Sorozatunkban eljátszunk a gondolattal, mi lenne, ha a legrangosabb egyéni elismerést egy játékos csak egyszer nyerhetné el.

Több mint hatvan éve él Ausztráliában, Melbourne-ben a 95 éves korábbi kajakozó, aki 46 esztendősen még világbajnoki résztvevő volt.

A 400 méteres gyorsúszásban címvédőként érkezett Melbourne-be, de az 1956-os olimpián csupán nyolcadik lett.

A melbourne-i ötkarikás játékok után részt vett a Sports Illustrated túráján, azért maradt kint, hogy vegyészként elérje merész céljait.

Melbourne-ben sérülten is tagja volt az olimpiai bajnok női tornászcsapatnak, előtte is nyitva állt a lehetőség, hogy új életet kezdjen.

Sokszor elmondta: az ember akkor érzi, milyen otthon lenni, amikor távol van.

A 80. életévét betöltő atléta 1976-ban sokkolta a mezőnyt és kissé saját magát is.

Melbourne-ből hazatért, a Kádár-rendszer igyekezett ellehetetleníteni, ám 1969-ben nem emiatt hagyta el az országot.

Hat évtizeden keresztül őrizte titokban Faragó György az 1956-os forradalom budapesti jeleneteiről készített fényképeinek egyetlen megmaradt tekercsét.

Hetven év kellett ahhoz, hogy a fair play világának legismertebb magyar alakja, a Nemzet Sportolója megossza a nagyvilággal fiatalsága sorsfordító döntését.

Arról beszélgetünk, hogyan ünnepelték a Műegyetemen, hogy 70 esztendeje diplomázott, miként köszöntötte a MAFC a 70 éve bajnokságot nyerő kosárlabdacsapat tagjaként.

A Vasas labdarúgócsapatának kapitánya hosszú, buktatóktól sem mentes utat járt be, de most ismét boldog, és messzire jutna együttesével.

„Annyi élményt, fontos pillanatot adott a sportág, amit nem lehet elfelejteni, kitörölni. És nem is kell. Ugyanakkor beleragadni sem lehet a múltba.”

Három diplomát szerzett a Testnevelési Egyetemen, majd labdarúgásban, kézi- és röplabdában is tevékenykedett.

„17-18 évesen kiderült, hogy van egy szívbetegségem, egy rendellenességgel születtem, ezért fél évente vizsgálatra jártam, és csak úgy kaptam meg a sportorvosit, ha a professzorok rábólintottak.”