TALÁLATOK A(Z) publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Lelkük rajta, ám itt kezdődnek a bajok. Az értelmezés nehézségeivel. Ugyanis senki sem kommentárt (minősítést, véleményt) várt tőlük, hanem információt, röviden: igaz vagy nem? Az észrevételezésre itt vagyunk mi, függetlenül attól, milyen szerepet szánnak nekünk a mindent hárító megkérdezettek.

ALAPVONAL. Ha az online tér kell ahhoz, hogy közelebb hozza a fiatalokat a sporthoz, ám legyen. A helyszíni sportfogyasztást, a lelátói élményt ugyanakkor meggyőződésem szerint semmi sem helyettesíti: teljesen más érzés átélni a győztes gólt a pálya mellől, mint a fotelből. Ha látok egy nagy meccset a televízióban, amelyet a közelben játszanak, rossz érzéssel tölt el, hogy csak otthonról követem az eseményeket.

ALAPVONAL. Hallott már valaki olyanról, hogy árnyas patakparti tisztáson egymásnak esett egy kéktúrás turistacsoport és egy zöld háromszöget követő hátizsákos gyaloglócsapat?

ALAPVONAL. A szerencsével nem kalkulálunk. De ha ránk mosolyog, hálásak vagyunk érte, neki. Mert egy jó fej mindig sokat segíthet – legyen az egy pénzérméé vagy Varga Barnáé.

ALAPVONAL. A Jenei Imre halálát követő megemlékezések egyik legjobb mondatának a gsp.ro honlapon megjelentet tartom: eltűnésével a futball zajában mindig nyugalmat teremtő úriember csendje hagyott itt bennünket.

ALAPVONAL. Szerdán Farkasréten eltemettük Mezey Györgyöt, pénteken 17 órakor Kápolnásnyéken a lelki üdvéért szól a harang, szentmisére hív. Nem edző volt, hanem mester, nemcsak ember volt, hanem társ a közös úton, támasz a mindennapokban.

ALAPVONAL. Örményországban, specifikus környezetben és atmoszférában nehéz nyerni, erről az írek is tudnának mesélni. Viszont a magyar válogatott jobb az írnél is, és ha kell, vért izzadva gyűjti be a három pontot, amely Portugália írországi győzelme esetén pótselejtezőt jelent.

ALAPVONAL. A ma 80 éves hajdani jégkorongozónak, Bikár Péternek mindig volt véleménye. Fontosnak tartja, hogy mindig lehetett, mert egzisztenciálisan sohasem függött a hokitól. Persze az ilyesmi kerül a legtöbbe... Viszont megéri. Megfogalmazásában: »A szerelem sohasem mérhető aranyban, ezüstben, vagyonban. Szív viszont kell hozzá…«

ALAPVONAL. – Fiatalon nagy jövőt jósoltak nekem a sportban – állította Ábel. – Ifjúsági bajnok voltam százméteres síkfutásban. – Valamikor nekem is azt mondták, hogy nagy kapus válik majd belőlem – emlékezett Áron. – Grosics volt a példaképem… Mi lett az álmokból? Nem sok…

ALAPVONAL. A labdarúgó testét, lelkét pedig tovább acélosíthatja a tudat, hogy a lelátón lévő tízezreket és a más közösségekben vagy otthon érte szurkoló milliókat ő képviselheti. A kiválasztott, aki győzelemre viszi a közös ügyet. Ha ez nem csupán egy klub, hanem egy régió, egy fél ország, egy meghatározható társadalmi réteg, esetünkben egy vallás képviselete, akkor küldetéssé válik.

ALAPVONAL. Aki a szórakoztatóipar részeként helyszíni vagy televíziós »belépőt« vált az eseményre, annak teljes kiszolgálást kell kapnia. Nem kell ettől félni. Emberek vagyunk, hibázhatunk. De legalább merjük vállalni akár  a döntést, akár a hibát.

ALAPVONAL. A La Ligában a két csapat legközelebb jövőre, május 10-én találkozik egymással, méghozzá a 35. fordulóban, igencsak a bajnokság végén, így az a meccs akár a végső győzelemről is dönthet.

ALAPVONAL. »Mert minden egyes szurkolóban ott lobog az a tűz, amely egykor poros grundokon gyúlt, ahol még nem voltak reklámok, sem szponzorok, csak a játék maga. És talán éppen ez a futball legnagyobb ereje: hogy képes visszaadni nekünk valamit abból a gyermeki hitből, hogy egy labdával is megválthatjuk a világot.«

ALAPVONAL. Arról már kevesebb szó esett, hogy Mezey György labdarúgásunk olyan korszakában alkotott – igen, szándékosan használom ezt a kifejezést –, amelyben finoman szólva sem klappoltak a körülmények, vagy ha úgy tetszik, a hátország nemigen nyújtott segítséget, hogy egyedül a szakmára koncentrálhasson.

ALAPVONAL. Mert fradistának lenni egyben hitvallást jelentett, az élet minden más területén legfeljebb passzív mellett kinn a pályán, a lelátón aktív ellenzékiséget. Hiszen sehol másutt nem jeleníthette volna meg több tízezres tömeg az üzenetet: mi is létezünk, mi mások vagyunk, mást akarunk, és egyszer máshogyan is lesz.

ALAPVONAL. Bármit írnak a betűk, bármiről mesélnek a képek a róla szóló könyvben, érinteni sem tudják azt a biztos képzetet, amelyet Simon Tibor nevének említése futballeszmélésem óta előhív bennem. Hogy annak van-e köze a valósághoz, a játékos és edző hús-vér alakjához, a 36 évesen agyonvert közönségkedvenc dokumentálható életeseményeihez, tökéletesen mindegy.

ALAPVONAL. A felirat így összegzi az 1952-es játékokat: „A magyar nép egyetlen szabad kiáltása volt”. A melbourne-i szobor, ha lesz ilyen, kénytelen lesz valami újat hozni, pedig ez a sor oda is illene.

ALAPVONAL. A sport »valamivel« szélesebb kategória. A földkerekség minden szegletében űzik, az emberiség legnépszerűbb közös játéka. Ezért is felfoghatatlan ebben a mi gazdagságunk, bőségünk. Ami csak akkor a bőség zavara, ha választani kell a majdnem kétszáz csoda közül.

ALAPVONAL. A valódi és kinevezett sztárokat, a sportban a bajnokokat övezi a »nagy titok« utáni vágy, minden talány mögött ott az ígéret: ha megtudod, megérted a világot. Ez csak a tudomány felvetéseire lehet igaz, egyébként pedig a titok azért titok, hogy ne tudjon róla más. Feszegetése sérti az önazonosságot, átlépi azt a határt, ami az »én« és a »másik« között van.

ALAPVONAL. Lisszabonban teljesen világossá vált, hogy a magyar válogatott megint megérett a nagy tettekre.