindenhol megbecsülik, a szurkolókat nem ellenségként és szükséges rosszként kezelik.

ALAPVONAL. Az sem ártana, ha egy-egy edző menesztésénél az is feltenné a kezét, aki szerződtette őt.

ALAPVONAL. Az állami szerepvállalás mára olyan mértékűvé vált, hogy a klubvezetőknek ki sem kellett lépniük az üzleti szférába, mert így is telt mindenre. A tao megszűnésével változik a helyzet, már érdekük a gazdaságban szereplőkkel felvenni a kapcsolatot.

ALAPVONAL. Jorge Jesus úgy döntött a történtek ellenére, ismét behívja Ronaldót, hogy miként jutott erre az elhatározásra, csak ő tudja, és persze Cristiano.

ALAPVONAL. Az egyszerűen nem igaz, hogy az Aranylabda-gála már senkit sem érdekel, az viszont annál inkább, hogy a díj folyamatosan értéktelenedik, mert olyan helyezéseket látunk, amelyeket szakmailag semmivel sem lehet megindokolni.

ALAPVONAL. Az Old Traffordban – elvben – egyetlen futballistának sem lehetne biztosabb a pozíciója, mint a United generációs alapkövének. Ugyanakkor a frusztrációja egyre gyakrabban jelentkezik, ha nem mennek jól  a dolgok.

ALAPVONAL. Óriási ez a Bumbi! Milyen csoda jól adja emberhez a lasztit.« »Meg vagy hibbanva! – szólalt meg a társa –, Marosvári eddig csak ellenfélhez passzolt!« »És az neked nem ember?

ALAPVONAL. Verrasztó Zoltán úgy lett úszó, hogy Széchy Tamás ezt súgta a fülébe: „Fiam, te ügyes vagy, ha azt csinálod, amit mondok, világ- vagy olimpiai bajnok leszel!”

ALAPVONAL. Miközben nem tetszik nekem a Manchester City felemelkedésének modellje, nem helyeslem azt sem, amit a megfékezésére kitaláltak. Az álláspontom: ha valaki megvehet egy futballklubot, akkor a saját, legális pénzéből annyit költhessen rá, amennyit akar.

ALAPVONAL. A váradi állomás hangosbemondóján a meccsközvetítés szólt, az emberek mozdulatlanná dermedve várták a meccs végét, a győzelmet, amely közös volt, még akkor is, ha néhány kilométerrel odébb végérvényesen elválasztónak szánt határt húzott közénk a történelem.

ALAPVONAL. Egy-egy gólt, pontot, mérkőzést, játszmát emberélet fölé helyezni szerintem 1985-ben is hiba volt, ma is az. Ha ezekből anyagi vagy PR-kérdést csinálunk, azzal túllépünk az emberi tragédián.

ALAPVONAL. Ha kitűzöm a lyukas zászlóra emlékeztető jelvényt, tiszteletet érzek a szabadságért egykor harcolók, az azt megőrzők, illetve a lyukas vagy éppen a gyászszalaggal átszelt lobogó történetét a jövőben megismerők iránt. Utóbbi az őrzők felelőssége, azaz a miénk is.

ALAPVONAL. Többeknek jól jött a válogatott meccsek miatt beiktatott szünet, mert amire véget ért az erőltetett menet és jöhettek a klubfeladatok, vissza is térhettek a pályára. Nehéz helyzetben azok vannak, akik a válogatottban sérültek meg, mert rájuk ilyenkor biztosan ferde szemmel néznek a klubvezetők.

ALAPVONAL. A magyar asztaliteniszt évtizedek óta toxikus légkör jellemzi.

ALAPVONAL. Pont volt raktáron belőle, jó drágán, de megvettük a labdát. Hozzá még egy műanyag, fröccsöntött stoplis is járt. Akkor úgy éreztem, a válogatottság sem elérhetetlen számomra.

ALAPVONAL. Bódis Tamás idei Spartathlon-elsősége azért is rendkívüli (sőt, most, 2026-ban történelmi), mert versenycsúccsal győzött.

ALAPVONAL. Kleinheisler nem azt mondta: szerződtessenek, mert autista a fiam. Nem azt kérte: járjon nekem válogatott meghívó, mert nehézségekkel küzd a családom.

ALAPVONAL. Az anonim gombfocisták klubjában mind tudjuk: a stadionokban játszott labdarúgás olyan, mint az igazi, csak azt valamiért nem az asztalon csinálják.