TALÁLATOK A(Z) publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Jorge Jesus úgy döntött a történtek ellenére, ismét behívja Ronaldót, hogy miként jutott erre az elhatározásra, csak ő tudja, és persze Cristiano.

ALAPVONAL. Az egyszerűen nem igaz, hogy az Aranylabda-gála már senkit sem érdekel, az viszont annál inkább, hogy a díj folyamatosan értéktelenedik, mert olyan helyezéseket látunk, amelyeket szakmailag semmivel sem lehet megindokolni.

ALAPVONAL. Az Old Traffordban – elvben – egyetlen futballistának sem lehetne biztosabb a pozíciója, mint a United generációs alapkövének. Ugyanakkor a frusztrációja egyre gyakrabban jelentkezik, ha nem mennek jól  a dolgok.

ALAPVONAL. Óriási ez a Bumbi! Milyen csoda jól adja emberhez a lasztit.« »Meg vagy hibbanva! – szólalt meg a társa –, Marosvári eddig csak ellenfélhez passzolt!« »És az neked nem ember?

ALAPVONAL. Miközben nem tetszik nekem a Manchester City felemelkedésének modellje, nem helyeslem azt sem, amit a megfékezésére kitaláltak. Az álláspontom: ha valaki megvehet egy futballklubot, akkor a saját, legális pénzéből annyit költhessen rá, amennyit akar.

ALAPVONAL. A váradi állomás hangosbemondóján a meccsközvetítés szólt, az emberek mozdulatlanná dermedve várták a meccs végét, a győzelmet, amely közös volt, még akkor is, ha néhány kilométerrel odébb végérvényesen elválasztónak szánt határt húzott közénk a történelem.

ALAPVONAL. Egy-egy gólt, pontot, mérkőzést, játszmát emberélet fölé helyezni szerintem 1985-ben is hiba volt, ma is az. Ha ezekből anyagi vagy PR-kérdést csinálunk, azzal túllépünk az emberi tragédián.

ALAPVONAL. Ha kitűzöm a lyukas zászlóra emlékeztető jelvényt, tiszteletet érzek a szabadságért egykor harcolók, az azt megőrzők, illetve a lyukas vagy éppen a gyászszalaggal átszelt lobogó történetét a jövőben megismerők iránt. Utóbbi az őrzők felelőssége, azaz a miénk is.

ALAPVONAL. Többeknek jól jött a válogatott meccsek miatt beiktatott szünet, mert amire véget ért az erőltetett menet és jöhettek a klubfeladatok, vissza is térhettek a pályára. Nehéz helyzetben azok vannak, akik a válogatottban sérültek meg, mert rájuk ilyenkor biztosan ferde szemmel néznek a klubvezetők.

ALAPVONAL. Pont volt raktáron belőle, jó drágán, de megvettük a labdát. Hozzá még egy műanyag, fröccsöntött stoplis is járt. Akkor úgy éreztem, a válogatottság sem elérhetetlen számomra.

ALAPVONAL. Kleinheisler nem azt mondta: szerződtessenek, mert autista a fiam. Nem azt kérte: járjon nekem válogatott meghívó, mert nehézségekkel küzd a családom.

ALAPVONAL. Mátrai végül Bozsikhoz fordult segedelemért. Cucu drasztikusan leegyszerűsítette a dolgot: »Szidjad te is a nénikéjét…« A Puskásra félistenként felnéző pályakezdő hosszú perceken át gyűjtögette a bátorságot, s amikor Puskás fölé lőtt, oda üvöltötte: »Öcsi, a rosseb sváb k… nénikédbe…!« És várta a világvégét, de legalább azt, hogy Puskás beletapossa a fűbe. Puskás arca azonban felderült és elégedetten mutatott Mátraira: »Ebből a hosszú marhából még lesz futballista…«

ALAPVONAL. Úgy tűnik, a nyilvánosan deklarált búcsúmeccsek vagy arra hajazó rendezvények egyre inkább beépülnek a szórakoztatóipar kínálatába. A piaci igények kielégítésének elmulasztása ugyanis nehezen megbocsátható bűn az egyre több pénzt forgató és termelő futballban.

ALAPVONAL. Mert a maratoninál nem az idő a lényeges, hanem hogy teljesítsd a távot. És itt jön, hogy miért csak »majdnem mindenki« lehet részese az élménynek. Az ok a szintidő, ami szabadidős futásnál nálam fogalmilag kizárt.

ALAPVONAL. Én, aki ama hitben éltem, hogy sem Marchand (jó, a 200 pillangó egyeduralmát  a tökéletesen fölkészült Milák visszaveheti tőle – adja Isten, hogy így legyen), sem McIntosh pozícióját senki sem fenyegetheti 2028-ig legalább, arra eszmélek most, hogy az új fordulat megint elérkezhetett, valószerűtlenül ifjú versenyzőkkel a láthatáron.

ALAPVONAL. Az 1979-es magyar–csehszlovák meccs a jegyhamisítási botrányról is nevezetes volt, a története során először az élvonal felé menetelő NYVSSC-nek is csaknem keresztbe tett a balhé, hiszen a klubvezetőket sorra csukták le, a sikeredző, Temesvári Miklós meg csak nézett, hogy mi történik az akkoriban csak »Enyves SC-nek« csúfolt klubban.

ALAPVONAL. Jól tudjuk, a szövetségi kapitány mindig határozott döntéseket hoz a keretösszeállítást illetően, tartja magát az elveihez, s a stábján kívül nem hallgat senkire, ráadásul most még sérülések is megnehezítik a dolgát. Mégis volna itt néhány kérdés a kapitányhoz, amit úgy gondolom – két meccs alatt egy szerzett pont után –, a mutatott játékot elnézve azért fel lehet tenni.

ALAPVONAL. Jelenleg Sinner és Alcaraz versengése a leginkább érdekes a mostanság talán kissé ellaposodó férfimezőnyben.

ALAPVONAL. Az elképzelésem az, hogy a santiagói találkozó helyet kap a magyar válogatott hivatalos találkozóinak sorában. Már csak azért is, mert Borbély Pál, a Népsport nagy tiszteletű kiküldött tudósítója ezzel a címmel számolt be a mérkőzésről: Magyar válogatott–Chile 5:4 (4:3).

ALAPVONAL. Szabó István esetében az utolsó pillanatig az elegancia jellemezte a klub és az edző viszonyát, de az eredménytelenség már korábban is kihozta a szurkolótáborból a váltás iránti igényt. Természetesen Szabó Istvánnak is hallania kellett a Dinamo elleni hazai mérkőzés végén a nézőtérről érkező, a távozását követelő hangokat.