TALÁLATOK A(Z) Alapvonal CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ráadásul ő azon ritka kivételek egyike, akit nem a zsenialitása emel a többiek fölé. Megkérdezték tőle, mi az, amiben a leginkább a mezőny előtt jár. Szerinte abban, hogy nem köt kompromisszumot.

ALAPVONAL. »Ha nincs pálya, hol játszotok?« – hangzott a lényegre törő apa logikus kérdése, mire a grúziai fiúcskák magától értetődő módon vágták rá: »Mindenütt!«

ALAPVONAL. A mai gyerek talán azt sem tudja, mi a grund, azért sem, mert – nincs. Megszűnésük több mint száz éve folyamatos, ezért az érv, hogy a futballutánpótlásban rejlő tudáshézagok  kizárólag a hiányuknak köszönhetők, évtizedek óta tartó gyatra mentegetőzés.

ALAPVONAL. Az elképzelésem az, hogy a santiagói találkozó helyet kap a magyar válogatott hivatalos találkozóinak sorában. Már csak azért is, mert Borbély Pál, a Népsport nagy tiszteletű kiküldött tudósítója ezzel a címmel számolt be a mérkőzésről: Magyar válogatott–Chile 5:4 (4:3).

ALAPVONAL. A hangsúly a taktikai fegyelmen, a pontos szerepkörökön, a mérkőzéshelyzetek elemzésén és azon volt, hogy a csapat fizikailag is képes legyen végrehajtani mindazt, amit Rebrov megkövetelt. Nem valamiféle látványos forradalom zajlott, hanem következetes, részletekbe menő építkezés.

ALAPVONAL. Nekem sem tetszik, amikor az óvodás vagy kisiskolás gyerekek kezében előbb látok okostelefont, mint labdát vagy könyvet.

ALAPVONAL. Kang azt mondja, egyetlen játékosa alapfizetése sem haladja meg az egymillió fontot, és hosszú távú célja a bérek alacsonyan tartása. Nem »veteránlerakatot« szeretne nyitni, hanem tehetségek érkezésével próbálja kordában tartani a fizetéseket. Az idősebbek helyett pedig inkább az infrastruktúrába, valamint a tehetséggondozásba fektet.

ALAPVONAL. Nálam ez felelőtlenséget takar, nem feltétlenül jó, úgymond, vágóhídra küldeni azokat, akikre a jövő épülhet(ne), másként: kikérem magamnak, hogy az év fő eseményén, egy Európa-bajnokságon kísérletezgessenek. Az pedig jellemző,hogy a törökök elleni meccs (0:3) után a lányok önfeledten szelfizgettek az ellenfél klasszisaival. Mint egy osztálykiránduláson.

ALAPVONAL. Micsoda szervezett és összehangolt áltatás ment a fociberkekben hosszú-hosszú éveken át, ugyanis bárki bármit beszélt vagy írt arról, hogy talán ideje lenne kinyitni az öltözőajtót a magyar srácok előtt, rögvest érkezett a riposzt, hogy márpedig nincsenek ügyes, azonnal pályára küldhető fiatalok labdarúgásunk hátországában. Hát ezen olykor eldünnyögtek kicsit a sportról író krónikások…

ALAPVONAL. Ki beszél már arról, hogy a katari vb után érvényesültek-e a jósolt társadalmi hatások, beigazolódtak-e a gazdasági fejlődést váró előrejelzések, a fenntarthatóságról vetített szép számok?!

ALAPVONAL. Póczikék második bajnoki címe után Verebes József az ausztriai jutalomúton megígérte, hogy ha 2–0-ra vezet az ETO, a hajrára beállhatok. Sajna, 1–0 volt a befejezés előtt öt perccel, öltözhettem vissza civilbe.

ALAPVONAL. Sós Csaba mondja, hogy Milák a hét és fél milliárd emberből kifogta azt az egyet, aki érti őt, s én hiszem, hogy – nem »számszakilag«, hanem metaforikusan – igaza van! Hiszem, hogy Szabó Álmos hitéből Milákra is átszáll valamennyi, s értelmesen érzi, mi a dolga most.

ALAPVONAL. Érdeklődéssel várom az idei döntést, az új győztes személyét, mert régen volt ennyire bizonytalan, ki lesz az aranylabdás, mint most. A bizonytalanságot növeli a döntési mechanizmus már említett szubjektivitása.

ALAPVONAL. »Jól van, gyere holnap váltózni.« »Minek menjek?« »Mert nyerni akarunk.« »Nyertek ti nélkülem is.« »Tudod, hogy veled meg tudnánk csinálni.« Szerintem mindenki tudja, melyik szöveg kihez tartozik.

ALAPVONAL. Ljujics iránt folyamatos az érdeklődés. Idén februárban, amikor az Újpest meghosszabbította a szerződését, ügynöke Törökországból, Lengyelországból és ázsiai országokból is kapott ajánlatokat. Ő egyik érdeklődővel sem tárgyalt, mert a lila-fehéreknél akart maradni.

ALAPVONAL. Bárki felbukkanhatott, csak meg kellett idézni a szellemét élőnek, holtnak egyaránt. Elsőnek – hogy le ne késsek róla – rögvest Pelé bukkant fel. Akinek a teste muzsikált, ha közelébe került a labda. De még a puszta mozgása is olyan különleges összhangot nyújtott, mint aki nem is labdarúgónak született, hanem egy bőrgolyós, a súlytalansággal kacérkodó, legyőző balettművésznek.

ALAPVONAL. Végigszaladva az évjáratokon az is szembetűnő, hogy a magyar válogatott tagjainak többsége korából fakadóan a Los Angeles-i olimpiát követő ciklusra is sokat ígér.

ALAPVONAL. A humor is megkörnyékezte a rovatot, Várkonyi Sándor írásában az a feltételezett kérdés, hogy melyik a nyugalmasabb foglalkozás, az oroszlánszelídítőé vagy a futballedzőé. Az edző szavain a lényeg: »Két játékost – a menők közül – kihagyok a csapatból, ez sokkal veszélyesebb, mintha az oroszlán szájába dugnám a fejem. Mert tegyük fel, kikapunk. Minden vasárnap úgy ülök le a kispadra, hogy ha nem sikerül a mutatvány, szétszednek. És mit veszthet az idomár? Legfeljebb a fejét. Én viszont a szerződésemet.«

ALAPVONAL. Kocsis azt mondta: »Ha annak a csapatnak minden játékosa kimaradt volna előző éjszaka, akkor is meg kellett volna nyernünk a világbajnokságot… Különben az a mérkőzés előre megíratott a sors könyvében.«

ALAPVONAL. Akárki tanút hallgattam valaha, mindannyian Csik »Ferkót« emlegették az olimpia magyar szenzációjaként, Csák Ibolyától Elek Ilonán át Gerevich Aladárig.