TALÁLATOK A(Z) publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Sok klubvezetőnek és főleg edzőnek fájt a feje, amikor tavaly megmondták, hogy a „magyarajánlás” alapján kell dolgozni, összerakni a csapatot, keretet, ez alapján muszáj meccsek közben cserélni is, mindezt úgy, hogy ne menjen a minőség rovására. Azt hiszem, a jutalom nem marad el, még ha nem is manifesztálódik azonnal.

ALAPVONAL. Ha Milák anatómiai, fiziológiai s tudom is én milyen adottsága – mondjuk – Darnyi Tamás megszállottságával, tudatosságával találkozik, akár nyolc-tíz olimpiai aranyra is képes lehetett volna, kár fantáziálni ma már, ám állítom, ennek fele még meglehet. Ha!

ALAPVONAL. A dél-amerikai zseni úgy gondolta, megnézi magának azt a magyar legényt, aki képes tenyérrel is eldönteni jelentős tétre menő meccset. Mert ugyan az argentin lábbal, fejjel, testtel minden cselt ismert, a tapasztaltabbtól nem szégyen átvenni egy működő rendszert.

ALAPVONAL. A futballtrénerek körében nem mindenki lehet mesteredző. Nyerhet sorozatban akárhány bajnokságot, kupát, tornát, csak akkor van esélye a mesteredzői címre, ha szakedzői diplomája van.  A hétköznapi logika alapján ez természetes, a FIFA-agy azonban másként működik.

ALAPVONAL. Bukovi Márton labdarúgó mesteredző tűnt fel a Népsport szerkesztőségének folyosóján és Pobuda Tiborba botlott, aki akkor már nyugdíjas napjait élte. A mester udvariasan köszöntötte a fotóst, megkérdezte, hogy telnek a napjai, aztán kis szünetet tartva azt mondta: »Apád volt az igazi fotós, te csak az árnyéka voltál!…« Az ítélet szíven szúrta Pobudát, aki – ahogy a szólás tartja – köpni, nyelni nem tudott.

ALAPVONAL. A tavalyi Kazincbarcika elé én is oda helyeztem volna még egy sorompót, az osztályozót, a Honvéd és a Vasas biztosra vehető feljutásával ellenben semmi gondom. Még akkor sem, ha így tizenkettőből ötre nő a fővárosi csapatok száma.

ALAPVONAL. A cél megvolt, vágytam az élményre, de hogy tegyek is érte? Hát hülye vagyok én? Majd megoldom valahogy. Ja, csak ez nem olyan, mint az írás vagy a matematika, hogy jön az ihlet és szevasz, hanem itt bele kell tenni a melót.

ALAPVONAL. Sportújságírói pályafutásom hajnalán hajlamos lettem volna jól odapörkölni, hogy no de kérem, hol vannak a női edzők? Ja, hogy ők maradjanak csak a gyerekeknél, a nevelőedzői szerepkörben, s hagyják a komoly szakmát a férfiakra?! De ma, negyven év múltán elfogadóbban látom ezt.

ALAPVONAL. Egyértelmű, hogy öt körrel a vége előtt az „ágyúsok” sorsolása könnyebb, de meglehet, hogy már egyszer sem hibázhatnak – miközben a gólkülönbségen is javítaniuk kellene –, ha csúcsra akarnak érni, merthogy a Manchester City és Pep Guardiola rutinos, dörzsölt rókaként figyeli minden léptüket, s lecsap a lehetőségekre.

ALAPVONAL. Ha az MLSZ valóban komolyan gondolta volna, hogy valamennyire esélyegyenlőséget teremt, akkor a másodosztályú együttes otthonában kerülne sor a találkozóra, azonban még ez sem valósul meg, semleges helyszínen rendezik majd az osztályozót.

ALAPVONAL. Mit kezdjen az edző, ha konfliktusa támad a nyilvánosságban tobzódó klasszisokkal?

ALAPVONAL. Egy partdobásnál a sértett a szomszédos tökmezőre ment ki az elgurult labdáért, de helyette egy méretes tököt hozott vissza két kézzel fogva a tarkója mögött, s mit sem sejtő fiatal ellenfele felé dobta, aki izomból bele is stukkolt a »bogyóba«. Lett is belőle riadalom, az áldozatot mentő vitte el súlyos állapotban, fejsérüléssel.

ALAPVONAL. Az ötvenes évektől lett általános a labdaszedők jelenléte, a modern futballban pedig szinte mindenhol kötelező.

ALAPVONAL. A sport most sem lehet megosztó tényező. Akkor sem, ha éppen az országgyűlési választások mentén szakad ketté az ország. E hasábokon nem fogok senkit agitálni, győzködni, annyi azonban engedtessék meg, hogy a sportnapilap publicistájaként, két versenysportoló lány apjaként – nem ma, hanem időtől függetlenül – a magyar sport és sportolók mellett álljak.

ALAPVONAL. Pályafutása legnagyobb sikereinek színhelye Ukrajna volt, az ország leggazdagabb embere, a Sahtar Doneck tulajdonosa, Rinat Ahmetov hívására érkezett 2004 májusában a szénmedencébe, ott-tartózkodása 12 esztendeje alatt pedig teljes mértékben megváltoztatta az ukrán futball hagyományos Dinamo Kijev-centrikusságát.

ALAPVONAL. Az edzői mea culpa során már az első szavaknál érződik a kényszer, átjön, hogy hősünk nyomásra, leginkább az elvárások, a szokás miatt hajtja le a fejét, halkítja le a hangját. Arról pedig szó sincs, hogy benne lenne az ígéret a hibák helyrehozására.

ALAPVONAL. Ha valahol, hát a Franzstadtban tudják, hogy ilyen helyzetekben egy villanás az élet. Minden és semmi között egy csatár sziporkája vagy elpackázott ziccere, egy kapus földöntúli bravúrja vagy benyelt potyája dönt.

ALAPVONAL. Felnőtt egy generáció, amely gyerekként nem látta világbajnokságon az olasz nemzeti csapatot. Csak, legalábbis a Corriere della Sera szerint, már az a baj, hogy emiatt senki sem dühös, csupán rezignált és szomorú.

ALAPVONAL. A lurkókat nem érdekelte, hogy ez egy tét nélküli felkészülési mérkőzés, nem nézik meg, hogy mekkora volt Schön lövésének az xG-je és hogy mit mutat a szlovén futball »benchmark-indexe«. Náluk a gól az gól, a győzelem az győzelem.

ALAPVONAL. Amióta a szélrózsa valamennyi irányába mehetnek életkortól függetlenül a honi labdarúgók, nagyon nehéz elképzelni bármelyik klubunkat is a legjobb négy között. Főleg hat-nyolc »falunkbeli« gyerekkel. Ahhoz azért Jules Verne fantáziája sem nagyon lenne elég, pedig neki nehéz volt egykoron gondolati határt szabni!